Vilagfelfogas
-
#101
Az Ősrobbanás elmélete klasszikus elméletnek számít a kozmológiában. Talán a legszélesebb körben elfogadott és a legjobban bebizonyított hipotézis az összes közül. Azt állítja, hogy az Univerzum egy végtelenül apró pontba, egy szingularitásba volt valamikor összesűrűsödve. Ebből az állapotból egy óriási erejű robbanás repítette széjjel, körülbelül 15-20 milliárd évvel ezelőtt.
Edwin Hubble amerikai csillagász figyelte meg elsőként, hogy a galaxisok távolodnak egymástól. A Világegyetem az idő múlásával folyamatosan tágul. Ha az időben visszafelé lépkednénk, akkor a tér méretének fokozatosan csökkennie kellene. Mivel az Univerzum átmérője véges kiterjedésű, ez azt jelenti, hogy ha eleget lépkedünk vissza az időben, akkor végül egy olyan ponthoz érkeznünk, ahol a tér mérete már nullává válik. Ez a szingularitás. Ilyen körülmények között nem csupán tér és anyag nem létezik, hanem idő sem. Ezért értelmetlen feltenni a kérdést, hogy mi volt az Ősrobbanás előtt; hiszen nem létezett még idő, amiben hátrább lépkedhetnénk. Ebben a tényben a tudomány és a vallás tökéletesen egyetért: Hippo püspöke, a IV. században élt Szent Ágoston is azt állította, hogy a világ az idővel és nem az időben keletkezett.
Mindennapi tapasztalataink szerint tudjuk, hogy ha egy tárgy felrobban, akkor darabjai szétrepülnek, elkezdenek távolodni egymástól. Valószínűleg éppen ez a mechanizmus zajlott le a Világegyetemmel, így a táguló Univerzum képe nagyon fontos bizonyíték az Ősrobbanás elméletének igazságára. (Valójában azonban kicsit sántít a hasonlat, hiszen egy felrobbanó tárgy darabjai már egy meglévő térbe repülnek bele. Az Univerzum születésekor viszont a tér maga is akkor keletkezett.)