Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla
  • Agyrém
    #359
    Egyet tudok figyeljetek:
    szerelem miatt, ne tedd!
    isten miatt, ne tedd!
    álmok miatt, ne tedd!
    magad miatt, ne tedd!
    mások miatt, ne tedd!
    könnyek miatt, ne tedd!
    Mert ha megteszed, ezek ellen teszed, megfosztod magadtól a szerelmet, hogy valaki karjaiban védjen meg az éles penge és a kötél elől, hitet cáfolod és életed engeded vele, -pedig halni több, de élni csak egy esélyed van ezen a Földön!!!
    Álmokat hagysz el, ha véget ér tüdődben a kűzdés a jobbért, ha agyadban felmondta szolgálatát a szív gondolatainak minden képe, ami azt sugallaná: pedig vak vagy ember, nézd, mennyien élnek, mért maradnál ki pont te? És a halál mért volna jó? Az állandó és abban sosem változik semmi, unalmas, akár a tökéletes mennyország. Egyre megy a kettő, csak két oldalról más, ergó: élni még mindig izgibb, mint bárhova máshova jutni.

    S ha meghalsz, honnan tudod, hogy holnap nem szólal meg a csengő vagy valaki nem kopog? De akkor már hova? Hisz mindent ellüktél, egy buta kérdés miatt. Mert buta kérdés mind, ami arról szól, hogy "mért? "

    Mért én? Mért nem én? Mi vár ott? Minek? Érdemes volna? Ki szeret? Ki hall engem? Ki vár? Ki lát?
    Ezeket mind megtudod, ahogy az idő eljön arra, hogy a választ lásd.
    Akkor kérdem én, ne éljek tovább? Ugyan. Mért ne?
    Mert utálnak, és vannak szadista barmok, akiknek nem tetszik a képem? Mondok valamit? nekem se az övék. És akkor mi van? Ja, ők kinyitják a szájuk, én meg tűröm a szivatást? Mert bolond vagyok elhinni, hogy én is érek valamit, pedig van, igenis van mindenkinek olyan, amiben jobb a másiknál. Ugyanígy olyan is, ami rosszabb, de ettől vagyok ember, s inkább, mint egy tökéletes gépezet, aki mindenkinek megfelel...
    És még ez sem elég válasznak, -mégis remélem, sokan elolvassák

    Élj! De úgy, ahogy csak bírsz, -de ezt is, csak mindenáron tedd, mert máskülönben soha egy elmúlt perced sem volt érdemes. Gondold meg, feláldoznád azokat a perceket? Azt a mosolyt, a kézfogást, a régi barátok féltő szidalnait se tűröd, de viselnéd a halált? Nem hiszem, hogy megváltás, csak egy ketrec, ahonnan máshova már SOHA nem kerülhetsz.