Öngyilkosság

mi ?
figy, lazán kell az életet felfogni !!!
elment, sebaj jön másik, ja és ne hagyd h kihasznáéjanak, me a nök ilyenek, mindig jön nekik jobb, ill neked is mindig lesz jobb, ne add fel wazze...kitartás

Tudom, hogy nem vigasztal, én lassan 20 éves leszek, és még nekem se volt sohase barátnõm. Volt viszont egy korszak, amikor nagyon tetszett valaki, ideállá vállt (még most is az), de idõvel sikerült túltennem magam rajta. Igaz nagyon fájt, még most is fáj, de már nem annyira. Azzal vígasztalom magam, hogy nálam csak jobbat érdemelhet, neki így mindenképpen jobb, míg nekem ugyan nem.
Eléggé gyáva duma, de ha személyesen ismernél akkor megértenéd, ugyanis nem igazán vagyok 100 %-os, kibaszott velem az élet rendesen.
Barátom mondjuk 1 van, bár csak iskolába találkozunk, személyesen nem mászkálunk egymáshoz, de vele közölhetek bármit, nem nevet ki. Haverom viszont van egy csomó, de igazából nem érdekelnek. Barátokra van/volna a legnagyobb szükség az életben. A gond az nálam, hogy én igazából ismerkedni se igazán akarok, tulajdonképp lassan nem is tudom mit várok az élettõl. :(
Lehet élni így függetlenül is, szingliként, vannak elõnyei, de ha nagyon lent van az ember, azért csak jó, ha van mellettünk valaki.

magány...és szeretet hiánya... minden ezek miatt van... nálam is emiatt lettek a dolgok...

ha az a vágyad, hogy szerethess valakit... akkor nem lehetsz rossz ember...

