-
Árnyvadász #8109 Előszőr is bocsánat, de ezt nem tudtam kihagyni:
Mert megérdemled! :)
Need for Speed: Underground (A sorozat hetedik epizódja)
Történelem: Az NFS sorozat első darabja 1995-ben látott napvilágot, és abban a szellemben készült, hogy az akkor legmodernebbnek számító sportkocsikat a program keretein belül kipróbálhassuk. Nagy nevek, nagy márkák autóarzenáljai közül választhattunk, hogy beléjük pattanva képet alkothassunk arról, milyen is az igazi száguldás valós környezeti viszonyok között. Valós viszonyoknak a városokat, autópályákat és az azokon keresztülhaladó forgalmat értem. Ráadásúl az első rész igazi szimulátornak készült, melyet az őt követő társai már egy az egyben leárkádosítottak. Azaz a sebesség vált a fő szempontá, az irányítás már mellőzte a komoly fizikai modellt. A megjelenítés még szoftveres vizeken evezett, ahogy a második rész grafikája is, azonban a második rész úgynevezett SE (Special Edition) rész, már merített némi erőt az akkortájt debütált 3Dfx-es kártyákból.
Miért is írom mindezt? Nemcsak azért mert a Need for Speed (továbbiakban: NFS) egy sorozat, ami mai napig is lázban tartja az arra szakosodott emberkéket, hanem azért mert időben elérkeztünk a sorozat legjobb tagjához, mely mérföldkövekkel maga mögé utasítja mindazt, amit mi NFS-nek nevezünk. Bár a csontos alapok megmaradtak, az új rész igazi különálló programmá avanzsálódott, többek között a hálás témaválasztásnak és a nem mindennapi grafikának. Az NFS harmadik része volt ilyen átütő, de az sem ennyire.
Ha sorrendet kéne felállítani, akkor azt mondanám a legjobb rész a mostani, utána a harmadik rész következik, majd az első, és az összes többi része a sorozatnak ezek után, különböző sorrendben. De erre nem térek ki, mert a dobogó három foka megtelt, így hát ők leszorultak róla.
NFS U és az őt megváltó Grafikai motor
Manapság a poligongyártás és némi DirectX effektkihasználás, ami az új játékokat jellemzi. Egy csipetnyi ötletet adjunk még ehhez, de mást ne nagyon, mert az már az előző részekre alapozva van jelen a programokban. Ha újdonsült a kicsike (értsd: nincs előző része), akkor vagy bebukja a neki szánt szerepet, vagy elviszi a pálmát. Splinter Cell jó példa erre, de hogy az utóbbira is mondjak példát: Elég sok játék sajnos! Neveket nem hozok most fel, inkább a jelen alanyomra szeretném a szót „pazarolni”, fordítani.
Az NFS U egy új koncepciót állított fel. A játék nem a megszokott cipőben jár, hanem egy új területet vesz célbe: az illegális versenyek megszállotjainak kedvezve. Mindez még nem is lenne olyan nagyon új. Hiszen nemrég megjelent Midnight Club II is erre hajaz, sőt még nagyanyáink idejéből jól ismert Streed Rod is ezt az utat próbálta körbejárni, megjegyzem nem is akárhogy. De az új NFS minden szemponttból kilóg még ebből a sorból is. Miért is?
Lássuk:
Példásan kidolgozott grafikus motorral állunk szembe. Melyre a legjobb szó: Egyediség és stílus! Van ugyebár a jól bevált pixel shader, ami a vízmegjelenítésnél igen fontos szerepet játszik a mai programokban. Az NFS csapat gondolt egyet és azt mondta: Mi lenne ha az egész játék alatt úgy érezné a játékos, mintha egy csillógó pocsolyán korcsolyázna? És lám a döntés minden képzeletet felülmúlóan sikerült. Az odáig rendben van, hogy rengeteg az olyan aszfaltterület, amelyik nedves hatást kelt, de mivel az egész játék alatt sötétben, az éj leple alatt kell versenyezni, minden ami kivan világítva visszatükröződik erről. Már maga a város kidolgozása is szenzációs, nemhogy a visszatükröződés, ami valós időben, valóban ott van érzetet és látványt ad, plussz az autókon szintúgy megjelenik, amikor épp alá, mellé, sőt néha főlé érünk. Ennek a látványnak stílusa van és remekül ötvöződik azzal a ténnyel, amit maga a program szolgáltat: Illegális versenyek. A kettő teljesen passzol és a környezet amibe csöppenünk, teljességgel elhiteti velünk: Mi itt vagyunk az éjszakai csillógó-villogó alvilági életben, már csak egy feletébb jó verdát kell szerválnunk, és megkezdődhet az igazi megmérettetés.
