691
Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla
-
#609
Szerintem felejtsd el a nőket, és kövesd Mersant tanácsát. Lazulj el. :D -
#608
tul gorcsosen allsz a temahoz, meg kene probalnod ellazulni. a csajoknak nem szabad lehozni a csillagot is, mert akkor csak jot rohognek hogy milyen papucs vagy. hatarozottnak kell lenned, viccesnek, es nem szabad folyton a nyakukban loholni, kell hogy hagyjal 1 kis urt magad utan, titokzatosnak kell lenned, azt marhan birjak, hisz rohadt kivancsiak :D -
hitét vesztett #607 Üdv mindenkinek
Volna egy apró problémám,apró mert tényleg az.Nem tartom magam rossz embernek mert általában önzetlen vagyok,vannak barátaim akik a tűzbe mennének értem és fordítva.Suliba járok,mellette dolgozom,családom nagyon szeret öcsém példaképe vagyok hogy büszkélkedjek kicsit,a távolabbi rokonok is nagyon szeretnek szóval minden megvan a boldogsághoz egy dolgot leszámítva.
Sose volt még barátnőm(ebből ugye leszűrhető hogy fiú vagyok).És nem egyedül akarom leélni az életem pedig akkor kellene valaki.A gond az hogy én akárhányszor próbáltam bárkivel összejönni a lényeg én leszedem a csillagot is az égről érte,kitiprok magamból mindent,majd bele gebedek, és varázsütésre lesz egy lány aki boldogan él mással én meg megyek a levesbe.Nem értem miért van ez.Teljesen tönkrementem már idegileg,idehaza kötelező színdarab "a minden rendben van",a barátaim próbálnak segíteni de nem tudnak.Képtelen vagyok kilábalni,a sokszoros csalódásban mindig darabokra tört a szívem és már elfogyott az erőm,képtelen vagyok össze legozni megint,és nem is igazán látom értelmét hogy minek?Miért?Hogy utána megint összetörje más?Nem bírom már elviselni hogy akárki akit mindennél jobban szerettem,annak sosem kellettem.Így is már olyan gyönge volt,több sebből vérzett.És már kiült az arcomra a fájdalom,évek óta nem bírok mosolyogni.Fáj minden perc,félek emberek közé menni mert tudom hogy ferde szemmel néznek rám.Félek már a nőktől is,ha túl közel kerülök hozzájuk csak bajom lesz(ettől még nem érzem magam hominak).Nem bírok az emberek szemébe nézni.Félek a holnaptól hogy rosszabb lesz.Pedig mindenem meglenne,de akármim van,nincs értelme,ha közben az nincs amire leginkább szükségem van.Évek óta meg akarok halni,csak nem megy.Nem megy mert épeszű ember nem tesz ilyet szerintem és még épeszű vagyok.Sajnos.Nem bírok aludni,állandóan sírok s ráadásul bármikor rám jön.Nem bírok kijönni ebből a gödörből mert tudom ha kijövök csak egy másikba esek bele,akkor meg minek?Csak hát megtenni sincs bátorságom mert gyávaságnak tartom,talán ezért élek még.Viszont egyre erőteljesebben folytatok önpusztítást.Sokszor vagdosom magam.És a legrosszabb hogy egy pici probléma miatt.És mielőtt jönne a sok zápor hogy erről én tehetek,hát szerintem nehezen találnék olyan férfit aki többet tett le az asztalra azért hogy boldog legyen párja oldalán.Már úgy érzem isten ellenem van,vagy valami nagyobb erő tiltja meg hogy boldog legyek.Én már nem tudom mit higgyek.De azt tudom hogy rám itt nem vár más csak magány,amitől mélységesen félek...És most kerültem oda hogy kritikusan hajlok afelé,hogy bevállalom a gyávaságot csak szűnjön meg a szívfájdalmam.
Ha valaki olvassa ezt,kérem.Könyörgöm.Segítsen.Akár mivel.Jó vagy rossz szóval egyaránt.Tudom hogy dilis vagyok mindig is az voltam.Csak eddig humor formájában nyilvánult meg,de már elvesztettem mindenem legbelül és képtelen vagyok bármit is értékelni.Úgy érzem mintha a lelkem már meghalt volna és csak egy üres test bolyong a hétköznapokban.Kétségbe estem.