Elegem van az életbõl, egyetlen vágyam, hogy végre megszünjek, hogy miért? Nem tudom, vagy csak nem akarom még magamnak se bevallani. Nem akarok reggel felkelni, nem akarok lefeküdni, nem akarok. Szeretném ha vége lenne e földi pokolnak, soha nem volt senkim, és ezért senkit nem hibáztatok, habár sokak szerint csak én vagyok ezért a hibás, de én tudom, hogy mindent megtettem ami tõlem tellett, hogy másképp legyen, többet nem tudok, majd inkább egy másik életben, új esélyek új felállás, ott lehet, hogy lesz valakim, akit szerethetek, és ha õ nem is szeret, de mellettem lesz.... remélem... de ha nem úgy lenne, akkor is ennél csak jobb lehet, csak jobb. Vennék egy kötelet, felkötném magam.... de egyszerûen félek megtenni, félek... hogy mitõl? egy az, hogy levágnak, vagy még azelõtt rajtakapnak, és valami úton túlélem, utána még rosszabb lenne, még ennél is... folyóbaugrás.... képtelen volnék megtenni... ehhez sincs bátorságom, erek vagdosása... mérgek... ebben nem biztos meg lehet halni, úgyhogy hiába gondolkodom már több éve, hogy véget szeretnék vetni az egésznek, még erre való se vagyok.... de még nem adtam fel, minden nap vezetek egy kisautót, minden nap a határait súrólva hajtok vele, csak egyszer kellene 1 másodpercig legyen akkora bátorságom, hogy megrántsam a kormányt, egy szembejövõ kamionnak, vagy egy fát megcélozni... de még arra az 1 másodpercre is olyan életÖSZTÖN van... egyszerûen nem tudom megtenni, minden este itthon sírok, senki nem látja, de a világhálónak köszönhetõen már sokan tudják, utolsó mentsvárként próbáltam oda beilleszkedni, oda se sikerült ott is én voltam a hibás, mert eleinte egész jól ment, de mégis az egy másik világ, és a legközelebbi ismerõsöm is sok sok kilométerre lett. Én csak annyit szeretnék, hogy legyen bárkim.... vagy haver, akivel legalább havonta egy sör mellett eldumálni... mondtam volna többet is egy hónapnál, de nem mondtam, nem akarok én önzõ lenni, csak kis emberi kapcsolatot szerettem volna, Barát... 1 szó, nekem mégis hatalmas jelentése van... lehet csak azért hatalmas, mert sosem volt benne részem, lehet, hogy tényleg olyan rossz ember vagyok, aki ilyet nem érdemel meg, lehet... de az, hogy én ezt így szeretem, csak azt ne mondja senki. még egy évvel ezelõtt nagy céljaim voltak, 21 évesen kitûztem egyik szilveszterkor, hogy a következõ szilveszterig szerzek magamnak egy csajt, vagy öngyilkos leszek.... és mint látjátok, még élek... csajom...az nem is volt, mostmár azt hiszem, nem is lesz, és már nem is bánom, legalább megismertem magam, hogy nem vagyok szavatartó... azóta nem igértem senkinek semmit, legalábbis olyat nem, amit komolyan gondoltam, mostmár nem érdekel, az életemben egyetlen cél maradt, becsületem visszaszerzése öngyilkosság által. Elegem van tanácsokból, eleget kaptam, meg magam is ki tudom találni, hogy hogyan kellene megoldani... csak nem tudom megtenni, hogy miért, nem tudom. Sokan mondták, hogy de tudom, csak sajnáltatni szeretném magam, lehet, én inkább csak annyit szeretnék, hogy vagy változzon valami bármi, valaki legyen a barátom, vagy sokkal nagyobb szintû vágyam, amit már nem is érdemlek meg, hogy legyen egy barátnõm, akit szerethetnék, annyi szeretetet próbálnék adni neki, annyira vigyáznék rá, annyira szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy neki a legjobb lenne, õ lenne az életem értelme, és örökre hálás lennék neki, tudom, hogy nyálasan hangzik, talán, mert nyálas is, de ha az, hogy mindenek felett szeretném nyálas, akkor azt is bevállalnám érte, hogy nyálas vagyok.... de erre ezély nem látszik, és a legfájdalmasabb, hogy leéltem 23 évet, és még nem volt 1 barátom... barátnõm még annyi sem, nem tudom, hogy kell valakivel dumálni, nem kicsit lettem antiszociális. Szó szerint megtörtént az a beszólás, hogy képzeletbelei barátai is kiközösítették, és még mindig nem szeretném sajnáltatni magam, én vagyok a hibás, és nem is tagadom, nem tudok rajta módosítani, de nincs mit tennem, csak reménykedem, hogy egyszer meg merem rántani a kormányt, és többet nem fogok esténként egy doboz elõtt sírni, tudom, hogy senkinek nem hiányoznék, nem is baj ez, csak tudnám már egyszer megtenni, csak 1 szer.

"nem tudja... de õ irányítja sorsom..."

anno engem is egy nõ húzott ki ebbõl az egészbõl, aztán persze szakítás lett a vége és sokkal mélyebbre kerültem, mint azt elõtte képzelni mertem volna. Szóval csak óvatosan ezzel.

Hát... gyogyulgató stádiumban vagyok jelenleg...
tûélen táncolok, jelenleg van értelmi miért felkelnek, van kiért elviselni a szar világot... de gyakran kavarognak még mindig öngyilkossági gondolatok fejemben... noha csak a gondolattal játszok nem tenném meg... érdekes, olyan mintha két vagy több ember lennék...
egyszer megfeledkezed arról hogy valaha is próbálkoztam kísérlettel, vagdostam magam, vagy voltak gondolataim... máskor pedig kavarognak a gondolatok a fejemben...

Azaz. :)
Velem meg régebben volt olyan, kb 2 éve, hogy minden nap (leginkább hétköznaponként) úgy keltem fel mindíg, hogy ébredés után percekkel úgy éreztwm, hogy semmi keresnivalóm sincs ezen a világon, teljesen feleslegesen élek, "pazarlom" a föld erõforrásait. Ez azért is furcsa, mert akkoriban még sose gondoltam öngyilkosságra. Mára reggelente ez az érzés teljesen elmúlt, viszont öngyilkosságra gyakran gondolok nap közben. :S

flat out inkább :D

Sok lesz az az NFS. :)

én mindíg egy közúti balesetbe képzeltem (meg néha még ma is) magamat. de nagyon rég óta, 2001-02 magasságában biztos agyaltam már errõl, annyira jól emlékszem rá, hogy épp egy felüljáróról repültem le :D volt azóta már minden ebben a témában. és igazából nem is öngyilkosság formájában hanem mint baleset, de akkor is, ép ember nem szokott ilyenekrõl gondolkozni hogy autóval balesetet szenved és meghal. amúgy annó én jártam pszichomókushoz meg pszichiáterhez, féltem az emberektõl meg a tömegtõl, kaptam is 1-2 gyógyszert, és ezalatt megfordult pár öngyilkossági GONDOLAT, de szerencsére csak ritkán és akkor is csak kósza gondolat formájában. most már minden ok, de ez az autós szar még mindíg velem van.

