469
Mi értelme ennek a rohadt életnek??
-
#389
"és benne a végtelenségig megbízhatsz, hisz ezzel keresi a kenyerét"
-Ezt az állítást mennyire gondoltad át? -
xxxpaulxxx #388 Ezt teljesen aláírom mert tele van igazsággal amit írtál:)
És igen azon is el kell gondolkodnia ilyen fiatalon a depis embernek, hogy mi lesz a későbbiekben? Mondjuk ez attól függ milyen sikeres életet él majd a későbbiekben az ember, de mi van, ha mondjuk átlag anyagi körülmények között kell majd élnie: Keresgélni a pénzt, minden nap melózni, otthon várja 1-2 éhes száj+ az asszony, kölcsönök, számlák...sorolhatnám napestig... nah ott nem szabad depisnek lenni és le kell küzdeni már most mert később nagyon meg talpon kell lennie az embernek
Egyébként részben nem értek veled egyet, mert igenis egy "gyerek" is lehet depressziós (másképpen nem lennének gyermekpszichológusok) és ennek nagyon sok oka lehet.... én arra lennék kiváncsi, hogy Gabonál mi váltotta ezt ki... aztán lehet csak én voltam eddig a lusta és nem olvastam vissza, nah de majd ma éjjel (bár azért kiváncsi lennék, hogy most jelenleg mi a baj:)) -
xxxpaulxxx #387 Hát igen... a gondjaidat az biztos, hogy olyanokkal kell megosztani, akikben meg lehet bízni. Esetleg pszichológusnál már próbálkoztál? Ő tuti jobban tud segíteni, mint mi és benne a végtelenségig megbízhatsz, hisz ezzel keresi a kenyerét:)
Amúgy mi ez a nagy bizalmatlanság? Mitől alakult ez ki benned? Tudnál mondani konkrét példá(ka)t?
-
#386
Hogy lehet 14-18 között depressziósnak lenni?
Komolyan mondom, hogy ez beszarás. Semmi dolga nincs az embernek, ha szörnyű doganap van akkor tanul 1 órát, bejár a suliba, haverokkal van, egész nap kockul/focizik/tvzik/a hobbijának él.
NEM kell aggódnia a pénzügyek miatt, nem kell aggódnia gyakorlatilag semmi miatt, kaját piát elétolják.
Lehet ez a baj egyébként a sráccal, hogy túl sok ideje van. Ha napi 8 órát dolgozna utána pedig a családdal foglalkozna akkor nem lenne ideje sajnálnia önmagát, hogy szar az élet. -
#385
ezért mondtam h kis lépésekkel haladj -
Hajnalcat #384 Hogy tudsz ilyen sokat írni? Nem fáradtál még el az írásban? -
#383
Igen, még ha olykor nehéz is bemenni emberek közé, tud azért jó lenni és nem kell hozzá sok.
Ha társaságba megyek és sikerül elfeledtetniük a gondokat akkor nem akarom elrontani ilyenekkel a dolgokat... meg aztán nem bizom senkiben... itt nem ismerek senkit és engem se ismertek igy nincs akkora "veszély" vagy nem tudom...
legutobb mikor megbiztam egy olyan emberben akivel jóba voltam, csúnya vége lett... (bár ezen már tultettem magam... azt hiszem)
cimbivel meg amugyis keveset találkozunk, akkor meg nem a marhaságaimról akarom osztatni az észt... :)
régebben elég beszédes egy ember voltam, (bár most is, kevés emberel beszélek és kevesszer de akkor nem birom befogni)
multkor meg igen kussba voltam kérdezte is hogy mi a bajom, csak nem beteg vagyok?
nem válaszoltam...legközelebb kezdtem osztani a marhaságokat, kb. két percig tűrte utánna olyat talált mondani amire nem tudtam mit reagálni...
de részben igazavolt...
-
#382
lehet...
álltalában a hozzáállásom is dolgokhzo olyan hogy nagyon nagy a lelkesedés (nem tudom minek nevezni) aztán utánna "megunom"...
A másik pedig az, hogy nem kiforgatni szoktam a szavaitokat, csak a véleményemet mondom el... ilyen az hogy mitől pont ilyen egy másik dolog...
persze elhiszem nagyrészt amit mondotok de, valahogy mégse...
nem azért mert nem akarom...
