469
Mi értelme ennek a rohadt életnek??
-
#106
úristen!!!! ezt az égést!!! bigbrada psziéhez... nahát!!!:-) -
#105
Fogd vissza magad, nem kell akkor benézni ide.
Efreet sztem szedd ki a #102-est. -
#104
hát rohattul nem divat.
walaki: megint egy értelmes hozzászólás. létom egyáltalán nem fogtad. érdekes más teljesen máshogy gondolja -
#103
azért vannak itt 14 felettiek is... és pont a szűk baráti kör vagy nincs meg, vagy velük nem tudja-nem meri megbeszélni.
kb 10évet éltem ilyesmikben, tudom miről beszélek. -
[Walaki]D`Lair #102 Megdöbbentő hogy egyesek mekkora faszságokat tudnak beképzelni maguknak! Hát egy normális ember nincs ezen a fórumon? Tudom nem kell ideírni ha nem tecc, de ez bassza a csőrömet! Ez a világfájdalmas jajjdeszarnapomvan meg jajj 14 vagyok és szarazélet! Ki a faszomat érdekli??? A saját szűk baráti köreitekkel beszéljétek az ilyet meg ne ilyen fórumokon mert ez annnyira lámer hogy csak úgy recseg!
BE HAPPY!!!!! -
#101
igyá' egy sört...
vagy egy whiskyt.
Tényleg -
#100
Csak jól hangzik, hogy elmondhatja magáról az ember, hogy depi. Az olyan sikk. -
Gabo #97 Nos a bringázás nekem pont abban segít, hogy megadja a szükséges siker élményeket és azt az érzést, hogy ez egy jó nap volt. Ebből később erőt lehet meríteni ahhoz, hogy a nehezebb helyzeteken túl lehessen lépni. Azt hiszem ez a lényeg.
Amúgy a véleményemet amit leírtam, személyesen a való életben is felvállalom. A netes ismerőseim között is akadnak jó páran, akiket személyesen ismerek (pl. RtE clan tagjai). Az általam leírtakat pedig ők is olvashatják. Szóval az internet arctalansága csak addig tart, amíg az adott fórumon, chat szobán, levlistán megforduló emberek személyesen nem akarnak találkozni. De ez a kezdeti inkognitó arra nagyon jó, hogy előítéletektől mentesen közelíts bárkihez. Nem a külseje és az első benyomások azok, amik alapján "beskatulyázod". (Erről írtam pár gondolatot a klánunk honlapjának Előszavában is.) -
#96
Linkelj be ide egy kepet rola, hatha nekunk is tetszene 
-
#94
"Katasztrófához vezethet a depresszió
A stressz visszaszorítja az immunfunkciókat
RTL KLUB Online
2002-11-26 22:43:34
"Ha nem lépünk közbe, a krónikus depresszió a társadalom számára a legtöbb gazdasági terhet, anyagi veszteséget okozó betegség lesz" - nyilatkozta Arató Mihály pszichiáter professzor a családorvosoknak, szociális munkásoknak, védőnőknek Sopronban tartott szakmai konferenciáján.
A szaktekintély éppen ezért fontosnak tartja, hogy az alapellátásban tevékenykedő háziorvosok a testi panaszok mögött felismerjék a lelki okokat.
A pszichiáter rámutatott: a stressz visszaszorítja a természetes immunfunkciókat, árt a keringésnek, az anyagcserének, a daganatos sejtek elleni védekezésnek. A feszültség, a szorongás korai felismerése, tudatosítása azonban hozzásegíthet a stressz befolyásolásához, csökkentéséhez.
A professzor kifejtette: a megelőzés szükségességére ráirányítja a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet felmérése, amely szerint 1990-ben a depresszió világviszonylatban negyedik volt abban a sorban, amely a legtöbb kárt okozta a produktív évek számában. Tíz év alatt ez a betegség-együttes a második helyre került és az előrejelzések szerint 2020-ra az első helyen lesz, ha nem sikerül a veszélyeztetettekkel megértetni, hogy az első intő tüneteket segítő jelnek fogadják el és lazítsanak a túlterhelésen.
