zizzenet#2481
Az első részt nem játszottam végig, de nagyon sokat játszottam vele. Engem lenyűgözött az a játék, de meg kell valljam, egy idő után beleuntam. Felidegesített a pepecselgetés a népemmel (nem volt az rendesen kidolgozva), és tényleg zavart már az, hogy az állatkámat egyhuzamban tutujgatni, ápolgatni kell. Komolyan vártam már egy idő után, hogy önállósodjon végre, de hiába tanítottam, nevelgettem, nem volt nagy sikerem, pedig fejlődött szépen, okosodott. Aztán, mikor rájöttem, hogyan lehet a nevelési információkat és a gondolatait is lekérdezni, már elfogyott minden türelmem. (A nem tudom, hanyadik pályától pedig, amelyiken eleve elvették a lényem, és egyedül kellett órákon át építgetnem egy falut, közben össze-vissza dobálgatva azt a szerencsétlen színészt, végképp kiakadtam.)