Depressziós vagyok!
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#369
"igen az apró örömök melyek elfelejtetik velünk a sok szarságot, nem gondolunk semmi másra... közben attól még az élet nagyon is szar...
így egyfajta álomvilágban élünk..."
Ha így fogod fel, akkor olyan leszel életed végéig, mint amilyen most vagy.
2 választásod van.
1. Maradsz ilyen szánalmas önsajnáltatós kisbaba, és játszod a kisded játékaidat, és a rohadt éledben nem lesz neked jó,
2. Összeszeded magad, elmész egy dokihoz (ami rohadtul nem szégyen), és éled azt az életet, amit alakítasz magadnak.
Hiszel a sorsban? Vagy úgy érzed saját magad alakítod úgy, ahogy azt te jónak látod?
u.i.: édesanyád pedig addig becsüld meg, amíg van. És ezt kurvára vedd komolyan.
így egyfajta álomvilágban élünk..."
Ha így fogod fel, akkor olyan leszel életed végéig, mint amilyen most vagy.
2 választásod van.
1. Maradsz ilyen szánalmas önsajnáltatós kisbaba, és játszod a kisded játékaidat, és a rohadt éledben nem lesz neked jó,
2. Összeszeded magad, elmész egy dokihoz (ami rohadtul nem szégyen), és éled azt az életet, amit alakítasz magadnak.
Hiszel a sorsban? Vagy úgy érzed saját magad alakítod úgy, ahogy azt te jónak látod?
u.i.: édesanyád pedig addig becsüld meg, amíg van. És ezt kurvára vedd komolyan.
Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, bicajozz, hogy el ne hízzál.
#368
mindenkit érnek rossz behatások az életben, örülj, hogy élsz, hogy ilyen ajándékot kaptál, hogy képes vagy arra hogy érezz.
Vagy állj egy olyan anyuka elé, akinek meddõségébõl egy halva született csecsemõ fogant, és mond a szemébe, hogy te nem tartod az életed semmire, és legszívesebben véget vetél neki.
Vagy meséld el annak a szülõpárnak, akik könnyes szemmel hallgatják a négy éves gyermeküket kiskarácsonyt énekelni az oviban, hogy nincs értelme az életnek.
Próbáld meg azt, hogy nem nekünk nyafogsz itt az életrõl, mikor fogalmad sincs róla.
Ismétlem, mindenki megélt olyan helyzeteket, amikor eszébe jutott, hogy mi lenne ha meghalna, de ez baromság.
Ki tudja miért rendeltetett az, hogy ezen a kibaszott világon éljünk, és valszeg senki nem kérdezte meg tõlünk azt, hogy akarjuk-e, tehát nem tudsz ellene mit tenni, végre legyél férfi. Ha meg megkérdezték, és te akartad, akkor meg ne sírjál..
Vagy állj egy olyan anyuka elé, akinek meddõségébõl egy halva született csecsemõ fogant, és mond a szemébe, hogy te nem tartod az életed semmire, és legszívesebben véget vetél neki.
Vagy meséld el annak a szülõpárnak, akik könnyes szemmel hallgatják a négy éves gyermeküket kiskarácsonyt énekelni az oviban, hogy nincs értelme az életnek.
Próbáld meg azt, hogy nem nekünk nyafogsz itt az életrõl, mikor fogalmad sincs róla.
Ismétlem, mindenki megélt olyan helyzeteket, amikor eszébe jutott, hogy mi lenne ha meghalna, de ez baromság.
Ki tudja miért rendeltetett az, hogy ezen a kibaszott világon éljünk, és valszeg senki nem kérdezte meg tõlünk azt, hogy akarjuk-e, tehát nem tudsz ellene mit tenni, végre legyél férfi. Ha meg megkérdezték, és te akartad, akkor meg ne sírjál..
Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, bicajozz, hogy el ne hízzál.
#367
<#eljen>
#366
igazából elég lett volna csak ezt a verset beírnom nekem 😄
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#365
itt az egész vers amúgy
Megsebzett szárnyú Angyal!
A Földre estél, s a lelkek közt eltévedtél!
Segítséget kaptál, amiért hálás voltál,
S az Ég felé nézni bizony elfelejtettél!
Segítséget kaptál? Ugyan az egyik kéz adott egy keveset,
S ez elég volt, hogy boldognak hidd magad,
De a másik kéz közben szíved marcangolta,
S belõle a remény eltûnt, lassan csak üresség maradt.
Leszegett fejjel jársz, csak a földet bámulod,
Nem érzékelsz semmit… kapuid bezártad…
Pedig ha felnéznél, annyi mindent láthatnál!
Millió szépségét, csodáját, eme varázsos Világnak!
Megsebzett szárnyú Angyal!
Ki az Ég felé nézni oly régen elfeledtél!
Emeld fel a fejed! Nézz mélyen a szemekbe!
S ébreszd fel a reményt, mit régen eltemettél!
Tárd ki szárnyaid! Hisz azok már régen gyógyultak!
Csak te képzeled azt oly régóta, hogy sebzett még!
Emelkedj a magasba… fel… csak fel az Ég felé!
Hallgasd a csöndet! A Mindenség Téged hív!
Nézz magadba mélyen! Keresd meg igazi valód!
Erõsítsd tudatod, és végre légy újra Önmagad!
Vedd kezedbe sorsodat, lásd újra az Életet
Légy ki minden jót befogad, s mindent, mi rossz megtagad!
Földre tévedt, rég eltévedt Angyal!
Tudom, haza találsz! Szárnyaid elvezetnek téged!
Mosolyogj, hogy szép legyen e Világ, s hogy reményt adhass remélj!
És hogy szeretet legyen, kérlek, nyisd meg újra szíved!
Megsebzett szárnyú Angyal!
A Földre estél, s a lelkek közt eltévedtél!
Segítséget kaptál, amiért hálás voltál,
S az Ég felé nézni bizony elfelejtettél!
Segítséget kaptál? Ugyan az egyik kéz adott egy keveset,
S ez elég volt, hogy boldognak hidd magad,
De a másik kéz közben szíved marcangolta,
S belõle a remény eltûnt, lassan csak üresség maradt.
Leszegett fejjel jársz, csak a földet bámulod,
Nem érzékelsz semmit… kapuid bezártad…
Pedig ha felnéznél, annyi mindent láthatnál!
Millió szépségét, csodáját, eme varázsos Világnak!
Megsebzett szárnyú Angyal!
Ki az Ég felé nézni oly régen elfeledtél!
Emeld fel a fejed! Nézz mélyen a szemekbe!
S ébreszd fel a reményt, mit régen eltemettél!
Tárd ki szárnyaid! Hisz azok már régen gyógyultak!
Csak te képzeled azt oly régóta, hogy sebzett még!