épp olyan mint nem tudok senkiben se mebizni, lehet hogy az illető még nem vágta át a fejem, és nem is vágná át, de bizalmatlan vagyok... ez se egy nap alatt alakult ki, épp ezért nem egy nap meg nem egy szó kell hogy megváltozzon...
-
xxxpaulxxx #381 Ez általában így van, de ha egy depressziós ember picit a jó dolgokon is elgondolkozik... elgondolkozik, hogy milyen lenne, ha...
Egy depressziós ember nagyon vár arra, hogy mikor lesz már jobb, de saját magát csak maga tudja megváltoztatni... mások csak egy picit tudnak segíteni.
Az embernek magának kell rájönni, hogy mi az a dolog amitől kilábalhat... Nehéz dolog megtalálni, de a kijutás annál könnyebb
u.i.: én is voltam hasonló csúnya állapotban... -
#380
Bár igazából teljesen felesleges tanácsokat adni, mert szerintem mint a 380 hszben ami itt van meg tudja találni azt a legalább 1-2 szót, mondatot, amit ki lehet forgatni negatív irányba és lehet rajta síránkozni.
Ez az érdekes, hogy a pozitív dolgok fölött átsuhan és a negatívokra pedig reagál, még negatívabbá téve azt. -
xxxpaulxxx #379 És ez így van:) ma még egy haver, holnap már egy barát, aztán meg jöhet a többi. Lényeg hogy próbálj meg barátokat szerezni... ok ez nem megy ilyn gyorsan persze, de próbálj meg emberek között lenni minél többet, akik elfeledtetik a gondjaidat, akikkel tudsz beszélni, lehet valamelyikőjük jobban is tud segíteni, mint itt a fórumozók.:) -
#378
nemtom miért kell ezen szomorkodni...
am veled is sztem az a baj h túl nagy célokat akarsz elérni hírtelen, így mindig belebuksz és egyre kevésbé van erőd tovább folytatni! kis lépésekkel haladj, céltudatosan, ésa végén elérheted célodat, ha hírtelen akarsz felállni mindig el fogsz esni! -
#377
persze az ember barátai az egyik legfontosann ha nem a legfontosabb dolog a világon...akik elött magadat tudod adni, ők is magukat adják és önfeledten szórakoztok, nem az órát nézed h mikor lesz már vége...ezért szokott nálunk a kerti buli állt reggel 4-5kor zárulni, de van h másnap délben is kinn sörözünk a kertben, mert nincs kedve senkinek elindúlni, véget vetni a mókának :) -
#376
-
#375
gabo: ez talán segít valamit
"A szellemi ösvény keresése szenvedésből születik. Nem fényekkel és eksztázissal, hanem a fájdalom, a csalódás és a zavarodottság kínzó élményével veszi kezdetét. Ahhoz azonban, hogy a szenvedés őszinte szellemi kutatáshoz vezessen, többé kell válnia, mint olyasvalami, amit pusztán kívülről passzívan befogadunk. Ki kell váltania egy belső felismerést, egy olyan látásmódot, amely aláássa a világgal való kapcsolatunkban megszokott elégedettséget, hogy megpillantsuk a mélyben folytonosan ott tátongó bizonytalanságot. Amikor ez a felismerés megtörténik, még ha csak egy pillanatra is, mélyreható személyes válságot idéz elő. Felforgatja a megszokott célokat és értékeket, gúnyt űz mindennapi foglalatosságainkból, és makacs kielégítetlenséget teremt korábbi élvezeteinkben. Eleinte nem fogadjuk túlzott lelkesedésekkel a változásokat. Igyekszünk megtagadni új látásmódunkat és elfojtani kételyeinket; küszködünk, hogy elégedetlenségünket új foglalatosságokkal palástoljuk. A kutatás lángja azonban, miután egyszer fellobbant, továbbra is égni fog, és ha nem hagyjuk, hogy a felszínes alkalmazkodás felülkerekedjen rajtunk, s nem oldalgunk vissza természetes optimizmusunk toldozott-foldozott változatához, akkor a felismerés eredeti lángja egyszercsak újból fellobban, és ismét szembesít bennünket lényegi helyzetünkkel. Pontosan ez az a pillanat, amikor minden menekvési lehetőség lezárul, és készek vagyunk egy olyan utat keresni, amely véget vet nyugtalanságunknak."