A pszichiáter beszámolója szerint a depressziót illetően Magyarország világviszonylatban tizedikként végzett reprezentatív szűrővizsgálatot. Ebből kiderül, hogy a depresszió Magyarországon is népbetegség, de nem gyakoribb, mint más országokban.
Magyarországon a felnőtt lakosság 15 százaléka legalább egyszer szenved klinikai depressziótól élete során. Napjainkban a lakosság 5-6 százalékát sújtja ez a betegség.
Arató Mihály pedagógusok, szociális munkások, civil szervezetek bevonását szorgalmazta a depresszióban szenvedők megsegítése érdekében, mivel szerinte a szakképzett pszichiáterek hiánya fenyegető méreteket öltött. "
-
#92
De, már tavaly is leírtam volna.
Pontosabban tavaly nov. 4 volt az utolsó csepp a pohárban, bár voltak még fellángolások. -
#91
Nem akarok durva lenni, mert tényleg megértelek, de mondhatni vmilyen szinten még jó is, hogy ilyen fiatalon (mondom én ezt a 17 évemmel) megtapasztaltad a dolgot, mert ezek szerint már fogalmad bizonyos dolgokról, amik bizony sokkoltak elsőre, ami természetes.
-
#90
utolsó sor: ezt se írtad volna le az előző nick-el :o) -
#89
Mindenhol nehéz az élet bizonyos szemszögből.
Országtól, származástól és nemzetiségtől függetlenül.
Politikát meg ne is említsük.
Felesleges ön-és mások idegelésére szolgáló eszköz. -
#88
sikerült lényegretapintani :o) -
#87
"nemzetközi vagy hazai vagy bármilyen"
milyen a bármilyen? esetleg marsi:-) -
#86
hu, hát tudnék mesélni én a 8oszt. gimi hátrányairól... 10-18éves korodig ugyanazok közt, és már majdnem felnőttként egy váltás... vannak akik (pl én is) igencsak rosszul viselték a megszokott környezetből váltást. nem kellett soha megtanulni idegen környezetbe beilleszkedni, stbstb.... de kétségtelen, ahogy írtad megvannak a pozitív oldalai is.
a politikát (legyen nemzetközi vagy hazai vagy bármilyen) lécci hagyjuk innen ki...
-
#85
meg persze, ez most nagyon divatos!:-) -
#84
tudod mitől tudok a legidegesebb lenni? attól, hogy vki kijelenti: "elegem van Magyarországon élni!"
persze tökéletesen megtudom érteni, hogy nem mindig könnyû és a hazai politika igenis egy nagy szemetesláda. de ez, legfőképp rajtunk, "polgárokon" múlik...meg azon, hogy mit hiszünk el a médiának és mit nem. de ehhez fenekestül fel kéne forgatni az egész ország felfogását...
de ennek ellenére, hidd el, hogy ha magyarként kûlföldön élnél, sokkal nehezebb lenne. én külföldőn élek, és nem fenékig tejfel az egész! attól még, hogy magtanultam a nyelvüket (jó pár évnyi kínlódás után), egypáran még mindig csak legyintenek és elkönyvelnek "idegennek". és én minden nap ez ellen küzdök, de vhol nagyon bûszke is vagyok, hogy nem olyan a felfogásom, mint a "nyugatiaknak". a honvágyról már nem is beszélek.
ez az egyik, a másik, hogy pontosan a 8 osztályos gimi az, ahol igazi barátokra lelhetsz. mert pont azokat az időket vészelitek át, amikor szükségetek van összetartásra. míg 8. ált.-ban elszakítanak a barátoktól, itt megmaradnak az érettségiig.
és ez "cool"! én imádtam a 8 osztályos sulimat. de persze mindig vannak jó és rossz napok, egyszer fenn, egyszer lent.
persze, azzal is tisztában vagyok, hogy otthon vért pisilsz mire nagy kegyesen megadják a négyest (mondjuk itt sem egyszerûbb, de vmivel szbadabb vagy tanulás terén). hülye porosz rendszer... de ehhez, megint csak egy nagyon nagy reform kellene az oktatásban. de majd a felnövő generáció...:-)
ennek ellenére, vannak szép napok is az életben.
