#95348
antibiotikumot szedek, ami fényérzékennyé tesz; kerülni kell a napot, max délutáni órákban mászkálhatok, és akkor is naptej meg minden fiszem-faszom - jelen helyzetben egy izomtrikóra felvett, nyitott kapucnis pulcsi, mert így épp elviselhetően meleg, kapucni viszont nagyon jól jön, de igen feltűnő szerelés. utazok buszon, telefonomba mélyedve, kapucniból kb ki sem látszok mert süt ez a sárga geci... 18-20 év körüli (kizárásos alapon, ecset haj, minden 18-20 évesnek ez van.) srác felszáll, én pedig rögtön megragadom a tekintetét. slattyog végig a buszon, igazi gengszter módjára a seggét riszálva, közben mereven néz, intenzív szem-, de leginkább napszemüvegkontaktus a köbön, ha nőből lennék, már rég Niagarává változtam volna olyan elbűvölve bámult... de instant meg is lett volna a kiszáradás, mivel a nagy szemezgetésben egy dolgot elfelejtett - a kibaszott orra elé nézni. rémlik hogy a buszokon a forgónál a padló egyszer csak egy olyan jó centivel magasabb? ő alighanem egy életre megtanulta, mert ennyire durva túlreagálást én még a gravitációtól nem láttam. ez nem esés volt - becsapódás. a konstans, statikus erők ebben a pillanatban gondoltak egy olyat, hogy kicsit eltérnek a megszokottól, csinálnak valami újat, valami dinamikusat.
úriember vagyok, szóval kegyetlenül kiröhögtem.
mivel keresed kenyered a halandóként töltött hétköznapjaid során?
#95348