2003. július 5-27
-
#283
"Ma is kilenckor keltettek bennünket, mint egy átlagos szakasz napján. Negyedóra múlva már az étkezőben kellett lennünk, reggelire többnyire müzlit, kukoricapelyhet eszünk, aki megkívánja, ehet rántottát, s a reggeli végén a tészta is mindig előkerül, ezt parmezánnal, olívaolajjal, esetleg egy kis paradicsomszósszal leöntve fogyasztjuk. A reggeli mindig kiadós, mivel ez egyben az ebéd is, a szakasz előtt már nem nagyon eszünk mást.
Az étkezés után visszatérünk a szobánkba, összecsomagolunk, felöltözünk, felkészülünk a szakaszra, aztán a masszőrök elviszik a bőröndöket, mi pedig busszal vagy kerékpáron a rajt helyszínére megyünk.
A verseny közben általában olyasmit eszünk, amit a zsebünkben magunkkal tudunk vinni. Mostanában nem eszem energiaszeleteket, inkább apró belga meggylekváros és almalekváros süteményeket, de készítenek kis kerek szendvicseket is, ezek többnyire négy-öt centi átmérőjűek, és banánnal vagy ananászszal, illetve lekvárral vannak töltve, a lényeg az, hogy megfelelő legyen a cukorutánpótlás.
Általában vízzel és energiaitalokkal frissítünk, de olykor belefér egy-egy kóla vagy más szénsavas üdítő is, csak azért, hogy végre más ízt is érezzen az ember…
Számunkra kedvező szökéssel kezdődött a tizenhetedik etap, ebben benne volt a csapatunkból Servais Knaven, és ami még jobb a mi szempontunkból: végül meg is nyerte a szakaszt. Amikor a szökevények elmentek, megnyugodott a mezőny, féltávnál egy kicsit meghúzta a sort a Crédit Agricole csapata, a franciák Christophe Moreau összetett helyezését védték, mert a szökevények közül az osztrák Peter Lüttenberger esetleg veszélyes lehetett volna rá. Ezek után a Delatour csapata vezette a sort, tagjai a sprinterük miatt megpróbálták befogni a szökést, de látszott, hogy nem fog nekik sikerülni. A hajrában igyekeztem a csapatunk sprinterét, Luca Paolinit az üldözőboly elején tartani, s végül én is a mezőny első harmadában értem célba.
Ezúttal nem volt semmi problémám, végig jól éreztem magam, nem volt meleg, nem volt vad a tempó, nem fáradtam el.
Pénteken, a tizennyolcadik szakaszon hasonló verseny vár ránk, hasonló körülményekkel, az összetettben gyengébben állók várhatóan szökésekkel próbálkoznak majd, a mezőny pedig szerintem nyugodt tempóban követi őket. Nem tervezek különösebb akciót, a szombati időfutamra tartogatom a legtöbbet, ettől függetlenül, ha belekerülök egy jó szökésbe, megpróbálom újra, hátha sikerül…”
Bodrogi László