Fénysebességű gravitáció
-
forrai #645 Kedves Albertus
(Ha már most odáig süllyedtem, hogy ilyen megszólítást írok- meddig süllyedhetek még? Mit szól majd a tanítóm, a hétfejű?) DDD
A bezáró hatás, ahogyan a fekete lyukak esetében is, termodinamikai jellegű.
Ez okozza a kollapszust, ami az univerzum építőelemeinek, a fényatomoknak a bezáródását jelenti (parányi univerzumként...).
Olyan ez, mint ahogyan a szunyog, anyagi természetű lévén, nem megy át az ablaküvegen, a fény viszont igen.
Ugyanígy a gravitáció is átmegy az eseményhorizonton, mert monovalens sugárzás, amely a végtelenig terjedhet, szemben a bivalenssel, amely képes önmagában záródni. (fényatom).
Legalább is én így tudom elképzelni.
Azonban a mi univerzumunk fényatomjai úgy tűnik, többnyire csak kétféle töltet, az elektromos (elektromágneses EM), és a tömegtöltés (gravinerciális: GI) periódikus cserélődéséből állnak.
Az utóbbiról kell, hogy magyarázólag írjak, mert az elektromágneses analógiájára képzelhető.
Ugyebár az elektromágneses hányad két egymásra merőleges, azonos ütemben csökkenő-növekvő vektorral képezhető, amelyek merőleges vektoriális szorzata adja az un. Poynting teljesítmény-sűrűség vektort. (A fény EM összetevője, eddig is ismert)
Ugyanilyen a gravinerciális hányad is, amely pontosan ugyanúgy, a centripetális, és tömegvonzó vektorok vektoriális szorzatából képezhető.
Végeredmény egy olyan részecske, amelynek pont akkora a tömegvonzása, mint a centrifugális kifelé gyorsulása (GI összetevő).
Csakhogy ez a részecske periódikusan átalakul EM részecskévé, ami a fénysugárzás!
A két Poynting -vektor részhányad összege pedig minden időpillanatban állandó!
Vegyétek észre, hogy a fénysugárzás nálam értelmében elkülönül a fényatomtól!
Mivel a fénysugárzás az a jelenség, amely a fényatomok által adódik tovább, pontosan, ahogyan a hang is. Erre vonatkozó adatokat már irtam itt.
Fénynektehá pedig összességében a bi és multivalens sugárzásokat nevezem, amelyek legalább két töltés egymásrahatása által keletkezhetnek.
Mint jeleztem, a mi univerzumunkra jellemzőek a tömeg, és elektromos töltések, amelyek ilyen fényt teremtenek (GI/EM) és ilyen kölcsönhatásokat fogadnak.
Azonban bizonyára (sőt biztosan) léteznek másféle töltések is, amelyeknek alig van kölcsönhatása a mi világunk anyagával!
Én ilyennek gondolom például a különféle neutrinókat (háromról tudok), amelyeket csak azért észlelhetünk (igen ritkán), mert nagyon ritkán előfordulnak a világunkban is.
Szóval látnotok kell, hogy a Vákuum --Elektromágneses fényelmélet, és a belőle kinőtt Big-Bang világ, meglehetősen korlátozzák a tudatunkat, (Továbbá egy sötét jövő képet vetítenek, ami nem igaz.)
Általuk kereshetjük a végtelenségig a sötét tömegeket, meg az étert, (ami drága játék okos felnőtteknek.)