Mindent köszönök előre is...
-
Ronny #606 minden eset teljesen egyedi, kár lenne általánosítani. Vadmeggy azt mondja, hogy ott vannak a barátok. De mi van, akkor ha nincs aki segítsen? -
#605
"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet."
Mellesleg rájöttem már régen, hogy nem az én életem a legszarabb. A napokban ölték meg 4 éve ismert osztálytársam apját. Amúgy is elég szegényesen éltek, ez most nagyon odavágott az életüknek. :S -
#604
Ez teljesen igaz. Sok ember csak kesereg a sorsán, hogy milyen a szar neki meg jaj milyen vacak az élet. Ahhoz viszont meg túl lusta, hogy változtasson rajta. -
jagi1993 #603 nos én akkor leszek öngyilkos ha megcsonkítanak valamivel pl 1 karom lesz vagy hasonló amúgysem félek a haláltól! -
#602
így igaz... (bár a vége nem feltétlenül igaz)
"szerencse" és akaraterő, meg persze temérdek kitartás... -
#601
most nem azért, de az élet mindig is szar volt és mindig is szar lesz... Csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Még ha nagyon elbaszott életed van akkor is tehetsz ellen mert csak rajtad múlik. Csak az emberek (meg énis) szeretek a jelenbe kapaszkodni ahelyett hogy vmit csinálnék magammal és megváltoznék... De pont azért vannak a barátok, hogy ebben segítsenek.... -
BenderRodríguez #600 Az a legszarabb amikor tudja az ember hogy az egyetlen megoldás a halál, de nincs ereje még a az öngyilkossághoz sem. A teljes bizonytalanság meg a kilátástalanság a legszarabb. Már el sem tudok képzelni olyan helyzetet, amikor azt mondanám hogy OK, 100% minden rendben van, ilyen nem is volt, és nem látok rá semmi esélyt hogy lesz. -
Bea #599 "MEGHÍVÓ
RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MŰVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN
A Hungarofest Kht. – Reneszánsz Programiroda és a Magyar Pszichiátriai Társaság tisztelettel meghívja Önt és partnerét 2008. október 11-én, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából szervezett egész napos programsorozatára.
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum
(H-1053 Budapest Károlyi Mihály u. 16. )
Időpont: 2008. október 11.
A Lelki Egészség Világnapjának fővédnökei:
§ Dr. Hiller István, oktatási és kulturális miniszter
§ Dr. Székely Tamás, egészségügyi miniszter
Védnökök:
§ Demszky Gábor, főpolgármester
§ Szűcs Erika, szociális és munkaügyi miniszter
A nap programja:
09. 30 – 10. 00 Regisztráció
10. 00 – 13. 00 Köszöntők, plenáris ülések, A mentális egészség javításáról szóló stratégiai program társadalmi egyeztetésének meghirdetése
13. 00 – 14. 00 A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtótájékoztatója
13. 00 – 19. 30 Előadások, kerekasztal-beszélgetések meghívott előadók és civil szervezetek részvételével, gyermekprogramok, kulturális programok
19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje
PROGRAM
RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MŰVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN
2008. OKTÓBER 11 – PETŐFI IRODALMI MÚZEUM
DÍSZTEREM
10. 00 – 10. 15 Köszöntőt mond:
dr. Kurimay Tamás, a Konferencia elnöke (Magyar Pszichiátriai Társaság)
Rubovszky Rita, a Hungarofest Kht igazgatója
dr. Harmatta János – a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke
10. 15 – 11. 00 Matt Muijen M. D. , Ph. D. – WHO – Europe, Regional advisor – Európai országok lelki egészséggel kapcsolatos felméréséről és WHO ajánlások Magyarország részére
Üléselnök: Prof. Bitter István SE Klinika igazgató
11. 00 – 11. 15 kávészünet
11. 15 – 11. 35 Prof. Dr. Rihmer Zoltán – Dr. Purebl György - Depresszió és öngyilkosság
11. 35 – 11. 55 Prof. Dr. Rajna Péter – Az idős korról másképpen?