Én már 1 éve így élek, de nem fogok soha sem öngyilkos lenni.

valahol azt olvastam, hogy figyelmeztetõ jel az, hogy az ember túl sokat foglalkozik a halál meg az öngyilkosság gondolatával. és én ezt észrevettem magamon. túlságosan is sokat gondolok rá (olyan napi rendszerességgel). pedig én nem akarok öngyilkos lenni. nem hiszem, hogy megtenném. csak gondolataim közt létezik, ábrándozok róla. most akkor aggódnom kellene, hogy lehet egyszer bekattanok, és tényleg megteszem? én nem akarom megtenni. nem mondom, kifejezetten szarul szoktam lenni olykor, gyakran spontán lehangolódom, és eléggé nem vagyok megelégedve magammal. de nem szeretnék öngyilkosságot elkövetni. kéne valamit tennem, vagy ez így tök normális? mi lesz, ha egyszer tényleg odajutok?

na ez jo hír! akkor rendbe vagy most!

nem az hanem annyira kibukna h valszeg utánam jönne ez hosszú h milrt tenné meg..., rengeteget szenvednének a családtagjaim! úgyhogy ezek miatt nem tenném meg...

mérges lenne és megverne...??? :)
ha megtettem volna, magam miatt tettem volna... nem nagyon érdekelt volna mit gondolnak... elgondolkozhattak volna a dolgokon...
nagyrészt két embernek (meg még volt pár akik húzták halasztották a dolgot...)
két hétig nem voltam itthon gyakorlatilag... nem találkoztam anyámékal, cimbinek köszönhetek sokmindent, majd vettem egy nagy levegõt, kockáztattam... találtam egy rendes lányt, amenyit lehet velevagyok, melette teljesen más ember vagyok (pontosabban melette embernek érzem magam)
a paranoia ugyanúgy részem... talán idõvel majd elmúlik, részben rajtam, de nagyrészt rajta múlnak a dolgok...

nem tudja... de õ irányítja sorsom...

Én is ugyanígy vagyok. Ha senki nem ismerne (ami lehetetlen), akkor gondolkodás nélkül még most is...

hmm gondolkodtam rajta de rájöttem az édesanyám nagyon kibukna ha elveszítene!!! amúgy volt olyan idõszak ahol hihetetlenül untam magam és talán már a sok rossz miatt végeztem volna magammal, de aztán mégse tettem meg mert nem az a fajta vok!

De jó, elkezdõdött az iskola, kezdõdik a (számomra) depis idõszak. Csak legyen vége, és hagy dolgozzak. :(

<#confused>

Nem igaz,mert csurcsánytan nincs értelmexD

Egy picit viszketett az ütõerem pár perce, de már nem.

Sziasztok!<#smile>
Helyzetjelentést kérek, ki hogy van augusztus derekán? <#kacsint>

Legalább azt csinálod amit szeretsz, meg amit akarsz! <#vigyor3>
Nekem nincs most annyi idõm, hogy azokat a dolgokat csinálhassam amiket szeretek.<#pardon1> Na jó, fórumozni is szeretek azért.<#idiota>

Én például egyedüllétben csak sg-zni szoktam. :D amennyi szabad idõm van, az mind el is tud menni vele, de nem bánom. Szeretem az sg-t. <#finom>

Minden ember más, lehet azért érzed magad sokkal mássabbnak, mert nem találtad meg még a társaságod!<#whatever>
Mindennek van értelme, csak találni kell. Egyedüllétben sokat tudsz pihenni, és azzal foglalkozni, ami igazán érdekel.<#vigyor0>