Sok programban van Motion Blur. Főleg az autós játékokra jellemző ez az effekt, ami tulajdonképpen a valós életben megfigyelhető optikai törvényt írja le, jeleníti meg. Ha közelre nézünk a közelebb lévő tárgyak élesebbé válnak, a messzebb lévők, elhomályosodnak. És fordítva is működik, tehát ha messzire nézünk a szemünkkel, akkor a messzebb lévő tárgyak, személyek (bármi), tűnnek élesebbnek és a közeliek homályosnak, elmosódottnak. Ez autózás közben ugyanígy van jelen, annyi modósítással, hogy sebességünk is van, tehát a környező táj részletei, úgymond elsuhannak, és ezáltal elmosódott képet kap róla az agyunk. Az elején leírtam, hogy sok programban oldották már meg a használatát és mindegyikben: Jól! De amit az NFS U nyújt annál ezek a jó megoldások a földdbetipródnak, hisz jómagunk is csak addig hitte azt, hogy az a bizonyos többi program (GTA III, TOCA) remekül oldja meg ezt, amíg be nem töltjük az új NFS-t és a negyedszeri újraélesztés után sem realizálódik teljes egészében a dolog. Tehát élethűbbet keresve sem találnánk. Ez pedig döntő tényezője a grafikai megjelenítésnek, azon felül, hogy a többi effekt is rendjén a helyén van és tarol.
Hallotta?
A másik vesszőparipa a hanghatás. Baj nem szokott lenni ezzel, pláne nem egy NFS-ben, de az új rész itt is felülmúl minden eddigit, arról nem is beszélve, hogy immáron THX-ben és jó esetben akár 7.1-es rendszerrel megspékelve. Én nem ilyen körülmények között, teszteltem az alanyt, de őszintén megmondva a 2.1-es rendszeremet csutkára téve, azt hittem kettétörve zuhanok alá a székemnek. Bődületesen dögös effektek tárháza ami a fülünkbe olvad. Szinte olvad! Az elsuhanó autók hangjai szinte a hajunkat is meglebbentik, e felől kétségem sincs. Tükröt tegyen mindenki a monitor fölé és nézze a haját miközben játszik! Na jó, azért ennyire nem rugaszkodok el, de a hanghatások akkor is pálmát visznek.
Zene. Itt viszont az alattam lévő szomszédtól sziveskedjék valaki visszahozni, mert ez kiütött! Tipikus sablon szöveg: Jó grafikára a hanghatások és a zene teszi fel a koronát. Itt pápaválasztás is lezajlott, ezt akár 3 éves garanciára is vállalom. Végre egy igazán dögös, kemény zene szólal meg, amire élmény vezetni, sőt mit nekem vezetni: SZÁGULDANI!
Játékélmény. És ott a pont!
Amikor a grafika hollószerűen kivájja az ember szemét, majdan a hangok, zene ezerrel nyomja fel az adrenalin vérünkbe áramoló, kishíján szökőárrá dúsuló ősererejét, akkor ehhez jön még egy extrém vezetési élmény és tudatjuk: Az illető már élet és halál között vegetálva (többszöri szívroham) alig bírja kordában tartani autóját,majd ehhez társulva nyom egy space gombot és jelentjük: Bevégezte! Ilyen szenzációs effekre ugyanis nem volt példa a játéktörténelemben. Ez pedig a Nitro nevű szerkezethez társuló grafikai effekthalmaz. Mikor is szétnyúlik ami a pályán látható és valami eszeveszett ráadás száguldozásba kezdhetünk. Itt tényleg csak azt tudom mondani: A kockázatok és mellékhatások tekintetében keresse meg legközelebbi…. Stb. Szóval ki mit. Akinek ami jólesik.
Tehát vagyunk most itt. Tetőponton. Maradjunk még? Mondom azaz leírom és ottmaradunk, van aki végleg.
Adva van mindez és jószerivel ez csak a külcsín, a belbecs legalább ilyen jól sikerült, ha nem jobban. Aki veszi a fáradtságot, hogy végigjátsza a játékot, annak elmodnom: Fáradt lesz! Mert a program hosszú, hosszú és harmadszorra is leírom: Hosszú! Ami pediglen a tartalmat illeti, az nem mindennapi és nem egysíkú, mégha kicsit annak is tűnik. Értsd: Hasonló pályák (igen mert részeik változnak csak a megfelelő futamnak megfelelően), egymást követő zsírugyanyolyan versenyszámok (de egyre nehezedők ám! Na nem majd ugyanaz! Ááá, dehogy), és …. És nincs más!
