• chhaya #5642
    Ismertem ilyen cicát, felugrott és odaült a vállamra, nézelődött és közben nyávogott. Nagyon aranyos volt. :D

    Amúgy a mienknek valami kiscicakori traumája lehet, nagyon félős volt az elején, mindentől halálra rémült. (Ebből szerencsére szinte teljesen kigyógyult). A dobozoktól, szatyroktól, táskáktól még most is retteg, a nyílt terepet szereti, nem hajlandó belemászni semmibe. Kisgyerekeknél volt pici korában, állítólag azok annyit nyúzták, hogy muszáj volt elvenni tőlük és új gazdit keresni neki.
    Bár még most is antiszoc egy átlag macsekhoz képest, tényleg sokkal barátságosabb a kezdeti időkhöz képest. :)