Fénysebességű gravitáció
-
remark #471 Előttem nem kell magyarázkodnod vagy mentegetőznöd. Teljesen más témák kapcsán évek óta folytatok a tiédhez hasonló szélmalomharcot. Ezért elég sokat megtanultam az emberekről. Hogy ennyit tanultam az emberekről, ez valójában az elsődleges oka annak, hogy fórumozgatok, és a beszélgetések témájához tartozó ismeretanyag megbeszélése csak másodlagos. Mert ahogy arra egyik hsz-emben célozgattam, bizonyos személyes univerzummal (ismeretanyaggal, gondolkodásmóddal, "mindset"-tel) rendelkező emberek képtelenek egymás univerzumát megismerni. Képtelenek. Az ember így működik.
Te pedig úgy látom hogy ezt vagy nem ismerted még fel, vagy nem akarod felismerni, vagy felismerted, de nem akarod elfogadni, és küzdesz ellene. Na ezt nevezem én szélmalomharcnak. Gondolj arra, hogy amit egy adott ember nem akar látni, azt nem fogja látni. (És ez a döntés sokszor nem is a sajátja! De ez a szál messzire visz minket...)
Ha pedig eltökélt vagy abban, hogy a másik számára megmutatod azt, amit te látsz és ő nem hajlandó látni, akkor meg kell találnod annak a módját, hogy az ő saját univerzumába vidd be az adott dolgot. Az ő szavait kell használnod, az ő logikája szerint kell felírnod a dolgokat, azaz az ő "szintjére" kell "leegyszerűsítened" a dolgokat. (Ez nem mindig leegyszerűsítés, ezek inkább párhuzamos dimenziók, ahol meg kell tanulnod az ő párhuzamos dimenziójában láthatóvá tenni azt, ami ott egyelőre láthatatlan.)
Végeredményben ezt vetette fel zedeqor (a maga módján - tudod, ő is, ahogy mindenki, csak a saját univerzumának határain belül mozoghat), hogy szerinte ha nem váltasz, akkor csak magad alatt vágod a fát, avagy a szélmalomharc szélmalomharc marad.
"Nem látszok, és nem tettetek.
Ilyen vagyok, így születtem."
Ez számomra szimpatikus és dicséretes, hogy ilyen vagy. Örülök hogy bepillantást nyerhettem az elméleteidbe és a küzdelmedbe. Jó tudni, hogy vannak ilyen emberek.
De ez rögös út, amire te léptél (amit neked szánt a sors), ezért egy kicsit meg kellene acéloznod magad. Ha biztos vagy az igazadban, mert százszor átgondoltad, kiszámoltad, és mindig ugyanaz jött ki, akkor ne hagyd hogy a kétkedők negativizmusa hasson rád.
Úgy, ahogy azt végeredményben magad is megfogalmaztad:
Élettapasztalatom alapján reménytelennek tartom, hogy ebből bármit "tudományosan" publikálhassak. Nem is próbálkozok vele.
Nem megfelelő ahhoz a nyelvem (túl érdes), a stilusom. De így is jól érzem magam.
Jó érzés ez.
Hogy tudok valamit, amit számítani is tudok. Akkor is, ha nem mindent, csak néhány valamit. Akkor hiába hülyéznek le, oda se figyelek.
Erre hívtam volna fel zedeqor figyelmét, hogy itt megtalálja a kérdésére a választ, hogy mit miért csinálsz. Tisztában vagy magaddal, tisztában vagy azzal hogy milyen fába vágtad a fejszédet, de közben mégis hagyod magad befolyásolni.
Pár gondolat, hogy megmutassam, hogy milyen vagy az én univerzumomból nézve:
Szerintem azért csinálod amit csinálsz, mert olyan vagy, mint Don Quijote. Csak Don Quijote egy kicsit kevesebb vívódással képviselte az álláspontját, és nagyobb eltökéltséggel tartott ki amellett, hogy a szélmalomharc megmaradjon szélmalomharcnak (értsd: nem volt olyan közvetlen célja, hogy másokat megváltoztasson, hanem inkább abban hitt, hogy a saját életének kell példásnak lennie).
Dunai Tamás, egyik kedvenc színészem is játssza Don Quijote-t a Don Quijote musicalben. Készült vele egy riport ahol megkérdezték hogy miért csinálja, miért játssza ezt a szerepet. Az volt a válasza, hogy a musicalben Don Quijote-t is megkérdezik erről, hogy miért csinálja, és hogy Don Quijote válasza egyben az ő válasza is a riporter kérdésére.
És a válasz az, hogy "azért, hogy ebbe a sötét világba belopjak egy szikra reményt".
Hát ezért. Ezért csináljuk, nem?