és a legfontosabb: carpe diem!! (ég akkor is ha meg kell játszanod a boldogságot:-)) -
#83
dikki azt ne mondd hogy erre most jöttél rá :o) amúgy nem csak az internet, csak itt bárki könnyebben vállalja önmagát. (és alapvetően a netezés magányos sport :) ) -
#82
rövidtávon normális. pont abban a korban vagy amikor meglátod a világot körülötted :) de ha elhúzódik akkor sürgősen változtass. a világ igenis szép, és van miért felkelni reggel :) (reggel a tükörből néz vissza rád) -
#81
Bazzeg beteg az egész internet :D -
#80
Nekem néha szokott csak előjnni a fepresszióm. Nem tudom mennyire normális ez 14 évesen. Bajom van ezzel a rohadt világgal, bajom van azzal, hogy itt élek Magyarországon, ahol az egész politka szenny, el is felejtették milyen volt, és miből lábaltak ki, és megint egymást marják. Elegem van abból, hogy ilyen rohadt nehéz, és az is idegesít hogy vannak helyek, emberek ahol nem így van ez. Az iskola is idegesít, hogy ilyen rohadt nehéz iskolába jráok, és állandóan teljesíteni kell. Nem igazán van lehetőségem semmire, mert el kénne menni ismerkedi, osztályból nem lehet, mert pont Dzsini tudja a legjobban, hogy 8 osztályos gimnáziumba járok, és elkönyveltek olyannak, amilyen voltam, és nem lehet ezen már változtatni. Lehet csak egy barátnő kéne. Ebből a rohadt életvitelből is elegem van. Bár el kezdtem sportolni, ami tényleg felvidít, eltereli a gondolataimat, és tudok valamire koncentrálni. A számítógépezés egyáltalán nem megoldás, hogy ott üljek egésznap. Komolyan mondom, kezdek rájönni hogy milyen világban élek, és, hogy mennyire szar. A világ nagyobb gondjait nem is említem, mert az emberiség úgy is meg fog halni, mert rajtunk már csak egy csoda segíthetne, csodák márpedig nincsenek. Minek éljek, suliba járok, néha szórakozok, aztán egyetem, ha jót fogok ki akkor szórakozás, utána meló, család stb. Reggelente arra kele fel, hogy átgondolom mit fogok csinálni, és nem akarok felkelni. Normális ez ilyen korban? -
#79
a barátnő dologgal azért vigyázni kell :) ha túlságosan ragaszkodsz hozzá és akármi történik akkor baromi nagyot lehet esni... ne más tartson egyensúlyban, te tartsd önmagad.
(fincsi pánikos napok-hetek.... arrrrrg) -
Lantee #78 Na Hi!
Én nem depressziós vagyok, hanem pánikbeteg! Na..az se jobb! Mivel a pániktünetek már majdnem teljesen elmúltak, jött helyette (miatta) egy fasza kis depresszió szerű valami! Ez sem jobb, de próbálom megtalálni a kiutat. Sokan mondták, hogy sportolj! Igen! A sport felszabaditja a boldogsághormonokat, mellesleg jobban is alszol utána! Más...keress egy barátnőt! Nekem már csak az hiányzik, és már ki is jöttem a depiből!
Üdv: PEACE LOVE & SEX -
Gabo #77 Dzsini:
Így van. Tényleg meditációhoz hasonlít a dolog és kb. olyan a hatása is. Nem csoda, hogy teljesen függő lettem.
-
Gabo #76 Koránt sem annyira nehezen megvalósítható, mint elsőre tűnhet. Minden csak akarat kérdése. Ha valaki szeretne változtatni az életén, akkor meg tudja tenni.