-Bikkhu Boddhi -
xxxpaulxxx #374 És tényleg... apró örömök, ezek nem apró örömök, ezek óriási örömök! Pl most lett 1-2 órája vége a kis kertipartymnak... mindig az van hogy ha tervezek valami közös progit sok emberrel, annak fele nem ér rá, de most mindenki eljött, az összes barátom, akik sokat jelentenek nekem:) Nincs is ennél jobb érzés... kiülni és lazulni a barátokkal. Dumálgatni, sörözgetni, vizipipázgatni:) Erről a haverokkal való sörözés szövegről eszembejut, amikor páran voltunk Ladánybene 27 koncerten és épp a kell egy ház ment annak van ez a sora, hogy "Tudom már rég, hogy mi az amit szeretnék." és erre egyik legjobb barátom rávágja: ÖRÖKKÉ SÖRÖZNI A LEGJOBB BARÁTAIMMAL!:) Nos az ilyen dolgokért érdemes élni, az ilyen kijelentésekért... nekem ez az élet értelme, hogy tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy szeret a barátnőm, de attól talán egy picit fontosabb a nagyon régi barátaimnak a szeretete (Persze a barátnőm szeretete is hihetetlenül fontos, de az más értelemben:))
-
#373
am... nem csak itt "nyafogok/nyafogtam"
-önbizalomhiány...
-ritka rende lányt találni...
-meg itt...
változatok a hozzá állásomon...
(bár ami anyámékal való helyzetet illeti nem csak nekem kellene változni...)
majd igyekszem...
"A bukott diákok szokták mondani, hogy majd igyekeznek, de a legjobb csajt az eminensek dugják meg a szalagavatón..." -
#372
Ebben én is egyet értek! -
#371
hát... erre nem tudok mit lépni...
kemény volt... maybe... talán jogos...
majd kinövöm... aztán pér év mulva ha viszagondolok... akkor te jó ég mekora barom voltam...
hiszek-e a sorban?
yes, of course... persze de még menyire...
(inkább nem részeletezném mi az én sorsom... pofán röhögnétek ) ez csak az út ami oda vezet... és a vicc az, hogy sokszor van olyan érzésem hogy tényleg az a sorsom mert ugy alakulnak a dolgok... ez a sok szarság is ahoz kell...
nézőpont kérdése hogy jó vagy nem jó az az elképzelt sors...
(persze lehet hogy tul sok LOST-ot néztem) -
#370
"u.i.: édesanyád pedig addig becsüld meg, amíg van. És ezt kurvára vedd komolyan."
ez így igaz -
#369
"igen az apró örömök melyek elfelejtetik velünk a sok szarságot, nem gondolunk semmi másra... közben attól még az élet nagyon is szar...
így egyfajta álomvilágban élünk..."
Ha így fogod fel, akkor olyan leszel életed végéig, mint amilyen most vagy.
2 választásod van.
1. Maradsz ilyen szánalmas önsajnáltatós kisbaba, és játszod a kisded játékaidat, és a rohadt éledben nem lesz neked jó,
2. Összeszeded magad, elmész egy dokihoz (ami rohadtul nem szégyen), és éled azt az életet, amit alakítasz magadnak.
Hiszel a sorsban? Vagy úgy érzed saját magad alakítod úgy, ahogy azt te jónak látod?
u.i.: édesanyád pedig addig becsüld meg, amíg van. És ezt kurvára vedd komolyan. -
#368
mindenkit érnek rossz behatások az életben, örülj, hogy élsz, hogy ilyen ajándékot kaptál, hogy képes vagy arra hogy érezz.
Vagy állj egy olyan anyuka elé, akinek meddőségéből egy halva született csecsemő fogant, és mond a szemébe, hogy te nem tartod az életed semmire, és legszívesebben véget vetél neki.
Vagy meséld el annak a szülőpárnak, akik könnyes szemmel hallgatják a négy éves gyermeküket kiskarácsonyt énekelni az oviban, hogy nincs értelme az életnek.
Próbáld meg azt, hogy nem nekünk nyafogsz itt az életről, mikor fogalmad sincs róla.
Ismétlem, mindenki megélt olyan helyzeteket, amikor eszébe jutott, hogy mi lenne ha meghalna, de ez baromság.
