Írd le ide azokat a reklámokat amik idedesítőek vagy dühítőek szerinted...
-
Cat #490 Az angol gyerekek elõbb ismerik fel a McDonald's logót, mint saját nevüket
A hároméves angol gyerekek 63 százaléka ismeri a leghíresebb gyorsétterem logóját, míg a négyévesek fele még saját nevét sem tudja pontosan. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA) pár éve külön bizottságot hozott létre, hogy kivizsgálják a kereskedelmi hirdetések gyermekekre gyakorolt hatásait. Eredményeiket a közelmúltban hozták nyilvánosságra.
A probléma nem egészen új, az angol parlament már 1974-ben törvényileg igyekezett szabályozni a gyermekekre irányuló kereskedelmi propagandát. A tömegkommunikációs lehetõségek óriási fejlõdésével párhuzamosan a kereskedelmi reklám is fokozódó mértékben válik életünk kikerülhetetlen részévé. A televíziózás elterjedésével nem kellett sok idõ, hogy kiderüljön, az egyik legfogékonyabb célközönség a gyerekkorúak tömege. A trend itt is az, hogy az idõ haladtával egyre fiatalabb korosztályokat céloz meg a reklám. Ezzel párhuzamosan a gyerekek is egyre korábban válnak önálló tv-nézõvé, akiknek külön csatornák szállítják a mûsorokat.
Az Egyesült Államokban a hirdetõk évi 12 milliárd dollárt költenek gyermek és ifjúsági tévéreklámokra, és a gyerekek évente mintegy 40 000 hirdetést néznek meg. Az APA egyik vizsgálati területe a gyermekek gondolkodási fejlõdése és a reklámhatás összefüggése volt. Azt találták, hogy négy-ötéves éves kor alatt a gyerekek nem tudnak megfelelõ különbséget tenni a mûsorfolyamban jelentkezõ hirdetések és a többi mûsor között. Ötéves kor felett már felismerik a hirdetést, de fõként olyan szempontok szerint, hogy például az egyik hirdetés viccesebb vagy rövidebb, mint egy másik.
Ahhoz, hogy megértsünk egy hirdetést, nem elég, hogy felismerjük azt, hogy reklámról van szó. A gondolkodási feladat az, hogy rájöjjünk, hogy a hirdetés esetében meg akarnak gyõzni valamirõl és ez a befolyásolási szándék a hirdetõ érdekét szolgálja. Erre a gyerekek gondolkodási képességeik fejlõdésével csak hét-nyolc éves kor után lesznek képesek. Addig védtelenek a reklámmal szemben - és ahogyan az APA bizottság fogalmaz, az õket megcélzó reklám tisztességtelen, mert visszaél ezzel az életkori kognitív korlátozottsággal. A pszichológusokból álló bizottság a reklámok hatását két területen vizsgálta. Az egyik annak megállapítását célozta, hogy hogyan hatnak a reklámok a gyerekek márkaismeretére és vásárlási igényeire.
Egyértelmûen kiderült, hogy a gyerekek hirdetések hatására kérik a reklámozott árukat. A másik vizsgálódási terület a kereskedelmi hirdetésekkel való elárasztás káros hatásainak megállapítása volt. Sok különféle vizsgálat eredményeit összegezve megállapították, hogy káros hatások egész sorával kell szembenéznünk. Az egyik a bevezetõben idézett jelenet nagy gyakorisága, azaz a gyerek-szülõ konfliktusok megszaporodása a gyerek vásárlási igénye és a szülõ ellenállása miatt. További, súlyosabb következmény a gyerekek étkezési szokásainak tartós megváltozása, amely a felnõttkorig is kihatással van. Ez elsõsorban az édességek és a cukortartalmú étel kedvencek, valamint üdítõk fogyasztását jelenti, az egészséges táplálék rovására.
Számos vizsgálat mutatott ki egyenes összefüggést az ilyesféle ételek, italok hirdetése és a gyermekkori elhízás között.
A fejlett országokban egyre több a kövér gyerek és az ebbõl rövid és hosszú távon kialakuló betegségek óriási egészségügyi kiadásokkal járnak. A hirdetõk ezeket az alapvetõen egészségtelen termékeket népszerû sportoló sztárokkal is reklámozzák, azt a benyomást keltve, hogy ezek fogyasztása egészséges. Egyértelmûen kimutatható a hirdetések hatása abban, hogy a gyerekek a dohányzást és a szeszes italok fogyasztását vonzónak, izgalmasnak találják. Ez elõkészíti a serdülõkori dohányzás és alkoholfogyasztás szokásának kialakulását - tehát a hirdetõ cégek elõrelátóan gondoskodnak vásárlóik folyamatos újratermelésérõl.
Az APA-vizsgálat következõ célpontja az iskolai reklám volt. Sok iskola engedi be a hirdetõket, mert így intézményük külön bevételhez jut, a gyerekek azonban nagyon sok idõt töltenek ebben a környezetben, emiatt a reklámokat nem is tudják kikerülni. Mivel az iskolai vezetés jóváhagyását tudhatják a reklámok mögött, méltán érezhetik, hogy az õket nevelõ felnõttek egyetértenek a reklámok tartalmával is, ami fokozza a reklám elfogadását. Az idézett vizsgálat kitér a reklám- és marketingiparban mûködõ szakértõk, fõként pszichológusok szerepére és felelõsségére is. Külföldön és itthon is bevált szokás, hogy a hirdetõk a célközönség reklám szempontjából lényeges pszichológiai tulajdonságait szakemberek segítségével térképezik fel. Az így szerzett ismereteket aztán közvetlenül felhasználják a minél hatékonyabb reklám kialakításánál. A munkájukat kutatóként végzõ pszichológusok persze mondhatják, hogy õk csupán tudományos kutatásokat folytatnak. A marketing területén alkalmazott pszichológiát mûvelõk pedig arra hivatkozhatnak, hogy õket azért fizetik, hogy cégük fejlõdését, növekedését segítsék elõ. Ahogyan az üzleti szférában dolgozó pszichológusok jövedelme nagyságrenddel nagyobb a gyógyítás területén mûködõ kollégáiknál, ugyanígy az óriáscégek pénzügyi ereje kormányzati döntéshozókat képes sakkban tartani.
Nemzetközi és hazai tapasztalatok egyaránt arra mutatnak, hogy a megfelelõ állami szervek a tudományos bizonyítékok növekvõ száma ellenére vonakodnak komolyabb lépéseket tenni a hirdetõi tevékenység ésszerû és a felnövõ generációk egészségét szem elõtt tartó korlátozása érdekében. Kivételt jelentenek pl. Kanada, Svédország vagy Anglia. Az óriási bevételek viszonylag szûk körben, az adott cégeknél és érdekeltségi körükbe bevont véleményformáló és döntéshozói körnél jelennek meg, míg az okozott kár sokmilliós, szervezetlen, érdekeit, jogait érvényesíteni nem képes népességnél jelenik meg. Az egészségtelen életmódot folytató személy sokba kerül mindenkinek, és õt könnyû azonosítani, majd az életbiztosításoknál hátrányosan megkülönböztetni, hiszen személyes szabadságjogát alkalmazza, amikor iszik és dohányzik. A megbetegítõ szokásokat vele még öntudatlan korában megkedveltetõ cégek pedig széttárják kezüket, mondván, hogy senkinek sem kötelezõ dohányozni, inni és dagadtra enni magát. Az érintettek megvilágosodásáig hosszú út vezet. Álljon itt érdekükben egy buddhista jó tanács: ne keresd kenyeredet olyan foglalkozással, amivel árthatsz másoknak!