Hosszú ideig, begubóztam, csak a számítógép érdekelt és azt hittem ez így rendben is van. Tavaly nyáron hosszas halogatás után úgy döntöttem, ideje változtatni és megvettem a bringámat. Szinte teljesen rákattantam a témára. Mindent átolvastam, látogattam a különféle bringás weboldalakat, fórumokat. Még kellett egy fél év, hogy letisztuljon bennem, milyen jellegű bringázás az, ami érdekel és ennek megfelelően kezdtem átalakítani a bicomat is. Az átalakításokra kb. még egyszer annyit elköltöttem, mint amennyibe eredetileg került a bringám. (Szóval nem Corabike kategóriájú keroról van szó, de nem is csúcs modell.) Mellette még vettem bringás ruhákat, sisakot stb.. Azt hiszem látszik, hogy nem kevés pénzem ment el erre. Le kellett mondanom egy rakat dologról, többek között a számítógépem fejlesztéséről is, de egyetlen bringázásra költött Forintot sem sajnálok vagy bánok.
Mivel hét közben dolgozok, ezért bringázni nekem is legfeljebb hétvégén van időm. De ez a lényegen, nem változtat, egyedül vagy társasággal, de tekerni kell.
Néha jó egyedül menni. Nem kell igazodnod senkihez. A saját tempódban mehetsz és a gondolataidat sem zavarják. Viszont a megfelelő társaság nem kis mértékű húzóerő tud lenni. Amiről egyedül azt gondolod, hogy lehetetlen megcsinálni, a megfelelő társakkal "könnyedén" összejön. Ha bajba kerülsz, akkor pedig ott a segítség.
A terep bringázás az önbizalom erősítésére, sikerélmények szerzésére is jó. Amikor teljesítesz egy nagyobb távot, amiről azt gondoltad lehetetlen. (Nekem ez 84 km, a végén már végkimerülés közeli élményekkel.) Amikor felmész egy olyan emelkedőn, ahol előzőleg kifulladtál és tolnod kellett. Amikor le mersz gurulni egy rázósabb letörésen. Vagy amikor kicsit jobban neki mered ereszteni a bicot egy jó lejtőn. Ráadásul egy kiadós kapaszkodás után ott a jutalom egy szép lejtő képében. Ezek mind-mind pozitív élmények.
Társakat pedig a neten is lehet találni. Erre jó hely a lenti két fórum:
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006401&uq=14638
http://www.bikemag.hu/portal/index.php?board=;
Mind a két helyen remek társaságra lehet lelni.
A lényeg az, hogy bár nehezen megvalósíthatónak tűnik a dolog, ha valaki akarja, akkor sikerülhet neki. -
#75
"Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerűen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez?" - tudod te is mitől van, és tudod a megoldást is. már csak végre kell hajtani. kell egy elhatározás, hogy MOST vége, mostantól rendbenleszel, és utána bármi is történik ragaszkodni hozzá. barominehezen indul meg, és csomószor vissza lehet csúszni, de nagyon hamar tele leszel pozitív élményekkel amik utána segítenek 'fent'maradni. -
#74
"...csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (...) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. " - gyakorlatilag egy meditatív állapot :) nekem legalábbis többször sikerült olyasmit elérni egy-egy alkalommal tekerve. -
Yetike #73 A bringázás tényleg jó ötlet, megpróbálom.
Nem olyan könnyű kikerülni ebből. Most pár napig azt hittem, hogy túlvagyok rajta, de apám rohadt falra mászó stílusa teljesen kikészített. Egyszerűen érzem, hogy mindenki ellenem van, és ami legrosszabb már kezdem látni, hogy ez így van. Azthiszik kis eltévedt bárányka vagyok, akit "jó útra kell téríteni". Mosolyognak, közben ott rugnak belém, ahol tudnak. Adják az együtt érzőt meg a segítőt, közben amint hátat fordítassz megütnek. Nehéz ebből kikerülni. Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerűen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez? -
#72
Jó ötlet ez a biciklizés is, csak sajnos nehezen megvalósítható. Mire szerzel egy komolyabb bringát, esetleg találsz vkit, aki veled menne, meg idő is van, addigra már esetleg nem is érdekel annyira.
De az önmarcangolásnak télleg nincs sok értelme. -
#71
Én nem hiszem, hogy sokat várnék el tőlük,
de főleg őszinteséget. Azt utálom legjobban,
ha pl. komolyan akarok beszélni vkivel, és
ott is a pofámba hazudik. Utána már nem tudom, hogy kiről és mit gondoljak. Egy idő múlva ez
állandósul, és végül nem bízol meg senkiben,
max. 1-2 emberben, de bennük tényleg. -
#70
Semmi baj, nem kell bocsánatot kérned.
