Informatika és tudomány

  • Breki33
    #717
    Na akkor bővebben

    Előszöris nem alaphelyzetet írtam.
    A CRT monitoroknál megszokhattuk, hogy a kép a szemünk előtt a legrosszabb esetben hatvanszor (60Hz), általában viszont nyolcvanötször (85Hz) esetleg 100HZ-en frissül, jelenik meg újra. A foszfor kialvási sebessége mikroszekundumokban mérhető, tehát minél gyorsabban pásztáz a monitor, annál egyenletesebb képet kapunk. Ez a képpont fényerejének, színének változási sebessége pont megfelelő, hiszen gond nélkül meg tudja jeleníteni az emberi szem (illetve agy) igényelte minimális másodpercenként 25 képet,folyamatos érzetet keltve bennünk.

    A TFT monitorok képpontjai azonban néhány milliszekundum alatt változnak, ezen a technológián a folyadékkristály tulajdonságai miatt nem könnyű változtatni. A képernyőn megjelenő gyors mozgások a 20-40 ms körüli kapcsolási idő miatt darabosnak látszanak, hiszen az új kép megjelenésekor még egy pillanatig láthatjuk a régit. Más kérdés, hogy a képpontok a kép teljes letapogatásáig be- illetve kikapcsolt állapotban maradnak, így még a meglepően alacsony, 60 Hz-es képfrissítés esetén is villódzásmentes képet produkálnak. A titok abban rejlik, hogy a TFT képében csupán a képkockánként változó képpontok okoznak villogást, ez pedig egy stabil kép mellett fel sem tűnik - nem úgy mondjuk egy autóversenynél.

    Szval szó sincs arról, hogy tft-nél a képpontok ne változzanak, csak ott nem mindegyik. Törvényszerűen ha 75HZ-en villog hamarabb meghibásodhat mint az alapesetnek számító 60-on erre próbáltam célozni a hasonlattal. Egyes okos emberek megpróbálták akár 100 HZ-el is futtatni monitoruk. Szval szó sem volt róla, hogy csak 60-on lehetne azt írtam ez és természetesen a nativ felbontás ajánlott.

    Pixelhibáról:

    az LCD monitorokra vonatkozó, 2001-ben frissített, ISO 13406-2 szabvány meghatározza a folyadékkristályos kijelzők képének számos jellemzőjét, mint a fényerő, kontraszt, tükröződés, színek, vibrálás és a .hibás pixelek száma

    A szabvány 4 minőségi szintet különböztet meg, a legjobb első osztálytól a legkevésbé szigorú negyedik osztályig. Az első osztállyal van a legkönnyebb dolgunk, hiszen az semmilyen pixelhibát nem engedélyez, tehát már az első feltűnésekor cseréltethetjük kijelzőnket. Sajnos a ma forgalomban lévő LCD monitorok többsége a második osztályba (Class II) tartozik és itt kissé bonyolultabb a helyzet.

    Pixelhibából is négyféle fordulhat elő:
    :: Első típusú: A maximum fényerő parancsra adott átlagos pixel válaszreakciónak nagyobb, mint 75%-ával való reagálása a minimum fényerő parancsra (mindig fényesen világít).
    :: Második típusú: A minimum fényerő parancsra adott átlagos pixel válaszreakciónak kevesebb, mint 25%-ával való reagálása a maximum fényerő parancsra (mindig sötét marad).
    :: Harmadik típusú: Egyéb nem első vagy második típusú hiba, például egy beragadt subpixel. Az aktív mátrix LCD kijelzőknél minden egyes pixel pozíción 3 folyadékkristály cella helyezkedik el. Ezeknek a vörös, zöld és kék subpixeleknek (al-pixel) az együttes működése teszi lehetővé a teljes színskála megjelenítését. Minden egyes cellát egy egyedi tranzisztor vezérel, mely közvetlenül a cella felett található. A tranzisztor meghibásodásakor az adott képpont mindig vörösen, zölden vagy kéken világít. (A tapasztalatok szerint ez a leggyakrabban előforduló hiba.)
    :: Csoporthiba: Kettő vagy több hibás pixel egy 5x5 képpontos területen.

    Erről itt lehet olvasni bővebben.
    klikk