12. 00 – 12. 30 Prof. Dr. Czeizel Endre – A magyar művészek családfái – Szükséges-e a művésztehetségnek szenvedni?
13. 00 – 14. 00 ebédszünet, sajtótájékoztató
14. 00 – 14. 30 Prof. Dr. Bitter István: Implementis – on-line segítség a lelki egészség megőrzéséért folytatott európai munkához
14. 30 – 15. 15 Valachi Anna - Művészet és pszichoanalízis „Csak ültünk ott, mi három árva, ki-ki magában, egyedül”- József (Attila) és testvérei: a családvesztés közös traumájának egyéni feldolgozási lehetőségei
Bánffy Edit előadóművész – József Attila – Naplórészletek/versek felolvasása
15. 15 – 16. 00 Popper Péter – Kultúra – Vallás és Lelki egészség
16. 10 – 16. 55 Jankovics Marcell - Giccs és lélek
17. 00 – 17. 30 Tari Annamária workshopja a családi problémákról
19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje, részletekkel Weöres Sándor Psziché című művéből
LOTZ TE "
A rendezvény ideje alatt sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, egy jó beszélgetésre az életről, halálról, öngyilkosságról az Életlánc Egyesület standjánál.
-
Rundstedt17 #598 meg csak színészkednek figyelem felkeltés céllal -
Rundstedt17 #597 gyávák. -
#596
Ha oda kerül a dolog, és tényleg nem lesz senkim, biztos nem fog érdekelni senki/semmi. Most még éldegélgetek. -
Ronny #595 "mert nem csak magamra gondolok. Sajnos. :("
én inkább azt figyeltem meg, hogy az emberek túl gyávák vagy még nem szenvednek eléggé. Ha oda kerül a dolog, akkor már nem érdekel senki. -
#594
A halál után, ha jobban belegondolsz, nincsen olyan, hogy neked vagy jobb lesz, vagy rosszabb, hanem csak az lesz, hogy: SEMMI. Mintha aludnál, azzal a különbséggel, hogy nem tudsz álmodni, sose kelsz fel, nem érzel semmit, mert nem létezel. Ennyi.
Sokan ezért, ebbe belegondolván cselekednek gondolom én. Amúgy van benne valami, ugyanis így garantáltan meg lehet szabadulni minden szenvedéstől, az élet minden bajától, amikből nekem is kijut bőven, de én akkor se leszek öngyilkos sohase, mert nem csak magamra gondolok. Sajnos. :(
amúgy tök jól néz ki a videó mellett a "Releated Videos" résznél ez, hogy: "The Penis Song - Monty Pythons". Nem is illúzióromboló. :D -
blessyou #593 egyik kedvenc filmem a Brian élete. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. A szívemhez legközelebbi jelenet a legvége: az emberünket keresztre feszítik, és mindenki, aki valamit tehetne érte, cserbenhagyja. Akkor kezdi el a mellette megfeszített énekelni a híres dalt, Always look on the bright side of life. Mindig az élet napos oldalát nézd. Mindig van napos oldal. Mindig van, aminek lehet örülni egy hangyányit legalább. Ragadd meg ezeket, tudj örülni apró dolgoknak, amik egy kicsit is melengetik a szíved.
http://www.youtube.com/watch?v=jHPOzQzk9Qo -
blessyou #592 miért hiszed, hogy ha megtennéd, utána jobb lenne? Miért gondolod, hogy a halálon túl nincs szenvedés? senki nem jött át onnan, és mondta neked, hogy ott jobb. a földi életed egyetlen lehetőséged a boldogságra, hogy tégy valamit, csak ebben lehetsz biztos. ez az esélyed van, és még nem fogyott el. még nagyon sok van.
becsületed nem akkor őrzöd meg, ha véget vetsz az egésznek. az menekülés. becsületben maradsz, ha küzdesz, ameddig erődből telik. ha szembe mersz szállni ezzel a kihívással, amely a vereségeddel fenyeget. ha vállalod tovább a szörnyű megpróbáltatásokat, nem mondhatod, hogy elfutottál. nem mondom, hogy meg lesz a gyümölcse. nem állítom, hogy előbb-utóbb boldog leszel. de becsületére válsz az embereknek.
