Mire ment az egész kereszténységgel az emberiség?
-
#201
Tovább asszociálva:
amég a létet széttörtnek, polárisnak, nem teljesnek, kétségesnek, tartod, amég az életet helyezed előtérbe a halállal szemben, amég az embereket gonosznak, butának, önzőnek, az életet igazságtalannak látod.. - Bizony, ez mind mind saját árnyékvilágod projekciója, amit nem mersz elfogadni.
Amint egy igazságosabb világ felé törekedsz a szörnyű igazságtalan világból, már elkerülhetetlen a kétség. Ha van igazság, akkor ezzel párhozamosan létezik az igazságtalanság. Ha az igazságot igenled, az igazságtalanságot elutasítod ezzel már meg is alapoztad a szenvedést. Minthogy egyik sem létezik a másik nélkül, így a másik oldallal való elkerülhetetlen szembesülés kiábrándultságot okoz.
Hogy tartható fent az egyensúly, ha csak egy oldal van?
Ez nem sarkosítás. Ezt egy olyan világban írom, ahol létezőt, nem-létezőt, igazat, és hamist válogatunk szét egymástól, egy egyiket kívánatosnak, másikat elvetendőnek ítéljük.