Mire ment az egész kereszténységgel az emberiség?
-
#182
[i]F.W. Nietzsche: Az Antikrisztus [48.]
Istent pokoli félelme /EmThor.: a tudománytól/, nem akadályozta meg abban, hogy fondorlatos legyen. Hogyan védjük meg magunkat a tudománnyal szemben? hosszú időre ez lett a fő problémája. A válasz: ki az emberrel a Paradicsomból! A boldogság, a tétlenség gondolatotkat szül - minden gondolat rossz gondolat... Az embernek nem szabad gondolkodnia. - S az "önmagában vett pap" kiötli a szükséget, a halált, a terhesség életveszélyét, mindenfajta nyomrúságot, öregéset, fáradtságot s mindenekelőtt a betegséget - mindez csupán csak eszköz, a tudomány ellen folytatott harcban! A szükség nem engedi meg az embernek azt, hogy gondolkodjon... S mégis! Szörnyűség! A tudás műve a magasba tornyosul, az eget ostromolja, s istenek alkonya lőn - tenni kell valamit! - Az agg Isten kigondolja a háborút, megosztja a népket s eléri, hogy az emberek kölcsönösen pusztítsák egymást ( - a papoknak mindig is szükségük volt a háborúra...) ...... "