én személy szerint szembenevetem a sorsot. nem hagyom, hogy elvegye a jókedvem. amíg van bennem humorérzék, bírom.
-
#591
rövid válasz igen -
#590
rövid kérdés: te dolgozol? -
#589
mi ?
figy, lazán kell az életet felfogni !!!
elment, sebaj jön másik, ja és ne hagyd h kihasznáéjanak, me a nök ilyenek, mindig jön nekik jobb, ill neked is mindig lesz jobb, ne add fel wazze...kitartás -
#588
Tudom, hogy nem vigasztal, én lassan 20 éves leszek, és még nekem se volt sohase barátnőm. Volt viszont egy korszak, amikor nagyon tetszett valaki, ideállá vállt (még most is az), de idővel sikerült túltennem magam rajta. Igaz nagyon fájt, még most is fáj, de már nem annyira. Azzal vígasztalom magam, hogy nálam csak jobbat érdemelhet, neki így mindenképpen jobb, míg nekem ugyan nem.
Eléggé gyáva duma, de ha személyesen ismernél akkor megértenéd, ugyanis nem igazán vagyok 100 %-os, kibaszott velem az élet rendesen.
Barátom mondjuk 1 van, bár csak iskolába találkozunk, személyesen nem mászkálunk egymáshoz, de vele közölhetek bármit, nem nevet ki. Haverom viszont van egy csomó, de igazából nem érdekelnek. Barátokra van/volna a legnagyobb szükség az életben. A gond az nálam, hogy én igazából ismerkedni se igazán akarok, tulajdonképp lassan nem is tudom mit várok az élettől. :(
Lehet élni így függetlenül is, szingliként, vannak előnyei, de ha nagyon lent van az ember, azért csak jó, ha van mellettünk valaki. -
#587
magány...és szeretet hiánya... minden ezek miatt van... nálam is emiatt lettek a dolgok...
ha az a vágyad, hogy szerethess valakit... akkor nem lehetsz rossz ember...
-
#586
Elegem van az életből, egyetlen vágyam, hogy végre megszünjek, hogy miért? Nem tudom, vagy csak nem akarom még magamnak se bevallani. Nem akarok reggel felkelni, nem akarok lefeküdni, nem akarok. Szeretném ha vége lenne e földi pokolnak, soha nem volt senkim, és ezért senkit nem hibáztatok, habár sokak szerint csak én vagyok ezért a hibás, de én tudom, hogy mindent megtettem ami tőlem tellett, hogy másképp legyen, többet nem tudok, majd inkább egy másik életben, új esélyek új felállás, ott lehet, hogy lesz valakim, akit szerethetek, és ha ő nem is szeret, de mellettem lesz.... remélem... de ha nem úgy lenne, akkor is ennél csak jobb lehet, csak jobb. Vennék egy kötelet, felkötném magam.... de egyszerűen félek megtenni, félek... hogy mitől? egy az, hogy levágnak, vagy még azelőtt rajtakapnak, és valami úton túlélem, utána még rosszabb lenne, még ennél is... folyóbaugrás.... képtelen volnék megtenni... ehhez sincs bátorságom, erek vagdosása... mérgek... ebben nem biztos meg lehet halni, úgyhogy hiába gondolkodom már több éve, hogy véget szeretnék vetni az egésznek, még erre való se vagyok.... de még nem adtam fel, minden nap vezetek egy kisautót, minden nap a határait súrólva hajtok vele, csak egyszer kellene 1 másodpercig legyen akkora bátorságom, hogy megrántsam a kormányt, egy szembejövő kamionnak, vagy egy fát megcélozni... de még arra az 1 másodpercre is olyan életÖSZTÖN van... egyszerűen nem tudom megtenni, minden este itthon sírok, senki nem látja, de a világhálónak köszönhetően már sokan tudják, utolsó mentsvárként próbáltam oda beilleszkedni, oda se sikerült ott is én voltam a hibás, mert eleinte egész jól ment, de mégis az egy másik világ, és a legközelebbi ismerősöm is sok sok kilométerre lett. Én csak annyit szeretnék, hogy legyen bárkim.... vagy haver, akivel legalább havonta egy sör mellett eldumálni... mondtam volna többet is egy hónapnál, de nem mondtam, nem akarok én önző lenni, csak kis emberi kapcsolatot szerettem volna, Barát... 