Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
-
#16846
"De hogy lehet szeretni valakit, akit még nem ismersz?" - Kérdeztem én a #16752-ben. Erre te ezt válaszoltad a #16756-ban
"Kurva könnyen, ez nem ismeretek függvénye. Nem azért szerelmes az ember, mert a másik lehajtja a WC deszkát vagy nem csámcsog evés közben. Ez kisugárzás kérdése, úgy is szerelembe eshetsz, hogy még a másik hangját sem hallottad, csak egyszer vetett rád egy pillantást. Nyilván itt még nincs kötődés, meg ilyesmi, de az álmatlan éjszakákhoz már bőven elég."
Bocsánat, hogy ilyen régi postot hozok fel, csak közben megszaladtak itt a dolgok, ahogy látom, és erre mindenképp reagálni szeretnék. Tehát: szerintem az is egy alapvető gond manapság, hogy sokan keverik a szimpátiát a szeretettel, néha egyenesen a szerelemmel.
Az az eset, amit te említesz, az szimpátia. Adott egy ember, akiről nem tudunk semmit, csak egyszer-kétszer láttuk, láttuk egypár reakcióját, egypár mozdulatát, de nem beszélgettünk még el vele, nem hallottuk a hangját, stb. Ha érdeklődünk ez iránt az ember iránt, az szimpátia. Nem szeretet, és pláne nem szerelem.
Ha ezt valaki szeretetnek (vagy neadjisten szerelemnek) értékeli, akkor szépen elkezdi felépíteni magában azt az embert. Azaz nem az embert, hanem az ember képét építi fel. Tehát kialakít róla egy ideális képet (mert hiszen "szereti" (akár egyik, akár másik értelemben)), ami teljesen tökéletes és a valóságtól igen-igen távol áll. Amikor aztán arra kerül a sor, hogy valamiképp sikerül közelebbi kapcsolatba kerülni a személlyel, akkor kiderül, hogy a felépített képben elég sok dolog nem stimmel. De mivel az illető azt hiszi, hogy szereti azt az embert, próbálja összeegyeztetni a valóságot azzal, amit ő kitalált. Ez aztán rengeteg rettenetes dologhoz tud vezetni, attól kezdve, hogy az illető lesz lelkibeteg, egészen odáig, hogy mindketten.
Azt, hogy ennyi alapján felmerüljön a szeretet gondolata, én nem érzem indokoltnak. Ha úgy állunk hozzá a dologhoz, hogy az illető szimpatikus (magunk se tudjuk, miért), akkor még nem szeretjük. A szeretet szerintem bizonyos szinten egyenlő a megismeréssel. Ha odamegyünk ahhoz a másik emberhez és kezdeményezzük, hogy megismerjen minket, akkor még nem rendelkezünk a másikról képpel, mert eleve azért megyünk oda, hogy a valóságot tudjuk meg. És ha ezt a valóságot szeretjük, akkor az embert is szeretni kezdjük. Elkezdjük meglátni a másikat, de EHHEZ ENERGIABEFEKTETÉS KELL, ami nagyon fontos. Ez az, ami a mai társadalom kb. 90%-ából teljes egészében hiányzik, ahogy már említettem korábbi hozzászólásaimban is. Számukra egyszerűbb beérni a másikról kialakított képpel és dobálózni azzal, hogy szeretik a másikat, mikor még nem is ismerik. Egészségükre, én inkább keresem a maradék 10%-ot, aki nem így gondolja.
Ja, közben elmentem már sok irányba, úgyhogy ez nem volt igazán közvetlen reakció a hsz-ben leírtakra, csak szerettem volna hozzáfűzni még ezeket a gondolatokat a topichoz.