#11635
Én kétszer voltam ájuláshatáron, mindkettő nagyon vizuális volt. Az egyik kinn az utcán volt (állatkertbe indultunk, kb 50 méter után lettem rosszul :P ), az úgy nézett ki, hogy a napsütötte részek totál kifehéredtek, amit meg láttam az lebutult kb 16 színre, úgy nézett ki a világ, mintha fotosoppban rátoltak volna +50% brightnesst meg egy cutout filtert. A szembejövő emberek arcán volt vagy három szín, a fekete (szem+szemöldök), a világos bőszín, meg a sötét, egy éles vonallal elválasztva.
Kb mint ez a kép:
A második kevésbé volt érdekes, az meg úgy nézett ki, mintha lett volna egy rétegnyi fehérzaj a látóteremen, csak épp a hangyaháború nem fekete-fehér volt, hanem zöld-narancssárga. Először csak halványan, aztán egyre erősödött, végül amikor már csak azt láttam, akkor asszem elájultam egy pár másodpercre. Ez koliban volt, elindultam a budi felé, hogy ha baj van, legalább oda hányjak, és amikor magamhoz tértem, akkor ruhában ültem az egyik retyón a falnak dőlve, az ajtó meg nyitva. Még jó, hogy nem tartott sokáig, szar lett volna, ha arra jár valaki... :P
Átélni egyiket sem volt kellemes, de így utólag mindkettő érdekes élmény volt. :)
![](\"http://sgupload.uw.hu/1160841880.gif\")
#11635