Én is fiatal vagyok, 19 éves, de én valahogy sose élvezem a baráti együtt léteket. Ennyi, többet errõl nem is akarok írni, minden ember különbözik, én nagyon. :) Egyedül is el lehet lenni, bár értelme lehet nem sok van. :|

Na az a lényeg, ha jól telik a nyár!De amúgy jó a barátokka lis találkozni néha, nekem is volt egy ilyen idõszakom mikor jobban szerettem egyedül lenni, de aztán tök jó volt, kicsit beszélgetni velük, találkozni!<#vigyor3>
Én még fiatal vagyok, és mégis jó barátokkal lenni, egyzser majd próbáld ki!<#vigyor0>

Én feláldoztam az egész nyaramat a munkának egy gyárban. Erre a nyár pont ideális. Több mint 2 hónap hosszú idõ és engem érdekel, hogy milyen érzés az ott dolgozóknak, és ugyan, még hátra van 1 hónap, és tényleg eléggé szörnyû. Mindenki tiszta stresszes, sápadt, szinte mindenki cigizik oldódásként. Mostanában már én is úgy veszem észre, hogy kezdek rászokni, de tényleg sokat könnyít. :S
A család nemrég volt nyaralni Balatonon 4 napra, de én nem mentem, nem nagyon kívánom már a nyaralást, inkább dolgoztam. Számomra mostanában az a megkönnyebbülés, ha munka után, nyugodtan eltölthetem az idõmet otthon, csinálva a tennivalóimat. Ez a helyzet olyannyira fenn áll, hogy már a barátaimmal se találkoztam 1(!) hónapja kb, de õszintén szólva jó nekem így. Sohasem zárkóztam el a szingli élettõl, bár mélyen én is vágynék normális életre, majd talán egyszer, ha már nem leszek fiatal...
Mind1, szóval én elmondhatom tényleg, hogy mostanában meghalni sincs idõm. :)

Sziasztok!
Énis jól vagyok köszönöm kérdéseteket! Élvezem a nyarat, igaz ezt a nagyon meleget már annyira nem....<#szomoru1>
Na mi ez a szóvicc?<#vigyor3> Még viccnek is rossz, naa..!<#pardon1><#felkialtas><#vigyor2>
De amúgy nem is nagyon figyeltem, hogy mekkora jelentõsége van ezen a fórumon a kihalt szónak, szerintem túl késõn írhattam azt a hozzászólást...<#idiota>

Amúgy mit csináltatok/csináltok a nyáron? Voltatok nyaralni? Nincs is jobb egy kis kikapcsolódásnál a tengerparton...<#szeret>

én is erre gondoltam. :)
Na jó, nem is olyan vicces <#idiota>

" Nagyon kihalt a fórum " hehe...mindenki öngyi lett! <#nyes>

Szia! <#wave> Nagyon is jól, köszi. Mindenki élvezi a nyarat<#nyes> És te? <#wink>

Nagyon kihalt a fórum, mivan veletek? Hogy vagytok?

hát igen... remélem, hogy jó irányba fog váltaozni. tegnap beszéltem vele és elég jó hangulatban volt... úgyhogy most örül a fejem :)

nem tudom mit kellene tenned... talán most hogy elutazott most majd változnak picit a dolgok... vagy jo vagy rossz irányba

persze, az is. én is gondoltam rá, hogy lehet valami ilyesmi. talán eltúlozza. bár bevallom , hogy nem sok értelmét látom a dolognak. inkább örülhetne, hogy nem azon a ponton van mint én. de õ már csak ilyen. szeret a figyelem központjában lenni. de ez így nem jó mert közben meg talán egy-két ember (köztük én) aggódik érte, és lehet, hogy csak feleslegesen. de azért inkább segítek neki, nehogy a végén még télleg történjen valami.

ismerös a dolog
az a gond, hogy aki bajban van az probál másokon segíteni, ha már magán nem is tud, meg ugye magát le is szarja egy idõ után. de mint a barátnõd az elmondottak alapján inkább unalom meg tulkomplikálás mintsem igazi gondok végett van...
és szerintem igy kicsit rájátszik a dolgokra, holott ez azért nem játék, ilyennekkel nem kellene szorakozni...
vagy nemtom

