Fénysebességű gravitáció
-
forrai #326 Hogy van iránya, az csak a te dumád! A képletből ugyanis nem következik, mert abban a nevezőben és a számlálóban is csak skalárok vannak!
Ami miatt az eredmény csak úgy válhatna vektorrá, ha a számlálóban egy r1xr2*r3 vektoriális és skalár szorzat állna, aminek eredménye egy skaláris mennyiség, vagyis a térfogat (=3V/4Pi). Amivel ha a tömeget osztod, sűrűséggé lesz, ami szintén skaláris, és amit a számlálóban is bevezetett r3 vektorral szintén skalárisan szorzunk. (r1; r2; r3- a három merőleges helyvektor, az r1xr2: felületvektor, r3-al ellentétes, vektor).
Ez tehát a gravitációs gyorsulás igazi, elsődleges vektoriális képlete, és értelmezése, amiből levezethető lehetne a másik. Történelmileg azonban fordítva alakult, és így most is azt használjuk, ezt meg csak aki maga kitalálja, mint én. (A programjaim erre is építettem).
Azonban az nem a helyes eljárás, hogy egy skalár tényezőkből kapott eredményről végén azt mondom, hogy az igazából egy vektor!
Ez egyike a fizikus varázslatoknak, amelyet már úgy megszoktak, hogy rá se hederitenek.
Így van okom azt mondani, hogy lehet, hogy emiatt is megelégedtek azzal a félig kész teóriával, amelynek egyik vége csak egy vonzó gravitáció, a másik külön vége egy állandóan vitatott, és bizonygatott tehetetlenség, és a harmadik meg egy soha külön meg nem található antigravitáció lett!
Ezáltal a Fizika maga adott tápott az ezotérikus képzeteknek.
Így a fizika maga is egy olyan ezotérikus tudománnyá válhat,amelyet a leghangosabbak mondanak, és a legtöbben fogadnak el?
Szép varázslatok...
Majd ha ezt befejeztük, még hátra van Dr Szász Gyula, magyar fizikus elmélete a szabadesés egyetemlegességéről, hogy az nincs, és amiben én is részben egyetértek vele.
Értsd meg- ennyi ellentmondás után, amit a fizika félvállról vesz, nem tehetem meg, hogy még csak ne is mukkanjak.
De megsdzoktátok az első leírást, és a fáradtságot se vettétek
Az első képlet, ami itt megjelent, én irtam. Ez nevezetes dátum.
ünnep.