Mire ment az egész kereszténységgel az emberiség?
-
#853
Nem tekintem teljes megoldásnak. Vissza kell illeszkednem az emberek közé. Külső és belső kényszer is. Külső kényszer mások meggyőződései miatt, belső kényszer az egyéniségem miatt: társasági, agilis egyéniség alapvetően. Nos, nem könnyű. Igyelszem, de a múltat eltörölni nem tudom, legfeljebb hallgatni tudnék róla....
Azt hiszem megértettem, miért magasabb statisztikailag az arány az ilyen élményt átélt emberek között öngyilkosság terén....Még mielőtt bárki félre értené, nem gondolkozom semmi ilyesmin, csak jobban megértettem, miért. Érdekes, hogy bennem nem az életem eldobása merült fel, csak valamilyen meg nem értés, hogy mi értelme volt túlélni, ha nehezebb lett, de ott az öröm, hogy élek. Bennem ez az öröm eddig erősebb volt minden látszat ellenére. Meg talán az is közrejátszik benne, hogy nem csak pozitív élmény volt, hanem volt benne negatívum is: olyan szintű egyedüllét, magány érzés, tökéletes kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése, amit nem lehet szavakkal megfogalmani, talán csak így: olyan csekélyek vagyunk mi emberek a féltve óvott életünk nincs a kezünkben, csak egy másodperc tört része és huss elillanhat. Azóta főleg motiválna az, hogy jobban éljem az életem, sajnos a munkanélküliség, a pénztelenség ezt igencsak megakadályozza, talán ezért visel meg jobban engem ez a helyzet, mint mást. Hittem, hogy a gyerekeim iránti szeretetem hozott vissza, az akarat, hogy felneveljem őket rendes körülmények miatt és most eltartani sem tudom őket és ez annyira fáj legbelül. Nos pszichológiailag ennyi, ezért vagyok elkeseredve...Lehet pátoszos kicsit, hogy ez hozott volna vissza, de szerintem nem számít. Hittem benne, most meg ez a hitem meg van torpedózva. Ennyi. Nem bonyolult szerintem. Csak ehhez tudni kell, hogy én mint egyén miben hittem, hiszek és mi okoz csalódást, elkeseredettséget nekem. Egyénien kell szemlélni az ilyen eseteket, nem sablonizáltan. Engem nem annyira keserít el a "megnemértés". Szeretném, ha megértenének, de tudom, hogy ha nem éltek át ilyet nem könnyű felfogni sem. De az, hogy egy "alapvető funkciómat" nem sikerült mostanában betöltenem, az kikészít némileg...Még ebben sem vagyok az átlaghoz sorolható, a fenébe ilyen a formám...Ez van.