óóó, hát nekem még több gondom van mint neki (legalábbis én így látom), mert nekem azért a családommal is elég sok gond van: a tesómmal például mindennap csak 10 percet beszélek, a szüleimnek nem kellek, nincsenek nagyon barátaim. és még estig sorolhatnám. szóval én szivesen cserélnék a barátnõmmel. mert neki nagyjából csak annyi problémája van (meglátásom szerint), hogy nem mindenki csak vele foglalkozik. ja meg a szüleivel is néhanapján összeveszik. úgyhogy szerintem egy kis segítséggel (amit akár én is adhatnék neki) talpra tudna állni. csak az kéne, hogy õ is akarja

Mért veled mik vannak?
Mik a te gondjaid?

(bocsi nem ismerem.... az is lehet, hogy elkényesztett kis tyuk aztán mindig középpontban akar lenni.... nem tudom)

asszem neki nem a pasikkal van gondja. Ugyan nem beszélünk olyan sokat a pasikról, de mondta, hogy most megy gimibe és ott már kiszemelte magának az egyik fiút.
a volt pasijával is õ szakított, úgyhogy nem õt dobták.
ha észrevenné, hogy mi is folyik a világba akkor már nem lenne olyan sok problémája. de már kezdem azt hinni, hogy direkt nem akarja észrevenni. én meg már kezdek fáradni a sok gyõzködéstõl.meg hát azért nekem sem fenékig tejfel az életem.

Akkor beszélgess vele a fiukról.
Szerintem a párkapcsoat hiánya gond, vagy valaki fiúval nem jött ösze a dolog, ilyesmi...

Az tényleg jó, ha már rég óta joban vagytok, nem árt ha van egy tartós barátság.

télleg lehet, hogy így bizonygatja magának... és megpróbálok türelmes lenni, ahogyan azt eddig is próbáltam. 2 éves korunk óta ismerjük egymást. minden nap beszélünk, fõleg azért mert féltem õt, és persze felhívom, hogy megbizonyosodjak, hogy minden renben van-e. sokszor ott van az msn is. bízik bennem maximálisan. de ez a mániája, hogy nem szeretik csak mert nem csak vele foglalkoznak. ezzel nem tudok mit kezdeni. sokszor mindenki csak körülötte sürög, de õ neki ez sem elég. nem értem mi lehet a problémája.

bizonyitáshoz idõ és lehetõség kell...
persze veszélyes dolog az idõ ilyenkor...
és türelmet len is az ember ilyen helyzetekben...
hidd el az a gondja, csak azért mondja hogy nem kell mert igy akarja saját magát átvágni, hogy ne szenvedjen...
olykor magányra vágyik az ember, de nem akar egydül lenni...
ha csak együtt vagytok pár szót beszéltek is elég, csak ne legyen egyedül, ha nem akar beszélni akkor hagyjad békén nem kell eröltetni a dolgokat.
de ha velevagy már biznyitasz neki

én nem hinném, hogy jó ha elmondom a problémám, de én is makacs vagyok. és sajnos nem tudok semmi mást csinálni mint beszélni vele, és valamiféle tanácsot adni. jóllehet ez most szájjártatásnak tûnik. de ennél jobb ötletem nincs. bizonyítanék ha lenne mivel. de ha neki nem elég, hogy segítek neki, törõdök vele akkor nem tudok mit csinálni. mert azért szerintem rajta is nagyon sok múlik. és lehet, hogy jól jönne neki egy pasi (bár sztem sok ember így van ezzel- én is), de én nem kerítek neki. volt már pasija csak szakítottak. de azt mondja, hogy neki nem is kell . úgyhogy ez a terv sajna kilõve. jöhet a többi, de elég nehéz lesz eltalálni. fõleg, hogy nekem is van bõven hülyeségem. de ha belegondolok az én helyzetembe és elképzelem, hogy most az õ helyében vagyok akkor végiggondolom, hogy mi esne jól nekem ha vígasztalni próbálnának. így talán egy kicsit könnyebb lesz a feladatom.
az emberek télleg leszarják egymást, de, hogy már az ember szülei is...
ez persze csak saját tapasztalat, nem feltétlenül így van.
szívesen adnék tanácsot csak az a gond, hogy semmi sütnivalóm nincs :(

ha neked is gondjaid vannak akkor jobban áttérzed a másik helyzetét, és jobban tudsz segíteni is neki.
Alapbol leszarják egymást az emberek, és mindenki magával foglalkozik... ez pont az ellenkezõjét váltja ki.
Tisztába vagyok a bajaimmal, csupán nem tudom megérteni a saját problémáim, tudom mit kellene tenni tudom mi lenne a megoldás de ez sosem egyszerû és makacs is vagyok igy mindig az ellenkezõjét teszem... viszont észt osztani sokkal könyebb mint magadat kirángatni a szarból...