Emelkedj a magasba… fel… csak fel az Ég felé!
Hallgasd a csöndet! A Mindenség Téged hív!
Nézz magadba mélyen! Keresd meg igazi valód!
Erõsítsd tudatod, és végre légy újra Önmagad!
Vedd kezedbe sorsodat, lásd újra az Életet
Légy ki minden jót befogad, s mindent, mi rossz megtagad!
Földre tévedt, rég eltévedt Angyal!
Tudom, haza találsz! Szárnyaid elvezetnek téged!
Mosolyogj, hogy szép legyen e Világ, s hogy reményt adhass remélj!
És hogy szeretet legyen, kérlek, nyisd meg újra szíved!
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#364
"Egyrészt magányosnak érzem magam... másrészt örülök ha egyedül vagyok és nincs itthon senki."
ezzel énis így vagyok, am nekem sincs barátnõm, a szüleiddel meg találj közös hangot, vagy hagyd rá azt jóva, énis a gép elött ülök egész nap ha itthon vagyok, de már megszokták, néha látnak ha lemegyek vcigizni meg kajáért azt jóva 😄
"belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg..."
magadnak felej meg ne másoknak, a te életed nem másé!!!!
"
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem õszinték..."
ki szereti?
"mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök..."
ha így fogod fel már rég rossz...lehet h az élet szar, de elviselhetõvé tudod tenni, de tenned kell érte vmit...ha ez megvan akkor már egyre kevesebbet érzed azt h az élet szar, és többet h jó, ez olyan mint a mérleg, hol erre billen, hol arra, senkinek sem fenékig tejföl az élet, de nem is mondta senki h az lesz. de ha magadnak jobbá teszed a kereteiden belül akkor a nehéz hétköznapok után kellemes hétvégéid lehetnek, és ezek feledtetik az egész elötte lévõ nehezebb napokat. nem sajnálni kell magadat és beleroskadni abba h deszar neked, hanem minnél többször kimozdúlni, hanerokat találni (mert bizony ha nem mozdúlsz ki nem fogsz találni magadnak) és elökörködni amíg lehet...messze van még amikor már nem lehetsz gyerek, használd ki amíg lehet, nem kell olyan komolyan venni minden dolgot csak amit nagyon muszáj, hisz akit az isten szeret, örökké meghagyja gyereknek 😊
én pl amikor tehetem ökörködöm, szórakozom a haverokkal, oltogatjuk egymást, sörözgetünk, sütögetünk a kertben, sok olyan dolog van amit kevés vagy semmi pénzbõl is kivitelezni lehet, és nagy örömöket tud okozni
így a végére még 1 vers egyik sorát raknám be, sajna nem tudom h ki írta, de engem megfogott még anno
"mosolyogj h szép legyen ez a világ, és h reményt adhass remélj!"
písz
ezzel énis így vagyok, am nekem sincs barátnõm, a szüleiddel meg találj közös hangot, vagy hagyd rá azt jóva, énis a gép elött ülök egész nap ha itthon vagyok, de már megszokták, néha látnak ha lemegyek vcigizni meg kajáért azt jóva 😄
"belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg..."
magadnak felej meg ne másoknak, a te életed nem másé!!!!
"
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem õszinték..."
ki szereti?
"mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök..."
ha így fogod fel már rég rossz...lehet h az élet szar, de elviselhetõvé tudod tenni, de tenned kell érte vmit...ha ez megvan akkor már egyre kevesebbet érzed azt h az élet szar, és többet h jó, ez olyan mint a mérleg, hol erre billen, hol arra, senkinek sem fenékig tejföl az élet, de nem is mondta senki h az lesz. de ha magadnak jobbá teszed a kereteiden belül akkor a nehéz hétköznapok után kellemes hétvégéid lehetnek, és ezek feledtetik az egész elötte lévõ nehezebb napokat. nem sajnálni kell magadat és beleroskadni abba h deszar neked, hanem minnél többször kimozdúlni, hanerokat találni (mert bizony ha nem mozdúlsz ki nem fogsz találni magadnak) és elökörködni amíg lehet...messze van még amikor már nem lehetsz gyerek, használd ki amíg lehet, nem kell olyan komolyan venni minden dolgot csak amit nagyon muszáj, hisz akit az isten szeret, örökké meghagyja gyereknek 😊
én pl amikor tehetem ökörködöm, szórakozom a haverokkal, oltogatjuk egymást, sörözgetünk, sütögetünk a kertben, sok olyan dolog van amit kevés vagy semmi pénzbõl is kivitelezni lehet, és nagy örömöket tud okozni
így a végére még 1 vers egyik sorát raknám be, sajna nem tudom h ki írta, de engem megfogott még anno
"mosolyogj h szép legyen ez a világ, és h reményt adhass remélj!"
písz
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#363
haverok nem sokat érnek, barát is csak egy van de vele sajnos elég keveset találkozom, jóesetben kéthetente egyszer vagy havonta vagy kéthavonta... attól függ...
barátnõm nincs, ennek sok oka van 90%-ban én vagyok az oka... talán szar alak vagyok, talán túl válogatos, talán egy barom stb. meg ugye "ritka rendes lányt találni" de ezt már megbeszéltük a másik topikban...
Miért nem probálkozom többet? talán mert türelmetlen vagyok és mindig mindent elbaszok, vagy maguktol is el cseszõdnek a dolgok... igy mindig csak pofára esés a vége... ha pedig olyanal hitegetem magam hogy "talán nem igy kell hozzá álni stb. stb. " és beleélem magam a dolgokba... akkor nagyobb a pofára esés...
Egyszer basztat azért anyám mert nem nagyon járok, azaz hogy nem járok el bulizni... ilyen meg olyan barom vagyok stb. máskor ha véletlenül félévente egyszer elmegyek valahova akkor meg az a baja...
már ott tartunk hogy úgy akar elzavarni (persze nem azért mert jót akar, csak hogy ne legyek otthon aztán akkor nekik kurvajó). Ilyenkor a válasz om miért adnál rá pénzt? akkor jön a szöveg, hogy marha jó még azt is õ szponzorálja...
de közben azért takarodjak el bulizni...
na erre lépjetek valamit...
Ha egyévbe egyszer max. kétszer elmegyek bulizni akkor is csak beszélgetni meg sörözni megyek.
Ha tehetjük cimbivel elmegyünk sörözgetni azért. (itt az említett apró öröm pl.)