1 szó, nekem mégis hatalmas jelentése van... lehet csak azért hatalmas, mert sosem volt benne részem, lehet, hogy tényleg olyan rossz ember vagyok, aki ilyet nem érdemel meg, lehet... de az, hogy én ezt így szeretem, csak azt ne mondja senki. még egy évvel ezelőtt nagy céljaim voltak, 21 évesen kitűztem egyik szilveszterkor, hogy a következő szilveszterig szerzek magamnak egy csajt, vagy öngyilkos leszek.... és mint látjátok, még élek... csajom...az nem is volt, mostmár azt hiszem, nem is lesz, és már nem is bánom, legalább megismertem magam, hogy nem vagyok szavatartó... azóta nem igértem senkinek semmit, legalábbis olyat nem, amit komolyan gondoltam, mostmár nem érdekel, az életemben egyetlen cél maradt, becsületem visszaszerzése öngyilkosság által. Elegem van tanácsokból, eleget kaptam, meg magam is ki tudom találni, hogy hogyan kellene megoldani... csak nem tudom megtenni, hogy miért, nem tudom. Sokan mondták, hogy de tudom, csak sajnáltatni szeretném magam, lehet, én inkább csak annyit szeretnék, hogy vagy változzon valami bármi, valaki legyen a barátom, vagy sokkal nagyobb szintű vágyam, amit már nem is érdemlek meg, hogy legyen egy barátnőm, akit szerethetnék, annyi szeretetet próbálnék adni neki, annyira vigyáznék rá, annyira szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy neki a legjobb lenne, ő lenne az életem értelme, és örökre hálás lennék neki, tudom, hogy nyálasan hangzik, talán, mert nyálas is, de ha az, hogy mindenek felett szeretném nyálas, akkor azt is bevállalnám érte, hogy nyálas vagyok.... de erre ezély nem látszik, és a legfájdalmasabb, hogy leéltem 23 évet, és még nem volt 1 barátom... barátnőm még annyi sem, nem tudom, hogy kell valakivel dumálni, nem kicsit lettem antiszociális. Szó szerint megtörtént az a beszólás, hogy képzeletbelei barátai is kiközösítették, és még mindig nem szeretném sajnáltatni magam, én vagyok a hibás, és nem is tagadom, nem tudok rajta módosítani, de nincs mit tennem, csak reménykedem, hogy egyszer meg merem rántani a kormányt, és többet nem fogok esténként egy doboz előtt sírni, tudom, hogy senkinek nem hiányoznék, nem is baj ez, csak tudnám már egyszer megtenni, csak 1 szer. -
Ronny #585 "nem tudja... de ő irányítja sorsom..."
anno engem is egy nő húzott ki ebből az egészből, aztán persze szakítás lett a vége és sokkal mélyebbre kerültem, mint azt előtte képzelni mertem volna. Szóval csak óvatosan ezzel. -
#584
Hát... gyogyulgató stádiumban vagyok jelenleg...
tűélen táncolok, jelenleg van értelmi miért felkelnek, van kiért elviselni a szar világot... de gyakran kavarognak még mindig öngyilkossági gondolatok fejemben... noha csak a gondolattal játszok nem tenném meg... érdekes, olyan mintha két vagy több ember lennék...
egyszer megfeledkezed arról hogy valaha is próbálkoztam kísérlettel, vagdostam magam, vagy voltak gondolataim... máskor pedig kavarognak a gondolatok a fejemben...
