border=0>
border=0>KULTURÁLT FÓRUMOZÁS A HOSSZÚ ÉLET TITKA
A flamelést, személyeskedést BANamákra utazással jutalmazzuk!
-
#17783
A hűvös este:
A szervezők a meleg ételt felhozzták a HQ mellé így a táborban étkezünk. A kiadós túra és harc után mindenkinek jólesik leülni és végre enni. A felszerelések fegyverek a földre szórva, mindenki poénkodik , szóban újra megvívjuk a csatát. Bő 1 óránk van így kicsit Woodstock feeling van a táborban nyoma sincs a katonás fegyelemnek.
Így senkinek nem tűnik fel hogy 2-3 szervező vegyül el közöttünk láthatósági mellényben. Még az első 2-3 robbanásnál se kapjuk fel a fejünket, hiszen a szervezők eddig is szinte mindenhol durrogtattak. Aztán sokk szerűen jön a felismerés ez itt nem mókázás, a szervezők körben érintik meg a földön ülő emberek vállát, dead-dead-wounded-dead. További robbanások és sűrű füst lepi be a tábort. 1740 a köv játék rész kezdését előrre hozzták, és a HQ zárótüzet kapott. Felkapom a kabátom és a fegyvert majd berohanok Regis-szel az erdőbe, így sikerült túlélnünk az aknavető tüzet. A táborban maradtak nincs ilyen szerencséje az emberek jó 60-70% a láthatósági sapkával a fején áll még mindig értetlenül. A szabályok szerint őket nem lehet medic-elni meg kell várniuk a visszaállást.
Eközben már hallható az ellenség közeledése az erdőben, 1 db táram van a fegyverben és ennyi, minden felszerelésem a mellényben van valahol a sátor környékén. Szerencsére a tüzérség elhallgat (talán csak kifogytak a petárdákból), így visszarohanok a sátramhoz a mellényemért, épp hogy felveszem mikor az erdőből meghallom az első sorozatot az ösvényen. Hasra vágom magam a sátram tövében és próbálom viszonozni a tüzet. Lassan nagyon lassan sikerül rendeződnünk. A Hotel 23 Dawe vezetésével a bal szárnyon lévő természetes falnál vesz fel pozíciót, a Hotel 11 a jobb szárnyat tartja. Páran kitörnek az erdőbe és ott vívnak heves tűzharcot. A tábor közepére vezető ösvényt Rozsi, Kecsa az első sátornál, Devo és én a második sátornál tartjuk. Nyugodtan mondhatom eddigi AS pályafutásom legszorongatottabb helyzetében vagyunk, az üres tárak a földön gyűlnek körülöttem, 5-10 méterről a sátrak fölött dobálják nekem a gyorstöltőket. De sikerül kitartani nem tudnak betörni a táborba, majd 30 percet fekszek a földön, még felguggolni sincs lehetőség. Az ellenség támadásai lassan kifulladnak. Ekkor felbődül Dawe hangja „na basztasd a magyart mikor ebédel” és egy mindent elsöprő rohamra indul a kontingens maradéka. Az eddigre megtépázott támadó rajoknak esélye sincs percek alatt kiűzzük őket a HQ-t körül ölelő erdőből, és a nagy mező szélén rendeződünk újra.
Rádión jön az infó hogy az ellenség aknavető állása a nyílt placc közepén van foglaljuk el. A nyílt placcon rohamozni kész öngyilkosság. De már senkit semmi nem érdekel megyünk és bevesszük. Óriásiak a veszteségek de az ellenfél döbbentsége kárpótol mindenért. Nem értik hogy kaphattak ekkora ellentámadást, így kissé demoralizáltan elkullognak sorban a saját HQ-jukra.