Egyrészt magányosnak érzem magam... másrészt örülök ha egyedül vagyok és nincs itthon senki. Megnézek egy filmet (nyugodtan, nem kell egyszer se lepause-lni mert valaki mondja a baromságait)
Marhára irritál, hogy belepofáznak a dolgaimba. Ha én azt a rohadt redönyt leengedem mert úgy érzem jó magam akkor miért baj? Ha a szabadidõm nagy részét gép elött töltöm akkor legyen az én bajom, ne az övék...
eddig akármit csináltam semmi nem tetszett nekik... bár ebbõl egy dolog jön le anyám is nõböl van... azokat meg aztán végkép nem lehet megérteni...
na de horgásztam, fociztam, egyiksem tetszett...
ha sose voltam otthon csavarogtam az volt a baj...
belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg... (meg lusta is vagyok)
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem õszinték...
Ezek az apró örömös dolgok is egyfajta képmutatás...
saját magunkat vágjuk át vele...
Miért? jó kérdés...
mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök...
igen az apró örömök melyek elfelejtetik velünk a sok szarságot, nem gondolunk semmi másra... közben attól még az élet nagyon is szar...
így egyfajta álomvilágban élünk...
...loál vagyok ...
barátnõm nincs, ennek sok oka van 90%-ban én vagyok az oka... talán szar alak vagyok, talán túl válogatos, talán egy barom stb. meg ugye "ritka rendes lányt találni" de ezt már megbeszéltük a másik topikban...
Miért nem probálkozom többet? talán mert türelmetlen vagyok és mindig mindent elbaszok, vagy maguktol is el cseszõdnek a dolgok... igy mindig csak pofára esés a vége... ha pedig olyanal hitegetem magam hogy "talán nem igy kell hozzá álni stb. stb. " és beleélem magam a dolgokba... akkor nagyobb a pofára esés...
Egyszer basztat azért anyám mert nem nagyon járok, azaz hogy nem járok el bulizni... ilyen meg olyan barom vagyok stb. máskor ha véletlenül félévente egyszer elmegyek valahova akkor meg az a baja...
már ott tartunk hogy úgy akar elzavarni (persze nem azért mert jót akar, csak hogy ne legyek otthon aztán akkor nekik kurvajó). Ilyenkor a válasz om miért adnál rá pénzt? akkor jön a szöveg, hogy marha jó még azt is õ szponzorálja...
de közben azért takarodjak el bulizni...
na erre lépjetek valamit...
Ha egyévbe egyszer max. kétszer elmegyek bulizni akkor is csak beszélgetni meg sörözni megyek.
Ha tehetjük cimbivel elmegyünk sörözgetni azért. (itt az említett apró öröm pl.)
Egyrészt magányosnak érzem magam... másrészt örülök ha egyedül vagyok és nincs itthon senki. Megnézek egy filmet (nyugodtan, nem kell egyszer se lepause-lni mert valaki mondja a baromságait)
Marhára irritál, hogy belepofáznak a dolgaimba. Ha én azt a rohadt redönyt leengedem mert úgy érzem jó magam akkor miért baj? Ha a szabadidõm nagy részét gép elött töltöm akkor legyen az én bajom, ne az övék...
eddig akármit csináltam semmi nem tetszett nekik... bár ebbõl egy dolog jön le anyám is nõböl van... azokat meg aztán végkép nem lehet megérteni...
na de horgásztam, fociztam, egyiksem tetszett...
ha sose voltam otthon csavarogtam az volt a baj...
belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg... (meg lusta is vagyok)
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem õszinték...
Ezek az apró örömös dolgok is egyfajta képmutatás...
saját magunkat vágjuk át vele...
Miért? jó kérdés...
mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök...
igen az apró örömök melyek elfelejtetik velünk a sok szarságot, nem gondolunk semmi másra... közben attól még az élet nagyon is szar...
így egyfajta álomvilágban élünk...
...loál vagyok ...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#362
"Igen ezek az apró örömök számítanak... de ha pont ezek nincsenek akkor ..."
akkor be vagy fásulva bazze, apró örömöket mindig lehet találni, csak keresni kell, nem otthon ûlni a gép elött hanem kicsit kimozdúlni haverokkal, sétálni a jóidõben, megnézni a naplementét, annyi mindent lehet csinálni amivel eltereled kicsit a gondolataidat h mekkora egy baszott szar az élet, mert hidd, nem lesz jobb!!
életkor: 14-18 között
hmm, igazából te még azt sem tudod h mi is valójában az élet, akkor mit fogsz csinálni amikor heti 40 órákat gürcölsz lószar pénzért, a megélhetésedért?? most élj, mert ahogy öregedsz és felnõssz egyre nehezebb lesz, hidd el ez tapasztalat, pedig csak 21 éves vagyok, még sokmindent el kell érnem, de már most szopás az egész... mégsem siránkozom, megragadom a pillanatot amikor tudom h jól érezzem magam, ez csak rajtad múlik h feladod e vagy sem
akkor be vagy fásulva bazze, apró örömöket mindig lehet találni, csak keresni kell, nem otthon ûlni a gép elött hanem kicsit kimozdúlni haverokkal, sétálni a jóidõben, megnézni a naplementét, annyi mindent lehet csinálni amivel eltereled kicsit a gondolataidat h mekkora egy baszott szar az élet, mert hidd, nem lesz jobb!!
életkor: 14-18 között
hmm, igazából te még azt sem tudod h mi is valójában az élet, akkor mit fogsz csinálni amikor heti 40 órákat gürcölsz lószar pénzért, a megélhetésedért?? most élj, mert ahogy öregedsz és felnõssz egyre nehezebb lesz, hidd el ez tapasztalat, pedig csak 21 éves vagyok, még sokmindent el kell érnem, de már most szopás az egész... mégsem siránkozom, megragadom a pillanatot amikor tudom h jól érezzem magam, ez csak rajtad múlik h feladod e vagy sem
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#361
" viszont vannak apró örömök. Ha szeretsz valakit. Ha meglátsz a fán egy aranyos mókust, vagy egy kedves kis virágot. Sörözni egyet a haverokkal. Ezekért érdemes élni. "
szivenbõl szóltál
szivenbõl szóltál
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#360
Poe: Külön
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott -- gyermekkoromban -- a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs -- a jó s hamis
Mélyekbõl --, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rõt falakból,
Napból, mely lekörözött
Õszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejbõl, vihar ha forrt,
S fellegbõl, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
(fordította: Tellér Gyula)
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott -- gyermekkoromban -- a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs -- a jó s hamis
Mélyekbõl --, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rõt falakból,
Napból, mely lekörözött
Õszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejbõl, vihar ha forrt,
S fellegbõl, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
(fordította: Tellér Gyula)
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#359
már montam párszor hogy nem ismértek... mégis azt hiszitek...
pedig kurvára nem...
persze, biztos vannak de most kezdem még õket is sajnálni... most még azon is én aggódjak?
pedig kurvára nem...
persze, biztos vannak de most kezdem még õket is sajnálni... most még azon is én aggódjak?
