Mire ment az egész kereszténységgel az emberiség?
-
#199
Először egy régi malmos példát írtam be, ahol egy ló megy az elé kötött kaja után, de meggondoltam, inkább beívárom ezt, mert talán ennek megértése után jobban érthető:
1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erõs.
3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Õ PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.
Újra veszem az örök-életes példát:
Amég vágysz a halál, vagy bármi más élethez tartozó dolog legyőzésére, addig annak hatalma van fölötted, függsz tőle. Amint belátod, hogy életedhez hozzá tartozik a szenvedés, és a halál, mint az öröm és boldogság, többé már nem vágysz annak legyőzésére, így ezeknek a dolgoknak már nincs hatalmuk fölötted, nem függsz tőlük, így hatalmad van fölöttük.