| N | AZ ÉRETTSÉGI TÉTELEKET NE ITT KERESD, MERT ITT NINCSENEK. NEM IS VOLTAK, NEM IS LESZNEK. | N |
-
Kolbasz #533 Epika: Elbeszélőművészet. Az alapműnemek egyike. Objektívabb a líránál, de szubjektívabb lehet a drámánál, mert a szerzőnek lehetősége van arra, hogy személyes véleményének, érzéseinek hangot adjon.
· Regény: Az epika vezető műfaja. Formája prózai, bár vannak verses és drámai formában írt regények is. Nagy terjedelmű, rendszerint hosszú időtartamot felölelő történet szerteágazó cselekménnyel, fő- és mellékszereplőkkel. Nagy jelentősége van a szereplők érzés- és gondolatvilágának, jellemfejlődésének.
- Lélektani (pszichológiai) regény: A szereplők lelki világának bemutatás kerül előtérbe a cselekménnyel és társadalomrajzzal szemben. Pl.: Flaubert: Bovaryné.
- Analitikus (elemző) regény: A cselekmény lélektani motívumainak feltárására, elemzésére törekszik. A freudi mélylélektan hatására vált gyakorivá a 20. század irodalmában. Pl.: Proust: Idők nyomában.
- Verses regény: A verses forma miatt megnő a lírai elemek szerepe. A romantikában keletkezett (19. sz.). Pl.: Puskin: Anyegin; Petőfi: A helység kalapácsa; Byron: Don Juan.
- Irányregény: Valamely társadalmi vagy politikai törekvést népszerűsítő regény. Pl.: Eötvös József: A falu jegyzője; Bessenyei György: Tali ménes utazása.
- Tézisregény (filozófiai regény): Az irányregény alfaja. Egy bölcseleti politikai tétel igazságáról akar meggyőzni. A cselekmény illusztratív. Pl.: Voltaire: Candide.
- Utaztató (pikareszk) regény: A kalandregény spanyol változata, a 16. században keletkezett. Hőse a lovagregény hősének ellentéte, aki változatos kalandokon megy keresztül. Pl.: Voltaire: Candide; Fielding: Tom Jones; Tamási Áron Ábel-trilógiájának második és harmadik könyve.
- Lovagregény: Lovagok kalandjairól szóló, a 12.-13. században kedvelt regényforma. Hangsúly van a nagy ügyek szolgálatán, a lovagi eszmék betartásán. Pl.: Artúr mondakör.
- Történelmi regény: Olyan regény, mely jelentős történelmi alakot, eseményt, eseménysort vagy korszakot állít középpontba. A 19. században virágzott. Pl.: Walter Scott: Ivanhoe; Gárdonyi Géza: Egri csillagok.
- Társadalmi regény: Társadalmi folyamatokat megjelenítő regény. A 19. századi realizmus kedvelt regényformája. Pl.: Balzac: Goriot apó.
- Levélregény: A 18. században kibontakozó regényforma (rendszerint kisregény), mely levelek formájában mondja el a történetet. Nagy szerepet kap a lélektan. Őse az episztola. Pl.: Miker Kelemen: Törökországi levelek; Kármán József: Fanni hagyományai.
- Naplóregény: Fiktív naplótöredékekből álló regény. Szubjektivitás, közvetlenség és szegényes epikus szál jellemzi. A szentimentalizmusban bontakozott ki. Pl.: Eötvös József: Karthausi.
- Karrier regény: A kalandregény válfaja. A hős vállalkozásának és sikerének vagy bukásának az eseményeit beszéli el. Bemutatja, hogy a célok elérése hogyan torzítja a jellemet. Pl.: Jókai: Az arany ember.
- Fejlődésregény (nevelődési regény): A polgári regény egyik alaptípusa. Olyan regénytípus, mely a főhős érzelmi és erkölcsi kifejlődését mutatja be sokoldalúan, konfliktusokkal, kudarcokkal, tévutakkal és pozitív tapasztalatokkal gazdagon. Dickens: Copperfield Dávid. Kassák: Egy ember élete.
