Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
-
donpedro #1317 Szakítás utáni szívfájdalomról engedjetek meg egy apró sztorit.
Tökéletes kapcsolatnak indult, szerelmes levelekkel, meghitt sétákkal, tüzes éjszakákkal... Életemben másodszor lettem igazán szerelmes, és először úgy, hogy valóban viszontszerettek.
Eltelt kb. 4 hónap, amikor el kellett utaznom két hétre, így nem találkozhattunk, de továbbra is küldözgettük egymásnak érzelmektől roskadozó leveleinket, és már alig vártam, hogy újra lássuk egymást. Közben megszerveztem egy kettesben eltöltendő hosszú hétvégét a hegyekben, és vártam, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk, ám a találkozó nem egészen úgy sült el, ahogy terveztem.
Alig szállt le a vonatról, máris közölte velem, hogy vége, szakítani akar, én meg csak néztem hülyén és értetlenül. Olyan határozottnak tűnt, hogy semmi értelmeset nem tudtam mondani.
Később rájöttem, hogy valójában elég bizonytalan (mondjuk nem volt nehéz, hiszen ott maradt éjszakára, és ugye csak egy ágy volt...), de végül mégis elment. Ha akkor megállítom, azt hiszem visszajön, de én azt akartam, hogy magától tegye. Nem tette, így ott maradtam egyedül, fenn a hegyen, 3 napig. (No nem voltam teljesen egyedül, ott voltak a cimborák, Johnny Walker, Jim Beam, és társai...) Természetesen magamat hibáztattam, bár gőzöm sem volt arról, hogy hol ronthattam el. Ezeket a napokat nem kívánom senkinek, sőt, az utána következő heteket se.
Aztán 3 héttel később, egy barátommal leutaztunk a Balaton partjára, ő csajozni, én meg vígasztalódni. Ez így nem volt túl szerencsés párosítás, szegény srác nem sok hasznomat vette, olyan savanyú arccal ráztam magam a "dizsiben", hogy elriasztottam magunk mellől mindenkit.
Egy este a srácnak megtetszett egy csinos német csaj, akivel ott volt a barátnője, és megkért, hogy segítsek, mert ő nem beszél nyelveket, a csajok meg ugye nem tudnak magyarul. Elkezdtünk beszélgetni (végül angolul, mert ez ment a legsimábban), kicsit én is kezdtem jobban érezni magam, és a lányok is élvezték a társalgást. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy nem vagyok valami vidám, és rá is kérdeztek.
Ekkor elgondolkodtam. Ha ezek a lányok vonzónak találnak, netán lesz is valami a dologból, akkor nem bennem van a hiba, nem vagyok mutáns, idióta, stb, aminek ebben az időszakban épp gondoltam magam. Így mindent egy lapra tettem fel, és elmeséltem az egész történetet annyira ékesszólóan, amennyire csak tőlem tellett.
A kb. 3 perces beszéd eredménye engem is meglepett, ugyanis a sztori végén a két lány lendületből elbőgte magát!!! A folytatást el lehet képzelni, mondjuk azt, hogy kis híján megerőszakoltak minket... (A haverom az egészből nem értett egy szót se, de azért nem tiltakozott, mindenesetre azóta is emlegeti a kellemes estét, amit nekem köszönhet...)
Aztán amikor később, az ekkor már csak ex-kedvesem legjobb barátnője hívott fel és kezdett vígasztalni, hogy én mindent megtettem, ne hibáztassam magam, stb, pedig épp ő ellenezte a legjobban a mi kapcsolatunkat - a "rosszhíremre" alapozva tévesen azt gondolta, hogy hűtlen típus vagyok - már tudtam, hogy rendben leszek.
Nagyon sok dologra rájöttem, amit addig nem tudtam, többek között arra, hogy nem rontottam el semmit, csak éppen nem ő volt a megfelelő lány. (Pedig ahogy indult... Ha valakit érdekel, majd egyszer elmesélem. :))
Rájöttem, hogy nagyon sok lány van, akinek kellhetek, így akár válogathatok is, sőt ha kell, akkor nemet mondhatok.
A lényeg, hogy az újonnan szerzett tudás olyan magabiztossá tett, ami később nagyon jól jött, és most már évek óta betonbiztos kapcsolatban élek azzal a lánnyal, akit választottam.
P.S. Bocs a hosszú szövegelésért, és Manókának, illetve Evilnek, valamint minden megtört szivű fórumozónak üzenem, hogy kitartás, és nyugalom, ennél már csak jobb lesz.