#96044
Alapjában véve, nagyon szeretem a humort. Sokszor és sokat is nevettem életemben, de leginkább csak magamon. Másokon kizárólag akkor, ha az illető is szakad már a röhögéstől saját magán :) Legviccesebb eset amit magammal kapcsolatban mesélni tudok egy temetésre megérkezésemkor történt...
Bár én csak később tudtam rajta nevetni, akkor és ott, akik látták az esetet, mind mosolyogtak :)
Szóval falfehéren, zuhogó esőben kiszállok az autóból. A hólyagom majd szét durran, közben pillanatokra vagyok tőle, hogy kidobjam a taccsot is (tehát pisi és rókázás érzete egyszerre) amikor a következő pillanatban éreztem, hogy a hasmenés is utolért. Miközben a helyi illemhely felé támolyogtam és szó szerint szenvedtem mindettől, intettem minden ismerősöm felé és magyarázkodtam, meg a kocsink többi utasa is ezt tette mögöttem..
Végre elérkezem a célhoz és... ZÁRVA!!! Értitek? Egy kib...ott temetőben, egy temetés napján, kulcsra van zárva a budi! Én kínomban röhögtem, a többiek meg...talán szolidaritásból.
Szomorú nap volt, mert az ég nyugosztalja, a kedvenc nagyimtól búcsúztunk, de ez a sztori már örökre a családi történetekben fog szerepelni :)
Talán nem hangzik viccesnek, pedig tényleg volt röhögés rendesen, amikor szidni kezdtem a zárt budiajtót :P
Aztán persze meglett a kulcs is, de addig a pontig azt hittem, engem is temetni fognak a nagymuter mellé :D
#96044