- Államregény: Az ideális államberendezkedést ábrázoló regény. A 17-18. században alakult ki. Őse Platón Állam című műve. Pl.: Machiavelli: a fejedelem; Mórus Tamás: Utópia.
- Énregény: Olyan regény, melynek főhőse E/1.-ben mondja el az eseményeket. A főhős lehet maga az író (önéletrajzi regény). Pl.: Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai.
- Családregény: Terjedelmes, olykor többkötetes regény, mely több nemzedéken keresztül mutatja meg egy család történetét, emelkedését és bukását. Ezzel a szerzőnek alkalma nyílik arra, hogy nagy szélességben ábrázolja a társadalmi állapotokat, folyamatokat. A polgárosodás korában alakult ki. Pl.: Emile Zola: Rougon-Macquart-ciklus; Thomas Mann: A Buddenbrook ház; Gorkij: Artamanovok; Jókai: Kőszívű ember fiai; Fejes Endre: Rozsdatemető.
- Irodalmi szociográfia: Átmeneti műfaj a szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajzot ad, amely a tudományos leírás és a művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja. Az átmeneti jellegből következően az egyes művek hol a tudományhoz, hol a szépirodalomhoz állnak közelebb. Pl.: Illyés Gyula: Puszták népe.
- Kalandregény: Olyan regény, melyben a központi téma a kaland. Ide sorolhatjuk esetleg a bűnügyi vagy a detektívregényt. Edgar Allan Poe volt az alapítója. Pl.: Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság; Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes.
- Meseregény: Pl.: Micimackó
- Ifjúsági regény: Pl.: Erich Kästner: A két Lotti, Emil és a Detektívek.
· Eposz: Hősköltemény, mely az egész törzsre, népre, népcsoportra, nemzetre vagy az egész emberiségre kiható eseménysort beszél el nagy terjedelmű, mesés, legendás formában, csodás elemekkel átszőve. Hőse rendkívüli ember, esetleg isteni származású, akinek sorsát istenek segítik, vagy természeti erők hátráltatják. A naiv eposz valamely nép mitológiájából származik, szájhagyomány útján terjed. A műeposz rekonstruált naiv eposz. Pl.: Naiv eposzok: Iliász; Odüsszeia; Roland-ének; Nibelung-ének; Kalevala. Műeposzok: Vergilius: Aeneis; Dante: Isteni színjáték.
· Novella: Rövid, részletezés nélküli, egységes történet, mely rendszerint meglepetésszerűen, csattanósan zárul, s csak néhány szereplőt vonultat fel. Bocaccio szatírái is novelláknak tekinthetők. Két alaptípusa van: maupassant-i (cselekményes, fordulatos) és csehov-i (lélektanilag ábrázoló) novella.
· Mese: Költött esemény, kitalált történet. A képzelet világába vezet csodás motívumokkal, elképzelt lényekkel. Célja a csodálkoztatás, ijesztgetés, elaltatás, tanítás. Két típusa van: a műmese és a népmese.
· Fabula: Tanulságos, mulattató történet, mese, példázat. Gyakran állatmese. Pl.: Phaedrus, La Fontaine, Heltai Gáspár, Fáy András.
· Karcolat, kroki, tárca: Olyan elbeszélő műfaj, mely néhány vonással teremt portrét, élethelyzetet, epizódot. A novellával ellentétben nem törekszik egy összefüggő történet, jellem vagy léthelyzet bemutatására, csupán kiragadott jellemvonások ábrázolását adja az olvasónak. Pl.: Mikszáth, Móricz, Kosztolányi.
· Röpirat: Közérdekű témáról szóló, viszonylag rövid terjedelmű írás, a meggyőzés és cselekvésre késztetés céljával.
· Humoreszk: Nevettető hatású, rövid, karcolatszerű próza, mely elbeszélő jellegű éppúgy lehet, mint elmélkedő, publicisztikai írás. Pl.: Leacock (angol), Karinthy Frigyes.
· Szatíra: Irodalmi ábrázoló módszer, mely az emberi gyöngeségek és társadalmi visszásságok, politikai ellenfelek leleplezésére, kigúnyolására szolgál. Minden műfajban megjelenik (vígeposz, epigramma, komédia, paródia, karikatúra, filmkomédia).
