Mire ment az egész kereszténységgel az emberiség?
-
#1510
Egyes személyek elleni támadás egyúttal Isten munkája elleni támadás is. Ha az illető fontos szerepet tölt be, vagy nélkülözhetetlen Istennek, akkor a személyt érő támadás és az Isten igazsága, Szelleme elleni támadás egybeesik.
Elizeus prófétát „csak” személyes támadás érte, amikor kopaszsága miatt kicsúfolták a „tinédzserek” (az eredetiben ugyanis nem gyermekek szerepelnek, mint Károlinál, hanem ifjak), ő azonban : „az Úr nevében megátkozta őket”, mire az erdőből előjött két medve, és negyvenkét fiatalt szaggatott szét közülük. Ez az ítélet aránytalanul, értelmetlenül súlyosnak tűnhetett neked, mert valakit kopaszságáért csúfoltak. Ha csak emberi szempontból nézzük az esetet, Elizeust dühöngő őrültnek kellene tartanunk.)))
„Ki emelhetné fel a kezét Isten felkentje ellen büntetlenül?”
Itt azonban – és ezt Elizeus jól tudta – nem erről volt szó. Ő és az Istentől őbelé helyezett elhívás, Szellem, bölcsesség, erő abban a nemzedékben az egyetlen biztosítéka volt annak, hogy Izrael nemzetében ne szakadjon el mindenki Istentől. Isten kiválasztott edénye, Isten embere volt, akitől ezrek megmaradása és örök üdvössége, sőt az üdvtörténet megfelelő alakulása is jelentős mértékben függött. Az egész Szentírásból jól látható Ábrahámtól Pál apostolig, hogy ilyen esetekben a különleges elhívást, az Isten munkájának elvégzésére kapott különleges képességeket Isten nem engedi elválasztani az azt hordozó edénytől, személytől. Ábrahám, József, Mózes, Dávid, Illés, Elizeus, Jeremiás, Jézus, Péter, Pál nem voltak pótolható, másokkal helyettesíthető edények. Kiformálásuk, alkalmassá tételük, kiképzésük sokszor hosszú évtizedekbe került, személyiségük anyjuk méhétől fogva egyedülálló célokra volt megalkotva Istentől, karakterük speciális küldetésük sikeres betöltésére volt kialakítva. Idő előtti eltávozásuk, tönkremenetelük Isten abban a nemzedékben végzett munkájának összeomlását vonta volna maga után. : „Ki emelhetné fel a kezét Isten felkentje ellen büntetlenül?” – mondta Dávid, amikor katonái egy kedvező pillanatban arra ösztönözték, hogy ölje meg az őt üldöző Sault. (1Sám 26:9)
Azok a fiatalok nemcsak Elizeust bántalmazták, amikor Isten választott edényét kopaszsága miatt csúfolták, hanem magát az igazságot és az igazság Szellemét. Ha Elizeus engedte volna Izraelben szokássá válni, hogy tinédzserek a prófétákat minden további nélkül csúfolhatják, ma már nem létezne a zsidó nép. És talán senki sem hinne már Istenben sem – ha egyáltalán élne még ember a Földön.
Isten pedig sohasem – vagy csak egészen ritkán – cselekszik szolgáinak közreműködése nélkül. Ahogyan imádkozniuk kell az áldásokért, gyógyulásokért, jó dolgokért az embereknek, jóllehet Istennek hatalmában állna megadni ezeket ima nélkül is, ugyanúgy Isten ítélő védelme népe számára is csak emberek imái által valósul meg. Ezért kellett Elizeusnak, Péternek, Pálnak kimondaniuk az ítéletet.
Pál esete pedig amikor ítéletet mondott:
apcsel 13
"..Elümasz, a mágus azonban ellenállt nekik - mivelhogy neve is ezt jelenti -, megpróbálva a helytartót elfordítani a hittől.
Saul- más néven Pál - azonban Szent Szellemmel megtelve rászegezte szemét,és azt mondta: - Ó, te minden álnoksággal és minden gátlástalansággal teli fia a Rágalmazónak, minden igazságosság ellensége, nem hagyod abba az Úr egyenes útjainak elfordítását?!
Lám, most az Úr keze van rajtad, és megvakulsz, nem látod a napvilágot egy darabig! Azonnal homály és sötétség esett arra, és körben forogva keresgélt vezetőket.Mikor a helytartó látta a történteket, hitre jutott, megdöbbenve az Úr tanításán..""