Mert mi is van? Van nekünk a következő:
111 db megnyerendő verseny, mert ha ezzel végzünk mi leszünk a Námber One csávók legalábbis ebben a vársoban biztos!
Ezt viszont különböző versenyszámokban érhetjük el!
Sima körverseny, amely ugye adja magát,
Egy jó kis sprint, melyben elsőnek beérni nem árt.
Kiütéses verseny! Az utolsónak beérkező személy kiesik, minden körben egy, aztán marad a győztes.
Gyorsasági szakasz. Nyíl egyenesen atomsebességgel a nyílt utcán tolni ezerrel ami kifér a csövön!
Jó kis lazulás a kocsicsusztatás, pontokat felőlelő mezőnyében.
Időmérő futam. Hogy tudjuk e mi vagyunk a Janik.
Kihívás. Egy rosszarcú srác bikábbnak akar láccani, de mi bebizonyítjuk, hogy ez fatális tévedés. Ketten a győzelemért. Ez aztán a királyság! Csak sajnos ebből a fajtából vajmi kevés van. Milyen kár ezért.
Ezek a versenyszámok amellett, hogy dögjól lettek összeválasztva, egyre komolyabb kíhívásban is részesítenek bennünket. Hisz 111 db verseny azért unalmassá válhat, de elmondom: Nem fog! Ez pedig dicséri a pályaszerkesztő arcokat, és a tapasztalot, amit az NFS banda már egy ideje azért összeszedett valahonnan. Hetedik a rész! Ne feledjük. Nem ma kezdték a fiúk.
És ugye ott van a járgányunk. Amivel aztán csak azt nem csinálhatjuk amit nem szégyenlünk. Ebben a részben sem lehet csalódni. Bár csalódni mindenben lehet és kell is ha nem olyan színvonalú, ahogyan azt jómagunk szeretnénk. És most jöjjenek a csalódások, melyekből nem sok van, de mintha nem is lenne, kb. ennyire számít, na jó azért számít, viszont a program többi része oly profi, hogy ezek felett el lehet siklani és nem is szeretnék kukacoskodni sem.
Negatív oldal:
Osztott képernyő teljes hiánya.
LAN teljes hiánya.
A pénz minek van, ha van?
800*600 csak.
Néha olyannyira felbasz a program, hogy namég.
Autók kereskedése.
Kevés a kihívásos verseny.
Motion Blur nélkül is annyira ász? Ezt nem tudom, mert anékül senem kelek, senem fekszek.
Több is lenne, de ennyi elég. Ezek azok ami elsőre eszembe jutottak.
Ami viszont a pozítív oldalhoz tartozik, az nem egyéb, mint az AI valami tetrabrutális megvalósítása. Ugyanis minden egyes versenyszám előtt választhatunk nehézségi fokozatot, ami egy kiváló ötlet! És ennek annyira örülni tudok, hogy komlyan nagyon! Viszont nézzük csak: Medium már kezd durvulni, a Hard pedig csak is több billenytyűvel rendelkezőknek! Ha az első törik, jöhet a másik.
A program ezen része, amit az AI nyújt: Kolosszálisan tetszett! Annyira élen táncoló versenyeket játszottam így, hogy lassan azt kezdtem hinni, egyik barátom kapcsolódott rá a gépemre és ő az ellenfél. Amiket itt ebben a programban átéltem, azt sehol máshol nem. Mármint autós témában. A TOCA Race Drivert is beleértve. Pedig ott tobzódott rendesen az intelligencia. Mennyire szerettem azt a programot! Ezért is többek között. De amikor a hajam leég egy verseny alatt, mert hiába megyek közel tökéletes íveket, az ellen ott lohol a nyakamba és letol a pályárol, azt nem tudtam átélni sehol se. Mindezt úgy, hogy 300%-os adrenalin dohog bennem, a sebesség mámora az ujjaimon kiült, annyira remeg, plussz szól a zene, mint az atomreaktor, hangok és minden ami körülvesz és ekkor még a gép által irányított ellenfél kb. 1 méterrel mögöttem csahol és az istennek sem tudom lerázni. Na ez az NFS kötöszavakban. Ez pedig leírhatatlan. Mindenki csekkolja, aki él és mozog, aki haldoklik még az is, mert hátha visszajön az életbe ettől a programtól. Az hogy van Onlány mód, pedig csak hab a tortán, meg az is, hogy biztos nem ülök egy ideig autóba, mert vizuálisan megnyúlik előttem a tér amikor a gázra lépek!