· Esszé: Személyes hangvételű, a gondolatot nemcsak kifejező, hanem sokszor megjelenítő írás. Beavatja tárgyába a nagyközönséget is. Módszere a tudományos értekezéshez, stílusa a szépirodalomhoz közelít.
· Egyperces: A műfaj és megnevezése Örkény Istvántól származik. A mű egy perc alatt elolvasható, az írói közlés csak a leglényegesebbre szorítkozik, így a mű értelmezése a képzelet maximumát várja el az olvasótól.
· Mítosz (őshiedelem, hitrege): Legenda, melyen egy nép eredetfelfogása és vallása nyugszik. Az ember kapcsolatteremtő törekvése arra, hogy önmaga és a természet erői közt megtalálja a közvetlen összefüggéseket, s létét a világban tudatosítsa.
· Anekdota: Szórakoztató, többnyire rövid terjedelmű elbeszélés. Lényege a helyzeti komikum és a borsos jellemzés, a fordulatos, poénkereső meseszövés. Főleg valamely személy gyöngéinek s meglepő eseményeinek gunyoros elmondására szorítkozik. Pl.: Daudet, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi.
Líra: Görög. Jelentése: lant. A három alapvető műnem egyike – költészet, más szóval poézis. A legszubjektívabb műfaj. Eleinte zenével együtt létezett; idővel függetlenné vált, de ritmikus, dallamos formáját, szerkezeti fölépítését részben így is megtartotta (kivétel: szabadvers, prózavers).
· Dal: Zenei és irodalmi műfaj. Az irodalmi dal idővel önállósult, de jellegénél fogva olyan közel áll a zeneiséghez, hogy gyakran megzenésítik. Egyszerű érzelmet fejez ki egyszerű és közvetlen formában. Általában rövid terjedelmű.
· Epigramma: Az ókori görög költészetben eredetileg verses felirat sírkövön vagy más tárgyakon, később, az ie. 6. századtól önállósult lírai műfaj. Tömör, csattanós, lakonikus formában fejez ki egy gondolatot. Formája rendszerint disztichon vagy hexameter.
· Paszkvillus: Az epigramma szélsőségesen személyeskedő, drasztikusabb változata.
· Himnusz: Istent dicsőítő, imaszerű, ünnepélyes és magasztos hangú költemény, mely a görög irodalomból származik, az óda egyik változata. Pl.: Kölcsey: Himnusz.
· Óda: Emelkedett érzelmet kifejező lírai műfaj, rendszerint rajongva tisztelt emberekhez, akik erkölcsi nemességükkel, emberi nagyságukkal vívták ki a költő tiszteletét, vagy eszményekhez (pl. a haza). Az egyik fajtája a himnusz. Pl.: József Attila: Óda
· Elégia: Az egyik legelterjedtebb lírai műfaj. Szomorkás tűnődés, rezignált emlékezés, fájdalmas, lemondó hangnem jellemző rá. Pl.: Csokonai: Az estve, Goethe: Marienbadi elégia.
· Episztola: Költői levél, melyet szerzője megnevezett, valóságos személyhez írt, de a nyilvánosság elé tárja. Pl.: Ady: Levélféle Móricz Zsigmondhoz.
· Helyzetdal: Dal, melyben a költő egy másik személy helyzetében fejezi ki érzelmeit, olykor gúnyosan. Pl.: Petőfi: A magyar nemes.
· Alba dal: Trubadúr költők hajnali dala.
· Ekloga: Bukolikus – a pásztori életet idillikusan megéneklő – költemény. Gyakran párbeszédes formájú. Pl.: Radnóti eklogái.
· Rapszódia: Az óda alműfaja, mely szertelenül szenvedélyes, eksztatikus és elragadott hangon szól, képalkotása szeszélyes, témája csapongó. Ez kedvez a nehezen tudatosítható lelki tartalom kifejezésének. Pl.: Petőfi: Egy gondolat bánt engemet; Vörösmarty: A vén cigány.