-
#583
Azaz. :)
Velem meg régebben volt olyan, kb 2 éve, hogy minden nap (leginkább hétköznaponként) úgy keltem fel mindíg, hogy ébredés után percekkel úgy éreztwm, hogy semmi keresnivalóm sincs ezen a világon, teljesen feleslegesen élek, "pazarlom" a föld erőforrásait. Ez azért is furcsa, mert akkoriban még sose gondoltam öngyilkosságra. Mára reggelente ez az érzés teljesen elmúlt, viszont öngyilkosságra gyakran gondolok nap közben. :S -
#582
flat out inkább :D
-
#581
Sok lesz az az NFS. :) -
#580
én mindíg egy közúti balesetbe képzeltem (meg néha még ma is) magamat. de nagyon rég óta, 2001-02 magasságában biztos agyaltam már erről, annyira jól emlékszem rá, hogy épp egy felüljáróról repültem le :D volt azóta már minden ebben a témában. és igazából nem is öngyilkosság formájában hanem mint baleset, de akkor is, ép ember nem szokott ilyenekről gondolkozni hogy autóval balesetet szenved és meghal. amúgy annó én jártam pszichomókushoz meg pszichiáterhez, féltem az emberektől meg a tömegtől, kaptam is 1-2 gyógyszert, és ezalatt megfordult pár öngyilkossági GONDOLAT, de szerencsére csak ritkán és akkor is csak kósza gondolat formájában. most már minden ok, de ez az autós szar még mindíg velem van. -
#579
Én már 1 éve így élek, de nem fogok soha sem öngyilkos lenni. -
blessyou #578 valahol azt olvastam, hogy figyelmeztető jel az, hogy az ember túl sokat foglalkozik a halál meg az öngyilkosság gondolatával. és én ezt észrevettem magamon. túlságosan is sokat gondolok rá (olyan napi rendszerességgel). pedig én nem akarok öngyilkos lenni. nem hiszem, hogy megtenném. csak gondolataim közt létezik, ábrándozok róla. most akkor aggódnom kellene, hogy lehet egyszer bekattanok, és tényleg megteszem? én nem akarom megtenni. nem mondom, kifejezetten szarul szoktam lenni olykor, gyakran spontán lehangolódom, és eléggé nem vagyok megelégedve magammal. de nem szeretnék öngyilkosságot elkövetni. kéne valamit tennem, vagy ez így tök normális? mi lesz, ha egyszer tényleg odajutok? -
campy #577 na ez jo hír! akkor rendbe vagy most!
nem az hanem annyira kibukna h valszeg utánam jönne ez hosszú h milrt tenné meg..., rengeteget szenvednének a családtagjaim! úgyhogy ezek miatt nem tenném meg... -
#576
mérges lenne és megverne...??? :)
ha megtettem volna, magam miatt tettem volna... nem nagyon érdekelt volna mit gondolnak... elgondolkozhattak volna a dolgokon...
nagyrészt két embernek (meg még volt pár akik húzták halasztották a dolgot...)
két hétig nem voltam itthon gyakorlatilag... nem találkoztam anyámékal, cimbinek köszönhetek sokmindent, majd vettem egy nagy levegőt, kockáztattam... találtam egy rendes lányt, amenyit lehet velevagyok, melette teljesen más ember vagyok (pontosabban melette embernek érzem magam)
a paranoia ugyanúgy részem... talán idővel majd elmúlik, részben rajtam, de nagyrészt rajta múlnak a dolgok...
nem tudja... de ő irányítja sorsom... -
#575
Én is ugyanígy vagyok. Ha senki nem ismerne (ami lehetetlen), akkor gondolkodás nélkül még most is... -
campy #574 hmm gondolkodtam rajta de rájöttem az édesanyám nagyon kibukna ha elveszítene!!! amúgy volt olyan időszak ahol hihetetlenül untam magam és talán már a sok rossz miatt végeztem volna magammal, de aztán mégse tettem meg mert nem az a fajta vok! -
#573
De jó, elkezdődött az iskola, kezdődik a (számomra) depis időszak. Csak legyen vége, és hagy dolgozzak. :( -
#572
-
#571
Nem igaz,mert csurcsánytan nincs értelmexD -
#570
Egy picit viszketett az ütőerem pár perce, de már nem.