Nekem pl. elég ingadozó a hangulatom (persze mindig negativ) hetente többször is rámjön hogy meg kellene halni, már, de sosem tudom megtenni...
viszont eddig is túl parázos voltam, most már nem agodom dolgokért ha valami végett meghalok hát meghalok levan a gond, és nem én csináltam...
pl. nem ugrom ki a busz elé, de ha véletlenül elb**szna hát akkor ez van...

(a gond az, hogy az a busz sosem jön... )



Az meg ha a lány nem veszi észre, hogy mindenki vele foglalkozik, és kiakad ha nem igy van... neveltetés kérdése a dolog ezt gyerek korban ba***ák el a szülei...

hát nem tom... csak annyit tudok, hogy muszáj rajta segíteni. az én problémáimat meg hagyjuk. már nem fodom magam sajnáltatni, attól nem leszek okosabb :), de a tanácsaitokat mindenesetre megfogadom

de hogy segítesz a bnõdön ha neked is olyan bajaid vannak :P

én már rég lesüllyedtem, az már olyan mind1... a vagdosást pedig csak kikottyantottam, de hát végül is csaj vagyok :). és inkább segítek másokon, az olyan embereken akiken még lehet segíteni.

jót tesz ha máson segítesz és nem a saját bajaiddal foglalkozol, de azért gondolj kicsit magadra is majd.. többször írtad hogy a vagdosásról te is tudnál mesélni, meg a nicked is... szal a sok segítség közepette azért te se menj tönkre teljesen:P

nos, szórakozási lehetõség éppenséggel akad, mert Szegeden élünk. és nem hinném, hogy egy szórakozóhelyre mennénk el mert én félek ha sok ember van körülöttem. neki szerintem az a legnagyobb problénája, hogy nem tudja elviselni ha valaki nem csak kizárólag vele foglalkozik. sokszor nem veszi észre, hogy szinte már az egész világ körülötte forog, pedig ha észrevenné akkor már meglenne oldva a dolog. most egész nyárra elutazott, úgyhogy most nem féltem. de törhetem a fejem, hogy ha visszajön akkor mivel tudok neki segíteni. jó kis nyári program :)
közben persze én is tönkremegyek, de elõtte ezt nem nagyon hangoztatom.
minden erõmmel segíteni fogok neki és ezúton szeretném nektek megköszönni, hogy segítetek nekem, illetve neki

Igen de egyet nefelejtsünk el. Barát csak egy van...
"egynagysenki" a barátja mert foglalkozik vele, a többi nem olyan barát akire a roszban is lehet számíteni. Egy megmarad de a többi cserélõdik...

Attól pedig nem lesz boldogabb, ha elcibálod egy buliba leitatjátok aztán valaki felszedi, talán még marad is egy ideig. Mondom olyan kell aki tényleg szereti... kérdés hogy lehet -e ilyent találni... és neki kell találnia... akkor fog bizni magában. Ha te/ti kerestek neki valakit attol nem lessz elõrébb. Persze hatalmas az esély arra, hogy nem sikerül neki...
De szerintem nagy az esélye annak hogy a mostani depressziót is egy fiú váltotta ki belõle. Vagy a tudat, hogy egyedül van és bárhová néz mindenki boldog, mindenkinek van valakije. Bár semmi sem az aminek látszik... (sokan megjátszák magukat, és mindenhol vannak gondok)

Azt hogy nem szeretik valami oka kell hogy legyen amiért igy érez. És ez sem olyan dolog hogy odamegy hozzájuk és megkérdezi, hogy utáltok vagy szerettek...
szánalom, könyörület és sajnálat semmit sem segít...