Mire ment az egész kereszténységgel az emberiség?
-
forrai #2100 A kérdésed első felére viszonylag még könnyen válaszolhatom azt, hogy igen, a vállalás (mert a "küldetés" nem jó szó rá: hiszen nem idegen, hanem az Emberfiú maga akarta) sikeres volt!
De hát te magad is láthatod, hogy 2000 év alatt létrejött minden olyan struktura, amely ahogyan egy ember, ugyanúgy valamely emberközösség életre keltéséhez kellhet!
Az analógiát itt az Emberről veszem:
- sejtjei: az emberek külön külön, akik (csak kezdetben még) fizikailag, és lelkileg tiszták.
- a sejtek életben tartásához szükséges alrendszerek egyike, a szív, és a vérkeringés= transzport, vasút, közlekedés
- a másik a nyirokrendszer, a hulladék kezelés
- a máj, a vese, az anyagcsere szervei- lehetne az ipar
- az közlés (száj, beszéd) érzékelés, szem, izlelés stb.- a média, szinház
- az idegrendszer: telefon, posta stb.
- az agyi feladatok: intézmények, állam, vallás, oktatás, tudomány, szórakozás
- ami nélkülözhetetlen: a tudati töltése (domináns énje), ami szerintem a XVI. század kezdetén, Leonardo és Michelangelo Palazzo Vecchiói "csatájában" dőlt el, a fiatalabb művész javára.
De végül a legfontosabb: a közös gondolkodás: az Internet.
Lehet, hogy nem a legpontosabb az analógia, de azért látható- hogy az Emberközösség az Ember képére készült (strukturált), ám mégsem lenne ábrázolható emberként!
Ezzel elérkeztünk művészet egyik legnagyobb problémájához a reneszánszban: a Leonardo, és Michelangelo közötti vita fő okához!
Leonardo Istent mindig csak valamely szent (az Utolsó Vacsorán Tamás) "reámutatásával", Michelangelo pedig emberként ábrázolta!
Lényegében én úgy gondolom, hogy az Emberközösség (és nem az ember) a 20. században ért meg annyira, hogy fájdalmas vajúdás után kiléphetett anyaméhéből, a földből, és találta meg, és kezdte használni a közös gondolkodás eszközét: az INTERNETET!
Vagyis az emberközösség legvédtelenebb, korai korszakában van. Rajtunk is múlik, milyenné válik?
A második kérdésed viszont nehezebben válaszolható meg, talán egyáltalán nem. Legalábbis nekem egyedül nem! De erről majd akkor, ha ezt a részt kitárgyaltuk.