Az, ilyesfajta csalódás előfordul elég gyakran.
Attól függ mit vársz el az emberektől. Ha mindig a legjobbat várod el tőlük, akkor persze, h. csalódsz bennük.
Minden attól függ, h. hogyan éled meg az adott dolgokat (egyéntől függ) és, hogyan dolgozod fel magadban (ez már rajtad áll).
-
#69
Jó, bocs a stílusomért, csak elég sz*r kedvemben voltam. Amugy télleg elegem van mindenből, ebből az egész rohadt kétszínű világból. Csak mindenki másképp fogja fel, engem pl. nagyon idegesítenek ezek az emberek, és szerintem nekik le sem esik.
Meg mindenki jópofizik, nem látják v. nem akarják látni, hogy az egész világ "GÁZ" !!!
-
#68
Ne!
Beszéljük meg! Küldj egy üzit, majd talizunk!
:))
-
#67
Ne!
Beszéljük meg! Küldj egy üzit, majd talizunk!
:))
-
#66
Olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek ...
(from Fábry :) -
Gabo #65 Yetike:
Ha úgy érzed, hogy üres az életed és mindenki hátat fordít neked, akkor lépj tovább és változtass az életeden. Töltsd meg saját magad tartalommal. Keress magadnak egy új hobbyt. Például kezdj bele valamilyen sportba, ahogy azt a többiek is javasolták. Ha így változtatsz, találni fogsz új ismerősöket is, előbb vagy utóbb.
Nekem a bringázás jelentette a kiutat. (Úszni körülményes, futáskor pedig csak izzad az ember.) Itt most ne olyan tekerésre gondolj, hogy elmész a szomszéd háztömb sarkáig és vissza. Általában 50-70 km-ket tekerek, ha túrázni megyek. Ebben vegyesen van könnyed terepbiciklizés és kiépített bringaúton való tekergés. (Cross country montainbike.) Ha meglesz a megfelelő kondim, akkor a hegyi ösvényeket sem fogom kihagyni.
A lényeg az, hogy ki kell szakadni a mindennapi környezetből. Hagyd hátra a várost! Budapestet kb. fél óra alatt el lehet hagyni vonattal vagy HÉV-vel és máris normális, tiszta levegőn, természetes környezetben tekerhetsz.
A legtöbb ember nem nézné ki belőlem, hogy milyen útvonalakat, milyen távolságokat járok be. Ha mesélek róla, nem ritkán csak csodálkozó pillantásokra futja tőlük. Ez kicsit segít abban, hogy többnek érezzem magamat náluk. (Tudom, hogy vannak nálam sokkal jobbak is. Ez ösztönöz arra, hogy még tovább menjek.) Amikor felülök a bringámra, csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (Erre térdemen lévő sebhelyek mindig emlékeztetnek.) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a térképen kinézet helyet, saját erődből eléred. Még akkor is igazi élmény, ha hulla fáradt, izzadt, poros és sáros vagy egy kiadós eső utáni dagonyázás miatt.
A bicikli javítgatása, karbantartása, fejlesztése szintén jó elfoglaltság. Pláne, ha érzed, hogy ettől jobban megy a tekerés, jobban kiszolgál a biciklid.
A bringázásnak köszönhetően megismertem egy csomó új embert, illetve régi ismerőseimmel is találtunk új közös időtöltést. (A montainbike ősatyja Gray Fisher mondta egyszer: "Aki biciklizik, az a barátom." /szabad fordításban/)
A fentiekből merítek erőt a mélypontok átvészeléséhez, ezzel vezetem le a stresszt és a mindennapi feszültséget. Szóval a lényeg az, hogy keress magadnak célt és élj annak. Nem kell állandóan az önmarcangolással foglalkozni, vagy azon rágódni, hogy értelmetlen lenne az élet. -
#64
Én már nem vagyok, shaaaalaaaalaaaalllaaaaaa :)))) -
Yetike #63 Hogy lehet meditálni?