gyozo#17
Hydro_man: Szeintem azon egyszerü okból, mert így több energiába kerülni visszatérni, mint elindulni. Vannak makacs tények, amin nem lehet változtatni, mégbedig az, hogy az elsődleges szökési sebességről valamiképpen le kell lassítani, illetve csökkenteni kell a magasságot. Namármost ha ezt pillanatnyilag a leghatékonyabban az ürrepülőgép által is használt lifting body, azaz repülő test (tégla) elvén lehet megoldani, ahol minimálisra csökkentik a gép szányfelületét, mert az a legjobban felhevülő és legkevésbé megvédhető pontj a hagyományos gépeknek. (De javítson ki valaki, ha rosszul mondom.)
Másrészről azért tegyük hozzá, hogy a mostani sts-ek régi tervezésűek, vannak sokkal jobb liftink body formák is, lásd X-33, vagy ventúra stár, aminek egyáltalán nincs szárnya.
Nem olyan régen volt egy cik, azt hiszem pont itt, miszerint a NASA nem támogatja tovább az X-33 programot, mert olyan megoldásokat tartalmaz, ami nem jelent számára technikai kihívást. Ha áldozott volna a programra akkor most lenne egy olyan ürrepülőgép, ami hetek alatt felkészíthető - elkerülve ezzel, hogy a most a nemzetközi ürállomáson lévők pár hónapig rágják a körmüket -, nem használ gyorsítórakétákat - amiknek működése miatt mindenki retteghet indíásnál, lásd Challenger -, és talán nem húsz évet technológiával repülnének.
Végezetül még annyit, hogy személyes véleményem szerint az indításnál megsérült a komp hőpajzsa, ami azt jelenti, hogy már a kilövés pillantában halálra volt itélve ez a hét ember.
A cikk teljesen megerősítette benem ezt a véleményt, mivel a szárny szenzorainak elromlása, és a nyomásváltozás mind arra mutat, hogy az a szárny jobban hevült, mint a gép többi része.
Az egészben csak az a borzalmas, amit az indítás után mondtak.
Ha ugyanis kilemezték a felvételeket, és látták, hogy nincs hőpajzs, szerintetek mint mondhatott volna az irányítás? "Bocs fiuk, úgy néz ki ez volt az utolsó utatok."
Ugyanis ha tudták, hogy a gép sérült, és tudták, hogy mi a baj, pillantnyilag akkor sincs egyetlen olyan eszköz sem, mellyel segíteni tudtak volna, és most ott keringene tíz asztronauta arra várva, hogy mikor áll le a nemzetközi ürállomás létfentartó rendszere.
Azon túl, hogy mélységesen sajnálom azt a hét embert, magát az egész űrkutatást sajnálom, hogy ilyen katasztrófák kellenek ahhoz, hogy megtörténjenek, hogy bizonyos emberek elgondolkozzanak a dolgon.