A Sudden Strike kop-kop ...
-
#3710
II. világháború - Tények, Képek, Adatok
Norbert Számvéber Utálom a WoT játékot.
Kihasználja az emberek, főként a fiatalabbak vonzódását a páncélozott harcjárművekhez, ugyanakkor egy teljesen irreális világot teremtve, félrevezeti őket. Ez a játék hadtörténeti, haditechnika-történeti és harcászati szempontból is teljesen gagyi. Nem más, mint egy „mászkálós-lövöldözős” acélburkolatban.
Nem kívánom a forgószék-wittmannoknak és a laptop-barkmannoknak, hogy valaha is meg kelljen tapasztalniuk milyen a valóságos páncélos-harc. Legnagyobb szerencséjükre ők még nem láttak gyerekméretűre összeégett felnőtt férfiakat, a küzdőtér belső falára felkenődött agyvelőt. Nem hallották a súlyosan sebesült, s ezért a kigyulladt páncélosból menekülésre képtelen bajtársuk kétségbeesett segélykiáltását a fejhallgatóban. Nem érezték soha azt a kimondhatatlanul nyomasztó érzést, amit egy zárt búvónyílásokkal mozgó, ellenséges tűz alatt álló páncélos kezelői érezhetnek. Nem kellett soha elszámolniuk magukban az elesett gyalogos bajtársaik holttestén átgázoló saját lánctalpakkal. Nem kellett soha együtt élniük a tudattal, hogy az általuk kilőtt páncélgránát emberi szövetet tépve vagy éppen égetve öl. És ez így is van rendjén. Boldogok lehetnek. Mert a valódi háború nem játék.