Mi értelme ennek a rohadt életnek??
-
#365
itt az egész vers amúgy
Megsebzett szárnyú Angyal!
A Földre estél, s a lelkek közt eltévedtél!
Segítséget kaptál, amiért hálás voltál,
S az Ég felé nézni bizony elfelejtettél!
Segítséget kaptál? Ugyan az egyik kéz adott egy keveset,
S ez elég volt, hogy boldognak hidd magad,
De a másik kéz közben szíved marcangolta,
S belőle a remény eltűnt, lassan csak üresség maradt.
Leszegett fejjel jársz, csak a földet bámulod,
Nem érzékelsz semmit… kapuid bezártad…
Pedig ha felnéznél, annyi mindent láthatnál!
Millió szépségét, csodáját, eme varázsos Világnak!
Megsebzett szárnyú Angyal!
Ki az Ég felé nézni oly régen elfeledtél!
Emeld fel a fejed! Nézz mélyen a szemekbe!
S ébreszd fel a reményt, mit régen eltemettél!
Tárd ki szárnyaid! Hisz azok már régen gyógyultak!
Csak te képzeled azt oly régóta, hogy sebzett még!
Emelkedj a magasba… fel… csak fel az Ég felé!
Hallgasd a csöndet! A Mindenség Téged hív!
Nézz magadba mélyen! Keresd meg igazi valód!
Erősítsd tudatod, és végre légy újra Önmagad!
Vedd kezedbe sorsodat, lásd újra az Életet
Légy ki minden jót befogad, s mindent, mi rossz megtagad!
Földre tévedt, rég eltévedt Angyal!
Tudom, haza találsz! Szárnyaid elvezetnek téged!
Mosolyogj, hogy szép legyen e Világ, s hogy reményt adhass remélj!
És hogy szeretet legyen, kérlek, nyisd meg újra szíved!