Emlékeim szerint az űrrepülőgépeket száz küldetésre tervezték. A cikk megfogalmazása, miszerint nem egyszer szorult javításra, félrevezető, mivel mindegyik ürrepülőgépet minden út után valamilyen mértékben szétszerelnek, ellenrőznek, korszerűsítenek. Újjat építeni sem olcsoo dolog, a Challenger pootlására készült repcsi is vagy hárommilliárd USD volt 1990-körüli áron. Bár az űrrepülőgép-rendszer jelentős előrelépést jelentett a korábbi eszközökhöz viszonyítva, ennek ellenére a hetvenes évek végén még nem lehetett gazdaságos üzemű, valooban teljes egésszében többször felhasználható űrjárűveket építeni, sőt, ez talán még ma sem lehetséges.
A mai rohanoo világunkban élő embernek furcsa lehet, hogy egy húszonéves eszközt még használnak, de azért a repülés területén ez cseppet sem szokatlan. Nem akarok az ötvenes évek végén hadrendbe állt, folyamatosan korszerűsített, és a tervek szerint kétezer-negyvenig üzemben tartandoo B-52-ig menni, elég, ha a magyar pilooták generáciooját kinevelő, Rubik Ernő által a második világháborút követő években tervezett Góbé vitorlázoorepcsit nézzük.
Tekintettel az űrhajók üzemelése során felmerülő rendkívül szélsőséges körülményekre, azt mondom, mint a Concord lezuhanását követően: az a rendkívüli, hogy nem kísérte tőbb tragédia az STS rendszer eddigi használatát.