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#358
Mi lenne, ha nem itt rinyálnál, hanem kimennél a levegõre?
Igen, szar az élet, és nemtudom hogy mihez szoktál hozzá, de hidd el nekem vannak olyan emberek, akik cserélnének veled.
Álszent vagy, és demagóg.
Igen, szar az élet, és nemtudom hogy mihez szoktál hozzá, de hidd el nekem vannak olyan emberek, akik cserélnének veled.
Álszent vagy, és demagóg.
Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, bicajozz, hogy el ne hízzál.
#357
Igen ezek az apró örömök számítanak... de ha pont ezek nincsenek akkor ...
az élet ugyis szar, nem kell álomvilágban élni hogy majd jobb lesz... mert ugyis szarabb lesz csak. fogalmazunk ugy már hozászoktam a dolgokhoz, már amikor...
és az egészet le is szarom már magasról...
Hát bizonygatom.... lehet mert ti meg az ellenkezõt bizonygatjátok... de most se magatól jöttem ide irni a baromságaimat...
az élet ugyis szar, nem kell álomvilágban élni hogy majd jobb lesz... mert ugyis szarabb lesz csak. fogalmazunk ugy már hozászoktam a dolgokhoz, már amikor...
és az egészet le is szarom már magasról...
Hát bizonygatom.... lehet mert ti meg az ellenkezõt bizonygatjátok... de most se magatól jöttem ide irni a baromságaimat...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#356
Nem, nem tudjuk milyen depressziósnak lenni, de elhiheted, hogy ITT NEM FOGSZ megoldást találni a problémádra. Menj el orvoshoz.
Továbbá értékeld át az életed.
Nekem elhiheted, átestem jó pár olyan dolgon, ami nem volt kellemes, és más, aki ugyan ezt átélte depressziós lett, vagy drogos.
Nem kell sajnáltatni magadat, talpra kell állni, és küzdened kell.
Most azt várod tõlem, hogy azt mondjam jobb lesz?
Egy lófaszt, az élet kurvára nem tejjel-mézzel folyó, viszont vannak apró örömök. Ha szeretsz valakit. Ha meglátsz a fán egy aranyos mókust, vagy egy kedves kis virágot. Sörözni egyet a haverokkal. Ezekért érdemes élni. Nem szabad feladni.
És ezzel nem érsz el semmit, hogy bizonygatod nekünk, hogy neked milyen szar...
mozdulj ki a szobából.
Továbbá értékeld át az életed.
Nekem elhiheted, átestem jó pár olyan dolgon, ami nem volt kellemes, és más, aki ugyan ezt átélte depressziós lett, vagy drogos.
Nem kell sajnáltatni magadat, talpra kell állni, és küzdened kell.
Most azt várod tõlem, hogy azt mondjam jobb lesz?
Egy lófaszt, az élet kurvára nem tejjel-mézzel folyó, viszont vannak apró örömök. Ha szeretsz valakit. Ha meglátsz a fán egy aranyos mókust, vagy egy kedves kis virágot. Sörözni egyet a haverokkal. Ezekért érdemes élni. Nem szabad feladni.
És ezzel nem érsz el semmit, hogy bizonygatod nekünk, hogy neked milyen szar...
mozdulj ki a szobából.
Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, bicajozz, hogy el ne hízzál.
#355
"Én mondjuk se depressziós se semmi nem vagyok..."
akkor miért beszélsz igy? honnét tudod te, hogy milyen vagyok?
nem unalmambol vagyok én se az... az, hogy sokan márcsak poénbol is annak mondják magukat leszarom, ostobák az olyannak kéne az orvos...
akkor miért beszélsz igy? honnét tudod te, hogy milyen vagyok?
nem unalmambol vagyok én se az... az, hogy sokan márcsak poénbol is annak mondják magukat leszarom, ostobák az olyannak kéne az orvos...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#354
"Hát nem jelentettem be semmit se..."
"szerintem nem érdemes...
innen max wc-re megy ki, meg egy cigire de végleg..." <- -.-
"Nap mint nap irhatnák olyant amiket írtam...
van érteleme? elolvassa valaki, vagy szol hozzá? nem nagyon..."
Milyen igazad van, éppen most nem-reagál senki.
"Nem teszek szinte semmit, mert nem tudok mit tenni a problémák egy részével a másik részével talán lehetne valait kezdeni de mégis félek bármit is tenni... hátha mégroszabb lesz..."
Az önsajnálatnál sokkal rosszabb nem lesz.
"baszogat emg rugdal minden faszságért,"
Ha hiszed ha nem, azt akarja hogy ne ilyen valami legyél mint ami most vagy.
Bár igazából tudom, hogy tök fölösleges írogatni, neked orvos lenne való, és két baszottnagy pofon, csak érdekes, hogy mostanában a 16-18 évesek között egyre gyakoribb ez a "depresszió". Ez ilyen modernkori trend? Legyünk EMO-k mert az jó? Vagdossuk az ereinket?
Ne vagdosd az ereidet, #348...
"szerintem nem érdemes...
innen max wc-re megy ki, meg egy cigire de végleg..." <- -.-
"Nap mint nap irhatnák olyant amiket írtam...
van érteleme? elolvassa valaki, vagy szol hozzá? nem nagyon..."
Milyen igazad van, éppen most nem-reagál senki.
"Nem teszek szinte semmit, mert nem tudok mit tenni a problémák egy részével a másik részével talán lehetne valait kezdeni de mégis félek bármit is tenni... hátha mégroszabb lesz..."
Az önsajnálatnál sokkal rosszabb nem lesz.
"baszogat emg rugdal minden faszságért,"
Ha hiszed ha nem, azt akarja hogy ne ilyen valami legyél mint ami most vagy.
Bár igazából tudom, hogy tök fölösleges írogatni, neked orvos lenne való, és két baszottnagy pofon, csak érdekes, hogy mostanában a 16-18 évesek között egyre gyakoribb ez a "depresszió". Ez ilyen modernkori trend? Legyünk EMO-k mert az jó? Vagdossuk az ereinket?
Ne vagdosd az ereidet, #348...
#353
😄DDDDDDDDD ez kurvajó😄😄😄D
Ja hát némelyik kicsit durva de jók a leírások jókat lehet röhögni egy csomón😄
Én mondjuk se depressziós se semmi nem vagyok, de még ha az lennék kb az öngyilkosságnál szánalmasabb dolgot nem is tudok elképzelni.
Ja hát némelyik kicsit durva de jók a leírások jókat lehet röhögni egy csomón😄
Én mondjuk se depressziós se semmi nem vagyok, de még ha az lennék kb az öngyilkosságnál szánalmasabb dolgot nem is tudok elképzelni.
