A legtöbben félnek a haláltól, mert félnek az ismeretlentől. Félnek az elmúlástól és félnek attól, hogy valami örökre véget érhet. Pedig számtalan ősi kultúra tesz említést ilyen vagy olyan összefüggésben a halál utáni világról, életről, illetve annak lehetőségéről.
A emberi halál pillanatát tanulmányozók szerint, döntő többségben, a természetes módon távozó idős elfáradt emberek mélységes nyugalommal és megkönnyebbüléssel arcukon távoznak eme földi létük dimenziójából. Bennem sincs semmi félelem sincs ezzel kapcsolatban. Az élet számomra javarészt örömteli és igyekszem úgy eltölteni, hogy minél ritkábban okozzak bánatot bárkinek is. Szándékosan például sohasem.

Tetszik az az elmélet, hogy amit adunk azt kapjuk vissza. Ha nem most, akkor egy másik életünkben majd. Honnan veszem hogy lesz másik életem?
A Föld, az otthonunk, becsült adatok szerint is minimum 4 milliárd éves. Az ember legjobb esetben is maximum csak 120 évet élhet meg. Mi az a 120 év a 4 milliárdhoz képest? Nagyjából, mint kis galaxisunk az univerzumhoz képest.

Szeretek úgy gondolni az életre, mint egy lehetőségre. Az élet nehéz, ha annak gondoljuk, de csodálatos is lehet, ha annak érezzük, páratlan ha úgy akarjuk és megismételhetetlen ha arra törekszünk...
..és ha mégsem sikerül, hát majd újra próbálkozunk..