border=0>
border=0>KULTURÁLT FÓRUMOZÁS A HOSSZÚ ÉLET TITKA
A flamelést, személyeskedést BANamákra utazással jutalmazzuk!
-
#20690
Apám utána nézett Deáknénak. 
"Az egyik forrás szerint egy geszti házaspár hölgytagját érte a faluban kritika az általa rossz minőségben szőtt vászon miatt:
"Kire mondják Geszten, hogy jobb a Deákné vásznánál?
Élt Geszten elég régen egy öreg házaspár, igen nagy szegénységben, és sok veszekedés közepette – mert a szegénység fészke a veszekedésnek. Nem volt családjuk, így egymást ették szóval és tettel, míg éltek. Még fájok is ritkán akadt. Nyers gallyal fűtöttek télen, amitől olyan füst támadt, mert a fűtési lehetőségük is egy kisebb méretű, öntött vassparhert volt, aminek az oldalából kitört egy darab. Ezáltal ott is jött a füst, nemcsak a kéményen. Így mikor ment valaki hozzájuk, alig látták ki ment be.
A kezüket szemük elé tették, s úgy lesték, ki is jött hozzájuk. Kérdezték: Jütt valaki? Nem láttak jól. Nagyon öregek voltak. Az asszony nem Gesztre való születésű volt. Fiatalabb korába sem volt rendes, tiszta asszony, én is a régiektől hallottam, hogy a kacsa nyakán lusta volt a tokot kiszedni, inkább megfordította a bőrt rajta, hogy ne lássa Bálint bácsi (Deák Bálint) a tollat rajta. Volt olyan eset, hogy mosott is néha, de a vászna oly fekete volt és elnyűtt. Arra szokták mondani Geszten: – Te sem vagy jobb a Deákné vásznánál. – És: – Majd kifehéredik az, mint a Deákné vászna száradás után.
Az öregeket gyerek fejjel én is ösmertem. Az utcán ültek reggeltől estig, a község tartotta fenn őket, dolgozni már nem tudtak."
Egy más forrás szerint ez a szólás szerepelt már Baranyai Decsi János 1598-ban Bártfán, a Klösz-nyomdában megjelent Adagiorum graecolatinoungaricorum chiliades quinque című kötetében is:
"Ez volt az első magyar szólás- és közmondásgyűjtemény. (Közép- és Kelet-Európában az elsők közé tartozik, csak egy cseh gyűjtemény előzte meg.) Korábban jelent meg pl. angol, arab, francia, német, olasz gyűjtemény, rá következett 1618-ban a lengyel gyűjtés, majd a litván, észt, ukrán; 18. századi az első finn, orosz, szerb, szlovák, a 19. században látott napvilágot az első bolgár, román és szlovén gyűjtés.
Decsi a kötet összeállításakor Erasmus és több más, 16. századi szólásgyűjtő (Hadrianus Iunius, Brassicanus, Gilbertus Cognatus és mások) Bázelben 1574-ben kiadott magyarázatos latin–görög szólásgyűjteményét veszi alapul. Válogat belőle, a magyarázatokat elhagyja, helyette a magyar megfelelőt vagy a magyar fordítást közli. A talán 200-300 példányban megjelent, kis alakú, 444 oldalas kötet 4827 magyar adatot tartalmaz, köztük mintegy 800 szólást és közmondást. Ma négy teljes és tíz hiányos példánya ismert.
Decsi számos közmondását, szólását ma is úgy vagy csaknem úgy mondjuk, mint négyszáz éve. Néhány példa mai helyesírással (ő pl. a cs-t cz-vel vagy ritkábban ts-sel, a c-t tz-vel, a j-t i-vel vagy y-nal írta): Kücsiny a bors, de erős. – Te sem vagy jobb a Deákné vásznánál. – Nagy fába vágta a fejszét. – Szemérem (ma: szégyen) a futás, de hasznos. – Ember kell a gátra. – Gazda nélkül vet számot. – Igen tud hajdú harangot önteni. – Jó volnál halálnak. – Az igazmondás betöri embernek fejét. – Lassan járj, s hamarabb eljutsz. – Jótett helyébe jót ne várj. – Semmit sem hoz a konyhára. – Közös lónak túros (azaz: feltúrt, sebes) a háta. – A Krisztus koporsóját sem őrzik heiában (azaz: ingyen). – Sok lúd disznót győz. – Oly messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. – Aminemű mosdót te énnékem tartasz, én is olyan kendőt tenéked. (Ma: Amilyen a mosdó, olyan
a törülköző.) – Nem akarásnak nyögés a vége. – Jó pap holtig tanul. – Jobb ma egy veréb, hogynem holnap egy túzok. – Zsák meglelte foltját."
Ennek ismeretében az újkeletű geszti visszaemlékező csak a névazonosság miatt vélhette úgy, hogy a szólás Gesztről ered. Ami évszázadok múltán is biztos: Deákné vászna igen rosszra sikeredett!"