#352
jah..hát elég ijesztõ egy oldal az biztos 😊
#351
De azért megkérhetnélek, hogy szépen összeszedve leírnád a problémádat? Ok látom hogy már nagyon régóta írogatsz csak én a mostani, friss állapotra vagyok kiváncsi
"Ha kicsi a tét, a kedvem sötét." Steamen:xxxpaulxxx
#350
Nah végre újra megtaláltam én is ezt az oldalt... nagyon jó de tényleg... és nem a tanácsadásai miatt, hanem mert elég drasztikusan leírja, hogy mivan, ha nem sikerül... volt olyan amikor én is azért olvasgattam ezt, mert ihletet akartam meríteni... de aztán rájöttem, hogy azért annyira talán nem kéne elfutni... és tényleg nem. Mindenre van megoldás és mindenbõl van kiút... lényeg, hogy az ember merjen segítséget kérni és azt ne interneten tegye.
"Ha kicsi a tét, a kedvem sötét." Steamen:xxxpaulxxx
#349
Hát nem jelentettem be semmit se...
Nap mint nap irhatnák olyant amiket írtam...
van érteleme? elolvassa valaki, vagy szol hozzá? nem nagyon...
ha irnák akkor meg önsajnálatatás lenne, meg az hogy csak ismétlem magam...
akkor meg mindegy
a dolgok változtak változnak... én is változtam nem is keveset...
A legnagyobb probléma az, amit már irtam is párszor a döntésképtelenségem...
mégis hogy döntsek dolgokrol ha képtelen vagyok dönteni...
igen mondjuk ki várom a sült galambot...
Az egész olyan mint az idõjárás... ingadozó... néha megfeledkezem a dolgokrol ám mégis ott vannak...
pl. alig fél órája értem haza, 5 elvoltam haveromal barátnõjével stb.
aha jó volt, meg is feledkeztem mindenrõl... ettõl még azért a kezemen ott "vigyorognak" a vágások...
az, hogy új logom van... baj? mondtam volna azt benny-nek hogy köszi nekem ne csinálj mert lehet holnap már nem élek?
Nem teszek szinte semmit, mert nem tudok mit tenni a problémák egy részével a másik részével talán lehetne valait kezdeni de mégis félek bármit is tenni... hátha mégroszabb lesz...
szarbol várat nem lehet csinálni... (ja ha ilyenel jövök akkor meg meg se probálom.... :S )
"
Szerintem tökéletes példa vagy azokra az emberekre akik csak hobbiból és önsajnálatból csinálják ezt a depresszióimitálást"
Persze biztos nagyon ismersz...
ha igyvan akkor két nagy pofon meg egy vödör víz kellene... aztán észheztérnék...
de nem igy van...
Az elmúlt 2-2,5 hónapban anyámékal is mégszarabul vagyok, idõ kérdése mikor vágnak ki itthonrol...
baszogat emg rugdal minden faszságért, ettõl romlanak a dolgok, de minnél inkább romlanak a dolgaim annál ikább romlik velük is a kapcsolatom....
szar az egész...
Nap mint nap irhatnák olyant amiket írtam...
van érteleme? elolvassa valaki, vagy szol hozzá? nem nagyon...
ha irnák akkor meg önsajnálatatás lenne, meg az hogy csak ismétlem magam...
akkor meg mindegy
a dolgok változtak változnak... én is változtam nem is keveset...
A legnagyobb probléma az, amit már irtam is párszor a döntésképtelenségem...
mégis hogy döntsek dolgokrol ha képtelen vagyok dönteni...
igen mondjuk ki várom a sült galambot...
Az egész olyan mint az idõjárás... ingadozó... néha megfeledkezem a dolgokrol ám mégis ott vannak...
pl. alig fél órája értem haza, 5 elvoltam haveromal barátnõjével stb.
aha jó volt, meg is feledkeztem mindenrõl... ettõl még azért a kezemen ott "vigyorognak" a vágások...
az, hogy új logom van... baj? mondtam volna azt benny-nek hogy köszi nekem ne csinálj mert lehet holnap már nem élek?
Nem teszek szinte semmit, mert nem tudok mit tenni a problémák egy részével a másik részével talán lehetne valait kezdeni de mégis félek bármit is tenni... hátha mégroszabb lesz...
szarbol várat nem lehet csinálni... (ja ha ilyenel jövök akkor meg meg se probálom.... :S )
"
Szerintem tökéletes példa vagy azokra az emberekre akik csak hobbiból és önsajnálatból csinálják ezt a depresszióimitálást"
Persze biztos nagyon ismersz...
ha igyvan akkor két nagy pofon meg egy vödör víz kellene... aztán észheztérnék...
de nem igy van...
Az elmúlt 2-2,5 hónapban anyámékal is mégszarabul vagyok, idõ kérdése mikor vágnak ki itthonrol...
baszogat emg rugdal minden faszságért, ettõl romlanak a dolgok, de minnél inkább romlanak a dolgaim annál ikább romlik velük is a kapcsolatom....
szar az egész...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#348
amennyiben komolyak a szándékaid: klikk ide ;-)
#347
Számomra baromi érdekes, hogy 6hsz-el ezelõtt kishíján bejelentetted az öngyilkosságot, azóta minden sokkal rosszabb lett, mégis új logód van, és itt fórumozol.
Szerintem tökéletes példa vagy azokra az emberekre akik csak hobbiból és önsajnálatból csinálják ezt a depresszióimitálást.
Gondolkodj el azon, hogy meddig akarsz szarakodni, én a helyedben kurvagyorsan elkezdenék élni, mert épp itt az ideje.
Szerintem tökéletes példa vagy azokra az emberekre akik csak hobbiból és önsajnálatból csinálják ezt a depresszióimitálást.
Gondolkodj el azon, hogy meddig akarsz szarakodni, én a helyedben kurvagyorsan elkezdenék élni, mert épp itt az ideje.
#346
semmi jó, a dolgok csak rosszabodnak...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#345
na és mivanmár?
#344
de optimista vagy 😊
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#343
sajnos igen... 😊
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#342
gabo91 felhasználói adatlapja
Utolsó látogatás idõpontja: 2008. 08. 06. 22:27
Szerintem van rá esély 😉
Utolsó látogatás idõpontja: 2008. 08. 06. 22:27
Szerintem van rá esély 😉
#341
élsz még-e?
#340
Hajaj.
Egy csápokkal kapaszkodó fénygömblélek. Három részből álló, ötdimenziós.
#339
Hányadszor jövök vissza? számolja valaki...?
szerintem nem érdemes...
innen max wc-re megy ki, meg egy cigire de végleg...
😞
egyre jobban kezd bebizonyosodni hogy szar helyre születtem, szar idõben...
meg én is egy nagy szar vagyok, szar embernek csak szar élete lehet...
