Fénysebességű gravitáció
-
forrai #427 folytatás : egy csillagban kialakul hirtelen a fúzió!
Ami azt jelenti: egy viszonylag lassú lökéshullám mögött kolosszálisan megnövekedik a nyomás, és a hőmérséklet...a folyamat gyorsul. Mint egy reaktor...volt rá sajna példa.
A Nap gravitációs gyorsulása pedig mélyen benne éri el a maximumát, ami többszöröse annak, mint a felületén.
Ami pedig a maximum mögül indul, annak a kezdősebessége az 1000 km/s-ot is meg kell, hogy haladja.
(ezek olyan dolgok, amelyeket modellezni, és számítani próbáltam, természetesen csak közelítőleg.)
Ezért a legelső, a Jupiternél is nagyobb tömegű gázbolygó, (voltaképpen kis csillag), még a gravitációs maximumon belülről (~0,1-0,15Rnap)indulhatott, nekilódulva a világűrnek, kitaszítva magát a Napot is az Orion kar belsejéből (vagy egy másikéból?), elhajlítva annak pályasíkját, és egy olyan impulzust is adva neki, amely járatja vele az 1000 fényéves táncát a galaxis forgássíkja alatt, és fölött.
Mert mondanom se kell, mindez még akkor történt, amikor a Nap még 2-5 órás fordulattal pörgött! Mégis, a kiszakadás a kialakuló nagyon intenzív áramok miatt nem a forgássíkjában, hanem meredekebb irányba történt.
Nagy kezdősebessége miatt ez az Anonymus-1 gázbolygó igen hamar ki is lépett a Naprendszerből, ránk hagyva rengeteg, a légköréből kikondenzálódó törmeléket, bolygót, meteoritot, üstököst, amelyek eloszlottak az Oorth felhőben, nagy szögben az ekliptika síkjához.
Alégköréből kikondenzálódó szilárd anyagok így bármely alakúak és tömegüek lehettek, bármely amorf formával, hiszen kondenzálódtak, és nem ütköztek, vagy olvadtak. (Persze létezhetnek olyanok is).
Feltételezek még egy ismeretlen, vagy inkább csak gyanított, gázbolygót is, ami már később, közelebb az ekliptika síkjához indult, és a közelebbi Kuiper övi elemeket "szülte" meg, ugyancsak kondenzálással. Az általam ideiglenesen Anonymus 2- nek nevezett gázbolygó lehet, hogy a tömeges kihalásokat gyaníthatóan okozó X bolygóval azonos.
A többi kiszakadó "Elsődleges" gázbolygót már ismerjük: 4 db van belőlük.
Mind akkora, hogy kiszakadáskor a tömegvonzásuk képes volt egybe megtartani őket!
És amikor 700-1000 km/s sebességgel elindultak, megőrizték a Napban lévő forgási IM-jüket, a Nap pedig távolodva is elvesztette azt!
Sőt lehűlve maguknak a gázbolygóknak a forgása még gyorsult is!
Így amikor néhány nap, vagy hét alatt a szilárd összetevők kikondenzálódtak a légkörükben, akkor a Nap még erős vonzása, és a gyorsuló pörgés miatt azok lemaradtak, és a Nap körüli pályára álltak. Mint kis unokák a nagymama körül, aki ezért nagyon gazdagon - az ÉLETTEL- ajándékozta meg legalább az egyiküket: a Földet!
Hogy melyik gázbolygó a Föld szülője?
Én az Uránuszt gyanítom, aki bele is rokkant, hiszen forgástengelye nem tud kiegyenesedni azóta se!
Igen ám, de amikor a Föld még olvadékként kiszakadt, hűlni kezdett, és forgási sebessége megnőtt!. Ekkor, még az olvadék Földből szakadt le a Hold! Kezdő távolsága 25000-100000 km lehetett. Onnan az árapály távolította.
Hiszen ha 38 mm távolodást 4,6 Mrd évvel szorzok, akkor is 175000 km lenne a távolodás (éppen nemrég csodálkoztak, hogy a Hold a Földdel azonos korú). Márpedig a kezdő árapály távolodás számításaim szerint 5-6 szor nagyobb volt.
Semmi kétség: a Hold egy ~1-2 óra forgású, még olvadék Földből szakadt ki, és távolodott az árapály hatására.
Márpedig-- ha ő Föld sápadt arcú leánykája, akkor a Napnak tulajdonképpen a dédunokája?
Így most már jó uton vagyok ahhoz, hogy a Holdunk nénikéjét is meghatározzam, hogy a Naprendszer családfája kerek, és ne szögletes legyen, és hogy tudjunk kit- hová küldeni.
Persze elősejtem a reakciótokat, de csak annyit elég egyitek is pisszegjen: "ne folytasd!" és én abbahagyom.
Hiszen nagyon nehéz, akár több százezer leütés kell még, hogy mindent elmondhassak.
Nekem is önkinzás.