Avagy mik nem történnek meg... :)
-
#130
Az én esetem nem osztálykiránduláson történt, de mindenképp meg akarom osztani veletek, mert szerintem nagyon tanulságos história.
Szóval nagy rokonsággal rendelkezem, főleg vidékiekkel. Náluk ugyebár a mai napig óriási lagzikat szokás rendezni egy-egy esküvő alkalmával, amiből az utóbbi időben akadt jónéhány. Ilyenkor az egész familia megjelenik, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők. Ez utóbbiakkal van a legtöbb probléma. Imádják az ilyen nagy nászokat, rendkívül jól érzik magukat, ami persze nagyon jó dolog, de nagyanyáim velem rendre előadják azt, hogy mikor éppen ropják a táncot a helyi kultúrház kocsmájának fröccs-szagú parkettáján, akkor néha oda-oda perdülnek hozzám, megbökik az oldalamat, rámutatnak a szintén vidáman táncoló újdonsült házaspárra, és azt mondják: "Te leszel a következő! Hihihihi!"
És gyakorta megesik ez, ami rendkívül bosszantó tud lenni, ismervén önnön hozzáállásomat a házasság-témához. Gondolhatod!
Ezért hát azon kezdtem el törni a fejemet, hogy hogyan revansolhatnék, mivel vehetnék elégtételt eme borzalmasan idegesítő tettekért cserébe az öreg tyúkokon.
A sors úgy hozta, hogy nemrég ismét össze kellett gyűlnie a családnak, de nem vigadozásra, hanem gyászra. Ugyanis az egyik (nem túl közeli) rokonunk jobblétre szenderedett. A temetési ceremónián természetesen ott volt midenki. Unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők. A szertartás közben hirtelen támadt egy ötletem. Fogtam magam, odamentem a vén szatyrokhoz, megböktem az oldalukat, rámutattam a szépen megmunkált koporsóra, és azt mondtam: "Ti lesztek a következők!"
Azóta volt két esküvő, de a mamik nem jöttek oda hozzám 'jósolgatni'...