Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla
-
#588
Tudom, hogy nem vigasztal, én lassan 20 éves leszek, és még nekem se volt sohase barátnőm. Volt viszont egy korszak, amikor nagyon tetszett valaki, ideállá vállt (még most is az), de idővel sikerült túltennem magam rajta. Igaz nagyon fájt, még most is fáj, de már nem annyira. Azzal vígasztalom magam, hogy nálam csak jobbat érdemelhet, neki így mindenképpen jobb, míg nekem ugyan nem.
Eléggé gyáva duma, de ha személyesen ismernél akkor megértenéd, ugyanis nem igazán vagyok 100 %-os, kibaszott velem az élet rendesen.
Barátom mondjuk 1 van, bár csak iskolába találkozunk, személyesen nem mászkálunk egymáshoz, de vele közölhetek bármit, nem nevet ki. Haverom viszont van egy csomó, de igazából nem érdekelnek. Barátokra van/volna a legnagyobb szükség az életben. A gond az nálam, hogy én igazából ismerkedni se igazán akarok, tulajdonképp lassan nem is tudom mit várok az élettől. :(
Lehet élni így függetlenül is, szingliként, vannak előnyei, de ha nagyon lent van az ember, azért csak jó, ha van mellettünk valaki.