#77242
Abszolút. Valahogy már kiskoromban felfogtam, hogy ez a természet rendje és az életünk része. Nem lehet elódázni, megváltoztatni. Akinek el kell mennie, az elmegy. Amit tehetünk, hogy tartással kezeljük, nem pedig úgy, mint egy éretlen, értetlen hülyegyerek. Meg azt kell felfogni, hogy ilyenkor nem csak a hiánya miatt szomorkodunk, hanem magunk miatt is, ilyen önző az ember. Nekünk rossz, velünk nem lesz többé együtt. Neki már akkor mindegy. Tisztelettel és szeretettel kell gondolni rá, és úgy minden könnyebben feldolgozható.
#77242