suxx
-
#229
Lehet olscóbb az ólom csak nem humánus, bár ha abból indulok ki, hogy tavaly a Catrina hurrikán után a New Orliens-ban is lőtték a népet, hogy a rend megmaradjon... Á de nem, mi ennél azért jobbak vagyunk... A késről csak annyit, hogy étkezésnél jó, de csak úgy magadnál tartani (ha jól tudom) jogszabálysértés, így alapból fenáll az intézkedés lehetősége, meg azért a jóarcúak nem csak rendőr ellen hadonászhatnak, kicsit több cefre és egymást is kaszabolják... Politikai részhez nem kívánok hozzászólni, ugyse lesz itt hittérítés és társai, de felhívnám a figyelmet, hogy a rendőrség az alkotmányra esküszik fel, akár az élete árán is, így a kormány katonái jelző kicsit hülyeség.
És a végére egy kis cikk:
A rendőr vére sohasem drága
2006.09.24. vasárnap 18:38
Miért?
Amiért Magellán.
Mindenen keresztül.
Mert hitt egy
Nem létező földszorosban,
És megtalálta.
Ott állsz a téren… Agyad leghátsó rejtekében, fogod az elmúlt éjszakát, tudsz történésekről, lassan alvad a vér sebeiden, de igazán a lelked sajog. Még rakoncátlankodik vérnyomásod, a szíved is idióta módjára kalapál, lassan, nagyon lassan eszmélsz, de csak úgy teszel, mintha értenéd. Előtted, akár egy digitális animáció, peregnek-vibrálnak a képek, fáradtan legyintesz; ugyan ilyesmi, csak gagyi akciófilmekben szokás. De nem! Mert, dobhártyád még most is szaggat, igen jól emlékszel, süvít feléd a vasbeton, záporoznak az utcakövek, vérző fejű társaidat mented, majd megint az első vonalban vagy, ütnek-vernek, még bírod, de csak jönnek, csak jönnek a vadak. Skizofrén a helyzet, mert mindeközben eszedbe villan: „Vérszagra gyűl az éji vad”. Aranyos. Te nem érted, nem értheted, honnan és miért ez a vicsorgó gyűlölet, bár érzed; vadállatok marcangolják húsodat. Inni akarnak véredből, már-már rítustáncot járnak feletted, viszont még lélegzel, és nem adod olcsón hitvány bőrödet. Parancsnokod dől ki mellőled, fejen találta egy fránya bazalt, - hisz’ tudjuk jól ő a hibás -, bár főnököd is az, nem volt rajta sisak. Nem volt sisakja! Helyettese, rögvest oda áll, mert mindig van, aki helyünkre lépjen, és a reménytelen kézitusa, vállvetve folytatódik, a bestiák nem fogynak, a csata zajlik, az idők végezetéig. Még reménykedsz, hogy jön a felmentő sereg, talán érkezik segítség, ám az idő múlásával, mint minden, ez az illúzió is szertefoszlik.
Nem, most nem gondolsz a halálra, életösztönöd, mint valami csoda elixír, újabb és újabb erőt ad, kizárt, hogy a bitangok győzzenek, ripityára zúzott pajzsod tenyérnyi darabkájával véded magad, csak a mozdulat suta, hiszen három ujjad eltörött. Szakad rólad a víz, az adrenalin az egekben, langyos folyadék önti el szád, olyasmit érzel, mint suttyó korodban, a grundon, amikor a tinédzser ágaskodás, valami fehérnép miatt egymásnak ugrasztott benneteket. Vér ez a javából, a Te véred csordogál, előbb csak tétován, mintha mindegy lenne, végül felülkerekedik a biológia (no és az erőszak!), s aztán izzadságoddal vegyülve patakzik arcodon. Mellőled velőtrázó sikoly hallatszik, társad kapták telibe, fejéből nagy ívben spriccel a vörös folyadék, nem számít van bőven, a rendőr vére különben sem drága.
Hirtelen rádöbbensz; legyezget a halál, de sebaj, amíg nem jön a mindent elsöprő maflás, addig nincs gond, még félre tudod ütni göcsörtös-gonosz kezét, még dobog benned a rendőr szív, mert az nem lehet, hogy a szörnyeteg győzedelmeskedjen, hogy értelmetlenül ontsad véredet. De Te csak magadra számíthatsz és társaidra, akik ugyanezt gondolják, tehát gyengeséged fikarcnyi jelét sem adhatod, legfeljebb az életed.
Tudod, a közkatonák sorsáról izolált körülmények között, rendszerint bársonyszékekben és légkondis helyiségekben döntenek. Tudod, a homo police tűr, lemond, megalázkodik s ha kell odadobja életét is. Tudod, mert közkatona vagy. Tudod, ebben benne van múltad, jelened és atomjaira széthullott jövőd. De menetelsz, mert egyszer olvastál valamit Magellánról…
Dr. Garamvölgyi László r. ezredes
szóvivő