Hasonló helyzetben voltam már én is... épp ezért megértem, amit írsz és nem nevetlek ki.
De annak sem látom értelmét - a többiekkel ellentétben - hogy megmondjam a frankót. Majd rájössz te. Egyedül.
Nem könnyű... nem könnyű.
Ha csak a saját esete(i)mre visszaemlékszem: hát igen... a sorsnak van humorérzéke.