Fénysebességű gravitáció
  • forrai
    #332
    Folytatom a fizikával, vagyis a gravitációval. (Lehet, hogy valakit azért itt ez is érdekel.

    Az idézett vektoriális képletet nem én találtam ki, használják.
    Én most csak elemezném.
    Mint látható, vektoriális alakban az a legkézenfekvőbb megoldás, ha a nevezőben egy olyan térfogat képződik, ami három merőleges helyvektor kettős (vektoriális- skalár) szorzata.
    Egyébként bármelyiket tekinthetjük vektoriális, vagy skaláris szorzat párnak: az eredmény mindig ugyanaz, egy skalár térfogat, amellyel a skalár tömeget osztva egy skalár sűrűség (ró) adódik (A probléma az, hogy most éppen egy másodlagos értelmezésből keressük vissza az elsődlegest.) A sűrűség- egy folytonos, a tömeg viszont egy diszkrét szemléletű vizsgálati metodika elemei.
    Vektorokról és mezőkről lévén szó, mi a folytonos metodikát kell, hogy válasszuk.
    Vagyis, hogy V=r1xr2*r3, illetve annak bármely variációja, mind skalár eredményű.
    Azonban a választott variáció mégsem mindegy! Mert nem mindegy, mit mivel szorzunk, mert attól az előjel változik- vonzást, vagy taszítást mutat (az utóbbi az, ami tehetetlenségként is megjelenik).
    Így, vektoriális formában felírva tehát a tehetelenség szépen megjelenik, bizonyára Zéró is így tudja.
    Ha meg elmondaná mindenkinek, senki nem kérdezősködne, hogy mi az antigravitáció? De hogy miért titkolja, és közben engem nevez sunyi fajtának? Nem érdekes.
    De sokkal érdekesebb, hogy a helyvektorok a vektoriális szorzatban r1xr2=A felületvektorrá alakulnak, amely a harmadik irányúval egy skalár térfogatot (V=A*r3) képez. A felületekről pedig mindenki tudja, hogy azokon át oda- vissza áramlás történhet! Sok helyen az ilyesmit "fluxusnak" nevezik.
    Szóval, a gravitációs sugárzási áramkör ezen a felületelemen keresztül nyitódik és záródik (forrás és nyelő).
    És ha itt a körintegrál zéró, akkor az nagyon jó, de az is nagyon jó, ha nem az, mert olyankor, ha idejébe kitátjuk a szánkat, az alma nem a fejünkre, hanem abba pottyan.
    Csak az fura, hogy ha ez közismert, akkor már az óvodában, (a bilin ülve) miért nem olvastam róla?
    Én azt hiszem, hogy az a félrevezető, hogy a sugárzásokról ma is azt hisszük, hogy azok olyanok, mint a puskagolyó- mennek egyenesen, mint a bolond. És csak ha egy ausztrál benszülöt véletlenül arra vadászik, tudhatjuk meg, hogy pld. a bumeráng az nem olyan, mert az visszatér.
    Így nekünk egy idő után elfogy a puskagolyónk, az övé meg nem?! Pfú- gondoljuk: micsoda sunyi egy ötlet, kulturált, tanult embernek ilyen illetlenség soha nem jutna az eszébe!