Fénysebességű gravitáció
-
forrai #621 Nem hasonlítom magam tudósokhoz, hiszen irtam, nagyon szégyenleném azt. Miért csusztatsz?
Bármely vektor, a nullvektor is, valójában végtelen számú rész összege és szorzata, de téged ebből csak az eredmény érdekel, ami mindössze egy vonal, pöttyel a végén.
Nos, ilyen vonalkákat pöttyel a végén indít a "töltés" aki egy terv csupán. De amit te képzelj el egy egyetemnek, amelyből azok oda vissza szaladgálnak, összegük nulla, ha nincs semmi más a közelben (Ezt az oda vissza szaladgálást, az elágazásokkal hívom "vektoráramkörnek").
De ha van valahol egy másik hasonló, vagy jobb hely, pld egy kávézó, akkor az egyensúly felborul.
A haranggörbe területe pedig a függvényből számítható, szinte hihetetlen, hogy erre ráébredtél!
Nem is gondoltam volna.
Szóval az az eredmény, hogy a közelítésük során mindkét testnek növekvő, majd csökkenő árapálypotenciálja van, amely integrálva tömeggel és kiterjedéssel bíró testeknél valamely árapály teljesítménnyel, és energiacserével lesz azonos, amit ki is számoltam, (elsőként).
Ami azt jelenti, hogy bármely mozgás történik a világmindenségben, annak árapály következménye van, te balfácán.
Amit viszont a fizika lefitymál.
Mert fogalma sincs mi az árapály, és nem engedi meg azt se, hogy értelmes emberek azt a kifejezést rendeltetésszerűen használják.
Hogy a sötét tömegek végre megvilágosodhassanak, és megtudják, hogy mi az árapály, ami dagállyal, és apállyal is jár, emellett jó részt az okozza az égitestek Hubble távolodását. Ahogyan az impulzusuk távolodássá alakul. Ami egy összetett mechanika, de amihez halvány finguk sincs a fizikusoknak és csillagászoknak!
(állatira kedvelem a stilusotok, és élvezem, ha pedig belejövök, elhalványultok mellettem!)