Talán a legjobb hasonlat a dolgokra...
olyan mintha tóba estem volna... nem mély 20-30cm-es csak a víz, én 180cm körül vagyok...
de a 30cm -es víz alatt 10-12méter iszap van...
amibe lassan de biztosan súlyedek. minnél jobban kapálodzom, erõlködöm annál gyorsabban súlyedek...
nincs mibe kapaszkodni, ha nem húz ki senki elmerülök...
pedig tudok úszni...
az élet is ilyen... lehetnék boldog, csak egy esély kellene...
nincsenek nagy igényeim, másoknak alap dolog, dobáloznak vele nagyivbe szarnak rá, nekem az életet jelentené...
"de a parton piknikezõket még a segély kérésem is zavarja, igy inkább megdobálnak, és feltekerik a kocsiban a zenét..."
szerintem nem érdemes...
innen max wc-re megy ki, meg egy cigire de végleg...
😞
egyre jobban kezd bebizonyosodni hogy szar helyre születtem, szar idõben...
meg én is egy nagy szar vagyok, szar embernek csak szar élete lehet...
Talán a legjobb hasonlat a dolgokra...
olyan mintha tóba estem volna... nem mély 20-30cm-es csak a víz, én 180cm körül vagyok...
de a 30cm -es víz alatt 10-12méter iszap van...
amibe lassan de biztosan súlyedek. minnél jobban kapálodzom, erõlködöm annál gyorsabban súlyedek...
nincs mibe kapaszkodni, ha nem húz ki senki elmerülök...
pedig tudok úszni...
az élet is ilyen... lehetnék boldog, csak egy esély kellene...
nincsenek nagy igényeim, másoknak alap dolog, dobáloznak vele nagyivbe szarnak rá, nekem az életet jelentené...
"de a parton piknikezõket még a segély kérésem is zavarja, igy inkább megdobálnak, és feltekerik a kocsiban a zenét..."
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#338
az hogy meghalj
#337
és ez kinek is a hibája? olvass érdekeset, vagy mittomén.
SG troll, ban, büntetőpont, hsz törlés FAQ: http://kocsog.eu/ban/
#336
Már probáltam, de nem tudok figyelni arra, hogy mit is olvasok, nem igazán köt le, és hamar megunom.
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#335
lefekvésnél olvass, én kurvakönnyen elalszom, és jókat is alszok olvasás után
SG troll, ban, büntetőpont, hsz törlés FAQ: http://kocsog.eu/ban/
#334
Eddig sem volt mit vesztened ezután se lesz. Beszélj vele.
#333
Persze meló alatt ugysincs idõ problémákon agyalni, utánna meg fáradt leszek, hogy csak a problémákkal foglalkozak.
Remélem bevlik a dolog, bár ezzel csak elfedem a dolgokat. Ha vége a nyárnak, legkésöbb akkor ismét viszahuzanok a gondok közé. Igy talán van egy kis idõm, hogy megoldást találjak a dolgokra.
Mindenesetre tegnap este egybõl eltudtam aludni. Mai napnak még nincs vége de eddig még ez se volt elb**va. 😊
hát csajal meg beszélek mert már nincs mit veszteni... nem szorakozok tovább...
Remélem bevlik a dolog, bár ezzel csak elfedem a dolgokat. Ha vége a nyárnak, legkésöbb akkor ismét viszahuzanok a gondok közé. Igy talán van egy kis idõm, hogy megoldást találjak a dolgokra.
Mindenesetre tegnap este egybõl eltudtam aludni. Mai napnak még nincs vége de eddig még ez se volt elb**va. 😊
hát csajal meg beszélek mert már nincs mit veszteni... nem szorakozok tovább...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#332
"sötét ellen pl. elég jó a lámpa" vagy húzza el a függönyt 😄
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#331
sötét ellen pl. elég jó a lámpa
egyedüllét ellen a társaság, barátnõ
a meló mindenképp jó ötlet
egyedüllét ellen a társaság, barátnõ
a meló mindenképp jó ötlet
SG troll, ban, büntetőpont, hsz törlés FAQ: http://kocsog.eu/ban/
#330
Olyan nincs, hogy ne lenne probléma. Csak nem mindig egyformák, így ha jó hangulatban vagy akkor nem foglalkozol vele, nem hagyod hogy elrontsa a napod.
Olyan ingadozó a hangulatom (napról - napra változik) mint a nõknek. Bár náluk azért kiszámítható olykor, nálam nem...
Most megint ez a változtatok a dolgokon stb. továbblépek, megprobálom megoldani a dolgokat duma megy... de csak az elsõ újabb pofonig...
Olyan ingadozó a hangulatom (napról - napra változik) mint a nõknek. Bár náluk azért kiszámítható olykor, nálam nem...
Most megint ez a változtatok a dolgokon stb. továbblépek, megprobálom megoldani a dolgokat duma megy... de csak az elsõ újabb pofonig...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#329
" persze még csak 20:36 "
hínnye te aztán optimista vagy 😄
nem kell gondolni a problémákra állandóan, azok úgyis lesznek/vannak...
hínnye te aztán optimista vagy 😄
nem kell gondolni a problémákra állandóan, azok úgyis lesznek/vannak...
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#328
Ma talán 1 órát voltam itthon. Kicsit kimozdultam, emberek között voltam. Jöttem, mentem eddig még egészen tûrhetõ volt a mai napom. (kutyaharapás ellenére is) persze még csak 20:36 még lehet ebbõl a napból is szar nap.
Volt egy idõszakom mikor folyton elmászkáltam itthonról, mindig mentem bulizni, akkor az nem tetszett anyáméknak. Most hogy megváltoztam és elvagyok EGYEDÜL itthon a sötét szobában, most ezért basztatnak.
Nehéz megfelelni az elvárásoknak, de ez minden téren így van. Jót sosem lehet csinálni...
Ha lehet akkor megyek dolgozni a nyáron, igy nem vagyok itthon és nem gondolok a problémákra sem...
Volt egy idõszakom mikor folyton elmászkáltam itthonról, mindig mentem bulizni, akkor az nem tetszett anyáméknak. Most hogy megváltoztam és elvagyok EGYEDÜL itthon a sötét szobában, most ezért basztatnak.
Nehéz megfelelni az elvárásoknak, de ez minden téren így van. Jót sosem lehet csinálni...
