#95934
Az attól függ, kiről és miről van szó. Ha tudom a másikról, hogy nem igényli az igazságot (meglepően sokan vannak így), akkor mondom azt, amit hallani szeretne, még ha nem is gondolom úgy. Az ő dolga. Amúgy körülbelül hasonlót várnék el viszonzásképp is. Ha valaki mindenáron meg akarja mondani a számomra kellemetlen igazságot, pedig nem kérdeztem és nem is akartam tudni, azt nem szoktam szeretni. Ahogy azt se, ha a másik őszinteségére volna szükségem, ehelyett pedig csak szépít.
Szoktál dicsérni másokat (tulajdonságát, kinézetét, cuccait, stb.) amikor nem is gondolod komolyan?
#95934