Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla
  • fluga
    #49
    az egész csak a tested természetes reakciója, hogy elviselhetőbbé tegye a fájdalmat, a sokkot, stb. például a "fényes alagút" egyértelműen bebizonyított, hogy az ember látása beszűkül, nem érzékeli a perifériából érkező fényt, csak azt, ami közvetlenül a pupillát éri, és ilyenkor a színeket, kontrasztot, semmit sem tud megkülönböztetni, csak azt, hogy jön a fény. ilyenkor többnyire kívülről úgy néz ki, mintha be lenne csukva a szemed, de egy nagyon kicsit, résnyire nyitva van, és kap vmennyi fényt.

    egyébként nekem is volt egy edzéstársam, aki 17!! évesen öngyilkos lett. és miért? mert megbukott félévkor egy baszott erős gimiben. mindene megvolt, szülei gazdagok, isszonyat jó nője, egy csomó haverja...stb. Egyszer megpróbált leugrani egy víztoronyból Kőbányán, de akkor a haverjai leimátkozták. És nem szóltak senkinek, még a szüleinek sem. És aztán egyszer csak eltűnt. És megtalálták begyógyszerezve a víztorony alatt. És pont a legjobb haverja, aki nem szólt a szüleinek. Csodálom, hogy ő sem lett öngyilkos, mert nem lehet túl jó így élni, hogy tudod, hogy a barátod haláláról te is tehetsz egy kicsit. A temetésen jöttem rá, hogy az öngyilkosság a legnagyobb önzőség a világon. Aki megteszi, az nem gondol másra, csak magára.

    A sráccal egyébként 1 héttel előtte egyött ünnepeltük a születésnapomat, hatalmas banzáj volt és az égvilágon semmi sem látszott rajta. Utólag egyébként feltűnt, hogy szinte sosem volt rosszkedvű, mindig mosolygott, poénkodott és talán az volt a baj, hogy nem tudta elmondani, vagy kiadni magából a feszültséget.
    huhh ez elég hosszú szöveg lett sorry:))