Ha lehet akkor megyek dolgozni a nyáron, igy nem vagyok itthon és nem gondolok a problémákra sem...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#327
akkor irány sörözni 😊
meg lehet találni a kis élvezeteket az életben, amivel egyszerûbb elviselni azt a tudatot, h a világ egy nagy wc 😄 itt persze nem a drogokra meg alkoholra gondolok legfõképp, sokminden szép van a világban a szobádon kívûl, de egyedûl semmi sem olyan szép mint társaságban (ez tényleges tapasztalat)! szal tessék kimozdúlni, focizni meg ilyesmi, itt a jóidõ, lehet strandolni, nyáron annyi mindennel el tudja magát foglalni az ember h csak na... ha meg otthon mindig basztatnak és nem szeretsz otthon lenni (nálam is hasonló a helyzet) akkor meg méginkább el kell mászni otthonról, ki a szabadba, a levegõ még senkisem sem ártott (asszem 😄)
meg lehet találni a kis élvezeteket az életben, amivel egyszerûbb elviselni azt a tudatot, h a világ egy nagy wc 😄 itt persze nem a drogokra meg alkoholra gondolok legfõképp, sokminden szép van a világban a szobádon kívûl, de egyedûl semmi sem olyan szép mint társaságban (ez tényleges tapasztalat)! szal tessék kimozdúlni, focizni meg ilyesmi, itt a jóidõ, lehet strandolni, nyáron annyi mindennel el tudja magát foglalni az ember h csak na... ha meg otthon mindig basztatnak és nem szeretsz otthon lenni (nálam is hasonló a helyzet) akkor meg méginkább el kell mászni otthonról, ki a szabadba, a levegõ még senkisem sem ártott (asszem 😄)
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#326
Igen igazad van, és sz4bolcs-nak is.
Minden nap egy esély arra, hogy változtassak a dolgaimon. Persze az sem mindegy, hogy kel fel az ember.
Ma (eddig) egséz jó hangulatom van. Kerülni kell a depresziót kiválto okokat.
És tényleg sok múlik azon, hogy ki mit akar rám dukmálni. Haverom szerint hülye vagyok nem depressziós. Szerinte nem kellene ilyen dolgokol foglalkoznom felhuznom magam.
Ezalatt a két perc alatt meg is változott minden. Hazaértek apámék és kezdõdik a "rugdalás, basztatás". Ha folyton minden szarságért hibás vagy akkor hamar elmúlik a normális hangulat.
Ebbõl is az látszik, hogy tényleg függ másoktól is.
A lány aki szerint orvoshoz kell mennem, álandóan felkapja a vizet bármit mondok mert megint magamat szidom. (elég ha anyit kérdezek, hogy "zavarok?")
A mivan veled, vagy hogy vagy kérdésekre pedig nem tudok értelmesen válaszolni, ezért egybõl lekezelnek.
Amig suli volt addig streszes voltam, de legalább 6-7 órát közöségben voltam.
Minden nap egy esély arra, hogy változtassak a dolgaimon. Persze az sem mindegy, hogy kel fel az ember.
Ma (eddig) egséz jó hangulatom van. Kerülni kell a depresziót kiválto okokat.
És tényleg sok múlik azon, hogy ki mit akar rám dukmálni. Haverom szerint hülye vagyok nem depressziós. Szerinte nem kellene ilyen dolgokol foglalkoznom felhuznom magam.
Ezalatt a két perc alatt meg is változott minden. Hazaértek apámék és kezdõdik a "rugdalás, basztatás". Ha folyton minden szarságért hibás vagy akkor hamar elmúlik a normális hangulat.
Ebbõl is az látszik, hogy tényleg függ másoktól is.
A lány aki szerint orvoshoz kell mennem, álandóan felkapja a vizet bármit mondok mert megint magamat szidom. (elég ha anyit kérdezek, hogy "zavarok?")
A mivan veled, vagy hogy vagy kérdésekre pedig nem tudok értelmesen válaszolni, ezért egybõl lekezelnek.
Amig suli volt addig streszes voltam, de legalább 6-7 órát közöségben voltam.
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#325
tenni is kell érte vmit, nem csak siránkozni...igenis emberek közé kell menni, találni vmit ami lefoglal és "szórakoztat" és akkor egyre kevesebbet fogsz ilyenekre gondolni. barátnõd is csak akkor lesz ha kilépsz az utcára, nem fog berepülni az ablakon miközben épp depizel a sarokba 😊
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#324
De pont az egyedül lét az amitõl megváltoznak az emberek. Valamilyen szinten akkor is kell hogy kapcsolatba lépjünk másokal. Nem sehova elvagyok itthon, fõleg ha nem piszkál senki sem. De ugyanakkor ha kilépek az utcára és meglátok másokat, hogy boldogok nincsenek egyedül igy már egybõl szar érzés.
Aztán persze az egyedül lét is tud fájdalmas lenni. Ha kinézel az ablakon látod hogy jönnek mennek az emberek mindenki megy valahova csinál valamit, én meg itton ülök egyedül, nézek ki a fejembõl...
Ha lenne barátnõm se mennék álandóan bulizni, nem lennék akkorse valami nagy társasági ember, de alkallmazkodnák és változnák ez biztos.
Ha minden apró dolog változtat (álltalban negatívan) akkor pozitívan is kell, hogy változak.
Aztán persze az egyedül lét is tud fájdalmas lenni. Ha kinézel az ablakon látod hogy jönnek mennek az emberek mindenki megy valahova csinál valamit, én meg itton ülök egyedül, nézek ki a fejembõl...
Ha lenne barátnõm se mennék álandóan bulizni, nem lennék akkorse valami nagy társasági ember, de alkallmazkodnák és változnák ez biztos.
Ha minden apró dolog változtat (álltalban negatívan) akkor pozitívan is kell, hogy változak.
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#323
Múltkor olvastam valami cikket, és meglepõdtem rajta, hogy az orvostudomány mostani felfogása szerint minden betegség pszichoszomatikus.
Az egyedüllétrõl épp aktuálsi kérdés nálam. Én pl. a magányra vágyom, az egyedüllétre nem. A magányosságban van valamiféle nagyon erõs ösztönzõerõ, inspiráció arra, hogy felfedezzem a lehetõségeket. Érzem, hogy tök egyedül vagyok a világban, nincs kinek nyavajogni, nincs kit okolni, nincs hova menekülni sem mások, sem magam elöl, nincs kinek panaszkodni a betegségrõl. Ilyenkor még az is nyilvánvalóvá válik, hogy a mások vádolása mellett az önvádnak sincs semmi értelme.
Az egyedüllétrõl épp aktuálsi kérdés nálam. Én pl. a magányra vágyom, az egyedüllétre nem. A magányosságban van valamiféle nagyon erõs ösztönzõerõ, inspiráció arra, hogy felfedezzem a lehetõségeket. Érzem, hogy tök egyedül vagyok a világban, nincs kinek nyavajogni, nincs kit okolni, nincs hova menekülni sem mások, sem magam elöl, nincs kinek panaszkodni a betegségrõl. Ilyenkor még az is nyilvánvalóvá válik, hogy a mások vádolása mellett az önvádnak sincs semmi értelme.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#322
Tényleg, igazad van. Az egész szervezetre hatásal van.
hajfájás, gyomorideg, fejfájás, fogyás, stb.
