-
kHares #2491 Míg egyetértek a gyorsan letöltöm-megnézem-jöhet a következő stílusról alkotott véleményeddel, azért javaslom még kóstolgasd ezt a játékot. Én a japán 2. pályán vagyok(talán 4. vagy 5. sziget) és bizony nem vettem észre "komplex statégiai játék egyedi elemekkel" mivoltát. Mert mit csinálok? Építek egy bazi nagy várost. Elfoglalni mást nincs értelme mert roppant zavaró ha egyszerre 4-5 falut kell igazgatni, nekem legalábbis az. Tehát a seregépítés is kimarad, esetleg védelemre egy kevés a lény mellé, marad az influence. Na, ez meg igen sok idő is lehet, mert csak a legnagyobb városé számít, ha van több nem adódik össze tehát még értelmetlenebb többet fejleszteni. A lény sem menti a helyzetet, talán Hmuda írta hogy kapcsolókból áll és néha ez kattan be néha az. Valóban ez a helyzet, roppantúl zavar hogy nekimegy egy házépítésnek és kb. minden 30.-at tudja fölhúzni, mert közben másra támad kedve. A builder role sem menti a helyzetet. Persze lehet én simogattam rosszul a különböző almenükre clikkelve, amik mondanom sem kell tényleg a robot benyomást keltik. És igen, én is a régi rendszer híve vagyok akármennyire is nem tudtuk mire reagálunk. De lehet csak öregebb lettem és a nosztalgia beszél belőlem.
Én ezt a játékot akartam szeretni, de nem tudom. Monoton városépítés ahol a lénynek minimális szerep jut, bátran otthagyhatom majd viselkedik ahogy beállítom nevelni nem kell. Semmilyen szinten nem kötődik hozzám(lásd érzelmileg mint a régiben, bocs hogy megint azt kell fölhozom). A minifeladatokat debilnek és idegesítőnek érzem, a játék botrányos optimalizálatlansága(gyönyörű magyar szó) pedig szintén aljas munka amit sem kiadónak sem játékfejlesztőnek nem fogok soha sehol megbocsátani.
Szóval fölmerül bennem a gondolat mégis 3 év alatt hogyan sikerült egy visszalépést készíteni az elsőhöz képest? Pont Peter Molyneux, akinek a nevével reklámozni garantált siker? El tudom képzelni még azt az esetet, hogy az elmúlt pár évben szétnézett a világban és rádöbbent hogy mennyire haladunk a szakadék felé. Erről tesz tanúbizonyságot pl.: a tutorial, lásd:"most megtanuljuk hogyan lehet balra nézni. De nyilván ebből nem tudod meg a jobbra nézés mi lehet ezért azt is a szádba rágjuk". A poén csak az, a kurzorbillentyűt meg sem említi pedig csak azt használtam. Ez talán elárulja mit is gondol rólunk és kiknek is csinál ő játékot. De semmi gond, ez a mai tendencia ami ellen mi semmit nem tehetünk. Csak azok tehetnek akik megvették, ők vigyék vissza hogy nem azt kapták mint ami a reklámban volt, ők még kérhetik a kimaradt élvezhetőséget cserébe bevélthatják a monotonitást.
Ez történt a "nagynevű" DW Bradley-vel is, aki "újraértelmezi" a szerepjátékot a dungeon Lords-al. Ezt el is érte de úgy, ahogy senki nem gondolta. akik ismerik tudják miről beszélek.
Én nem hiszem el hogy nincs igényük az embereknek a jól elkészített, akár csak kicsit ötletes játékokra. Régen élveztem játszani és senki nem mondja mert fiatal voltam meg nosztalgia. Ma is játszanék ha lenne mivel, de tartozok annyival magamnak hogy bizonyos szint alatti játékkal nem foglalkozok. És ezek az egykaptafa egyszerű iparosmunkák nem állják meg a helyüket. Talán ha csak a harmada lenne belerakva mint amit ígértek, csak a harmada. de nem folytatom mert mindig elkalandozok és itt kötök ki. Remélem a játékipar hamar összeomlik és a fejlesztők/kiadók kénytelenek lesznek leülni egymással beszélgetni és átgondolva föltámasztani azt. Persze ez csupán hiú ábránd, míg a 12 éves gyerekek a célcsoport a piroskarikás 18 játékokkal, míg ezt a szűlő meg is veszi nekik, míg a kiadók félkészen is kiadják mert így pont visszahozza az árát és 2% nyereséget, addig ez nem fog megtörténni.