Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
-
#17611
Nos én is úgy érzem, hogy nem csak én vagyok a ludas. A páromnak annyi munkája és barátja volt, hogy nem tudom fejben tartani már.
Volt kapcsolata a gyerek apjával, de utánna az apa öccsével és volt egy másik ember is aki elöttem volt. Munka terén is már fél éve mondogatta, hogy unja az 1 éves munkáját ahol végül is megismerkedtünk.
Én már egy ideje éreztem, hogy ez nagyon fura. Ő is úgy érzi, hogy hibás mert nem tud megállapodni, de azt mindketten tudomásul vettük, hogy az emberek 26-27 évesen már nem nagyon tudnak megváltozni. Ő egy határozott egyén és a döntéseit kiharcolja vagy eléri bárhogy. Én megalkuvóbb vagyok és ha valami nem tetszett akkor is belementem mert nem akartam önző lenni és mégis a közös életben alkalmazkodni kell egymáshoz. Talán ez volt a baj, hogy nem voltam kemény. Saját bevallása szerint biztos az hiányzik neki, hogy egy nagy vas csővel jól beleverjék a fejébe, hogy ez nem jó amit művel. Lehet, hogy nem is én lettem volna az igazi. Úgy érezte, hogy ha ő nem szed fel és nem akar bármit az elmúlt 1,5 év alatt akkor semmi se lett volna. Ebben részben igazat tudok adni neki, de úgy látom az ilyen dolgok nem 1,5 év után jönnek elő csak úgy. Ezeket már korábban is meg lehet beszélni. Lehet, hogy szerencsétlen volt az események összejátszása. Ő már kezdett megunni és jött a szakdolgozata is. Ha fél évvel korábban jön ez a gondoljuk át dolog akkor talán máshogy kezeltük volna.
Most keresek egy albérletet és próbálok újra bulizni meg nyitott szemmel járni mert azért az elmúlt időszakban ez nem volt meg. Nehéz lesz főleg mert Szegeden a szülők nagyon szeretnék, hogy hazaköltözzek. Én viszont azt szeretném, hogy kicsit szálljanak le rólam mert nem akarok a kicsi fiú lenni. Szeretném a saját döntéseim hibáit is megízlelni és talpraállni.
A párommal azon is viccelődtünk, hogy mi lesz ha majd én szerzek egy Zsuzsit vagy ő egy Palit akkor nem tudjuk ugye hazahozni mert hát együtt lakunk. Ezek után nekem volt a legnagyobb meglepetés, hogy rosszul érintette a költözési szándékom. Én úgy éreztem ez a pár hónapos együtt lakunk de semmi plusz semmire se vezet. Egyikőnk se tud más irányba kibontakozni együtt meg szerintem már nem volt jövőnk.
Szerintem ha már olyan kérdések felmerülnek, hogy más személyiségek vagyunk és kurvára nincsenek közös dolgaink már nem érdemes azon gondolkozni, hogy azért mégis próbáljuk. Mert ezek olyan alap dolgok amit nem lehet elnyomni és nem egy kiegyensúlyozott boldog kapcsolat alapjai.
Szerintem elértük azt az időt mikor a nagy szerelemből megszokott szeretet lett és ez már nem volt elég.