Mi értelme ennek a rohadt életnek??
-
Gabo #65 Yetike:
Ha úgy érzed, hogy üres az életed és mindenki hátat fordít neked, akkor lépj tovább és változtass az életeden. Töltsd meg saját magad tartalommal. Keress magadnak egy új hobbyt. Például kezdj bele valamilyen sportba, ahogy azt a többiek is javasolták. Ha így változtatsz, találni fogsz új ismerősöket is, előbb vagy utóbb.
Nekem a bringázás jelentette a kiutat. (Úszni körülményes, futáskor pedig csak izzad az ember.) Itt most ne olyan tekerésre gondolj, hogy elmész a szomszéd háztömb sarkáig és vissza. Általában 50-70 km-ket tekerek, ha túrázni megyek. Ebben vegyesen van könnyed terepbiciklizés és kiépített bringaúton való tekergés. (Cross country montainbike.) Ha meglesz a megfelelő kondim, akkor a hegyi ösvényeket sem fogom kihagyni.
A lényeg az, hogy ki kell szakadni a mindennapi környezetből. Hagyd hátra a várost! Budapestet kb. fél óra alatt el lehet hagyni vonattal vagy HÉV-vel és máris normális, tiszta levegőn, természetes környezetben tekerhetsz.
A legtöbb ember nem nézné ki belőlem, hogy milyen útvonalakat, milyen távolságokat járok be. Ha mesélek róla, nem ritkán csak csodálkozó pillantásokra futja tőlük. Ez kicsit segít abban, hogy többnek érezzem magamat náluk. (Tudom, hogy vannak nálam sokkal jobbak is. Ez ösztönöz arra, hogy még tovább menjek.) Amikor felülök a bringámra, csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (Erre térdemen lévő sebhelyek mindig emlékeztetnek.) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a térképen kinézet helyet, saját erődből eléred. Még akkor is igazi élmény, ha hulla fáradt, izzadt, poros és sáros vagy egy kiadós eső utáni dagonyázás miatt.
A bicikli javítgatása, karbantartása, fejlesztése szintén jó elfoglaltság. Pláne, ha érzed, hogy ettől jobban megy a tekerés, jobban kiszolgál a biciklid.
A bringázásnak köszönhetően megismertem egy csomó új embert, illetve régi ismerőseimmel is találtunk új közös időtöltést. (A montainbike ősatyja Gray Fisher mondta egyszer: "Aki biciklizik, az a barátom." /szabad fordításban/)
A fentiekből merítek erőt a mélypontok átvészeléséhez, ezzel vezetem le a stresszt és a mindennapi feszültséget. Szóval a lényeg az, hogy keress magadnak célt és élj annak. Nem kell állandóan az önmarcangolással foglalkozni, vagy azon rágódni, hogy értelmetlen lenne az élet.