Furcsa ez a labilis lelkiállapot is. Apró dolog elég hogy hirtelen elinduljon a lavina elkezdjek agyalni a dolgaimon és padlóra kerüljek, de olykor pedig mintha meg is feletkeznék a problémákról. Végülis olyan mint a gyógyszer egy kis ideig megnyugszik tõle az amber, de mikor elmúlik a hatás visszahuzan a problémákközé.
Talán szánalmas az egész, talán nem... minden okkal történik, és van mindennek kiváltó oka. Valami miatt mindenki szánalmas csak az okok különböznek...
Hát nem tudom, nem vagyok elégedett az életnek nevezett akármivel. Ez már nem pesszimuzmus vagy elégedetlenség...
Ha szenvedsz, vagy bajod van akkor jó egyedül lenni de a magányosság már nem jó.
Ha valaki gyógyszert szed vagy orvoshoz jár, vagy diagnosztizálták, vagy csak tudja hogy gond van, akkor már lekezelõen bánnak vele mások. Pedig sokan állhatnának sorba gyógyszerért vagy kérhetnének idõpontot orvoshoz...
Egyre jobban kezdek félni attól, hogy milesz ha így folytatódnak a dolgok.
...
hajfájás, gyomorideg, fejfájás, fogyás, stb.
Furcsa ez a labilis lelkiállapot is. Apró dolog elég hogy hirtelen elinduljon a lavina elkezdjek agyalni a dolgaimon és padlóra kerüljek, de olykor pedig mintha meg is feletkeznék a problémákról. Végülis olyan mint a gyógyszer egy kis ideig megnyugszik tõle az amber, de mikor elmúlik a hatás visszahuzan a problémákközé.
Talán szánalmas az egész, talán nem... minden okkal történik, és van mindennek kiváltó oka. Valami miatt mindenki szánalmas csak az okok különböznek...
Hát nem tudom, nem vagyok elégedett az életnek nevezett akármivel. Ez már nem pesszimuzmus vagy elégedetlenség...
Ha szenvedsz, vagy bajod van akkor jó egyedül lenni de a magányosság már nem jó.
Ha valaki gyógyszert szed vagy orvoshoz jár, vagy diagnosztizálták, vagy csak tudja hogy gond van, akkor már lekezelõen bánnak vele mások. Pedig sokan állhatnának sorba gyógyszerért vagy kérhetnének idõpontot orvoshoz...
Egyre jobban kezdek félni attól, hogy milesz ha így folytatódnak a dolgok.
...
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”
#321
Nem akarlak megijeszteni, de a depresszió az agyban mûszerekkel kimutatható változásokat eredményez.
Az, hogy ki mennyire klinikai eset, azt mindenki saját maga dönti el, ha elégedett pszichiáterek, és diagnózisok nélkül az életével, akkor semmi oka nincs a másiknak rátukmálni ilyen jelzõket.
Azt szerintem borítékolni lehet, ha nem találsz valamit, amitõl jobban leszel, akkor csak egyre romlani fog az állapot. A hibáztatás még senkit nem mentett meg.
Az, hogy ki mennyire klinikai eset, azt mindenki saját maga dönti el, ha elégedett pszichiáterek, és diagnózisok nélkül az életével, akkor semmi oka nincs a másiknak rátukmálni ilyen jelzõket.
Azt szerintem borítékolni lehet, ha nem találsz valamit, amitõl jobban leszel, akkor csak egyre romlani fog az állapot. A hibáztatás még senkit nem mentett meg.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#320
Ja fõleg ha alapból még parás is a természetem.
Szerintem is téved, de nem álltam le vele vitázni. Jó tanuló, tényleg okos, de ettõl még nem biztos hogy mindenben igaza van. Véleményem szerint más ha valakinek lelki gondja van és más ha agyi.
Érdekes, hogy nyomatja a szöveget hogy segiteni akar.
Ilyen alapon a csaj is mehetne pszichológushoz, ha folyton hagyja hogy zsarolják. A gyerek meg inkább klinikai eset mint én.
Orvosnak se tudnák mást mondani mint amiket ide irok, nem mondana mást ti, max felirna valami nyugtatót ami etetnét magát... és az apró dolgokbol igy lesznek komoly dolgok...
Egyenlõre azért van akaratom, és még a "kormányt" is én fogom. Nem egy olyan ismerõsöm van akik a problémáktól a fügõségbe menekültek. Ezért nem akarok semmit se. Meg lehetne oldani a dolgokat normális csak szar az élet és ezért nem sikerül...
Gyógyszerek álltal élt világ messze nem a valóság, és ha ép nem ott tartozkodsz akkor fájdalmasabb a valóság mint valójában.
Kavarognak gondolataim nem tudom igazábol mit akarok írni...
Tudom, hogy mitõl, miktõl vagyok itt ahol, csupán a "miért?" -et nem értem...
Nem kellene enyit rágádnom a dolgokon, nem kellene enyire parázni. Az idõ gyorsan telik én pedig lassan emésztek.
Szerintem is téved, de nem álltam le vele vitázni. Jó tanuló, tényleg okos, de ettõl még nem biztos hogy mindenben igaza van. Véleményem szerint más ha valakinek lelki gondja van és más ha agyi.
Érdekes, hogy nyomatja a szöveget hogy segiteni akar.
Ilyen alapon a csaj is mehetne pszichológushoz, ha folyton hagyja hogy zsarolják. A gyerek meg inkább klinikai eset mint én.
Orvosnak se tudnák mást mondani mint amiket ide irok, nem mondana mást ti, max felirna valami nyugtatót ami etetnét magát... és az apró dolgokbol igy lesznek komoly dolgok...
Egyenlõre azért van akaratom, és még a "kormányt" is én fogom. Nem egy olyan ismerõsöm van akik a problémáktól a fügõségbe menekültek. Ezért nem akarok semmit se. Meg lehetne oldani a dolgokat normális csak szar az élet és ezért nem sikerül...
Gyógyszerek álltal élt világ messze nem a valóság, és ha ép nem ott tartozkodsz akkor fájdalmasabb a valóság mint valójában.
Kavarognak gondolataim nem tudom igazábol mit akarok írni...
Tudom, hogy mitõl, miktõl vagyok itt ahol, csupán a "miért?" -et nem értem...
Nem kellene enyit rágádnom a dolgokon, nem kellene enyire parázni. Az idõ gyorsan telik én pedig lassan emésztek.
Agron: “One day Rome shall fade and crumble, yet you shall always be remembered.”