Ki tudja miért rendeltetett az, hogy ezen a kibaszott világon éljünk, és valszeg senki nem kérdezte meg tőlünk azt, hogy akarjuk-e, tehát nem tudsz ellene mit tenni, végre legyél férfi. Ha meg megkérdezték, és te akartad, akkor meg ne sírjál.. -
Hajnalcat #367 
-
#366
igazából elég lett volna csak ezt a verset beírnom nekem :D -
#365
itt az egész vers amúgy
Megsebzett szárnyú Angyal!
A Földre estél, s a lelkek közt eltévedtél!
Segítséget kaptál, amiért hálás voltál,
S az Ég felé nézni bizony elfelejtettél!
Segítséget kaptál? Ugyan az egyik kéz adott egy keveset,
S ez elég volt, hogy boldognak hidd magad,
De a másik kéz közben szíved marcangolta,
S belőle a remény eltűnt, lassan csak üresség maradt.
Leszegett fejjel jársz, csak a földet bámulod,
Nem érzékelsz semmit… kapuid bezártad…
Pedig ha felnéznél, annyi mindent láthatnál!
Millió szépségét, csodáját, eme varázsos Világnak!
Megsebzett szárnyú Angyal!
Ki az Ég felé nézni oly régen elfeledtél!
Emeld fel a fejed! Nézz mélyen a szemekbe!
S ébreszd fel a reményt, mit régen eltemettél!
Tárd ki szárnyaid! Hisz azok már régen gyógyultak!
Csak te képzeled azt oly régóta, hogy sebzett még!
Emelkedj a magasba… fel… csak fel az Ég felé!
Hallgasd a csöndet! A Mindenség Téged hív!
Nézz magadba mélyen! Keresd meg igazi valód!
Erősítsd tudatod, és végre légy újra Önmagad!
Vedd kezedbe sorsodat, lásd újra az Életet
Légy ki minden jót befogad, s mindent, mi rossz megtagad!
Földre tévedt, rég eltévedt Angyal!
Tudom, haza találsz! Szárnyaid elvezetnek téged!
Mosolyogj, hogy szép legyen e Világ, s hogy reményt adhass remélj!
És hogy szeretet legyen, kérlek, nyisd meg újra szíved! -
#364
"Egyrészt magányosnak érzem magam... másrészt örülök ha egyedül vagyok és nincs itthon senki."
ezzel énis így vagyok, am nekem sincs barátnőm, a szüleiddel meg találj közös hangot, vagy hagyd rá azt jóva, énis a gép elött ülök egész nap ha itthon vagyok, de már megszokták, néha látnak ha lemegyek vcigizni meg kajáért azt jóva :D
"belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg..."
magadnak felej meg ne másoknak, a te életed nem másé!!!!
"
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem őszinték..."
ki szereti?
"mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök..."
ha így fogod fel már rég rossz...lehet h az élet szar, de elviselhetővé tudod tenni, de tenned kell érte vmit...ha ez megvan akkor már egyre kevesebbet érzed azt h az élet szar, és többet h jó, ez olyan mint a mérleg, hol erre billen, hol arra, senkinek sem fenékig tejföl az élet, de nem is mondta senki h az lesz. de ha magadnak jobbá teszed a kereteiden belül akkor a nehéz hétköznapok után kellemes hétvégéid lehetnek, és ezek feledtetik az egész elötte lévő nehezebb napokat. nem sajnálni kell magadat és beleroskadni abba h deszar neked, hanem minnél többször kimozdúlni, hanerokat találni (mert bizony ha nem mozdúlsz ki nem fogsz találni magadnak) és elökörködni amíg lehet...messze van még amikor már nem lehetsz gyerek, használd ki amíg lehet, nem kell olyan komolyan venni minden dolgot csak amit nagyon muszáj, hisz akit az isten szeret, örökké meghagyja gyereknek :)
én pl amikor tehetem ökörködöm, szórakozom a haverokkal, oltogatjuk egymást, sörözgetünk, sütögetünk a kertben, sok olyan dolog van amit kevés vagy semmi pénzből is kivitelezni lehet, és nagy örömöket tud okozni
így a végére még 1 vers egyik sorát raknám be, sajna nem tudom h ki írta, de engem megfogott még anno
"mosolyogj h szép legyen ez a világ, és h reményt adhass remélj!"
písz
-
#363
haverok nem sokat érnek, barát is csak egy van de vele sajnos elég keveset találkozom, jóesetben kéthetente egyszer vagy havonta vagy kéthavonta... attól függ...
barátnőm nincs, ennek sok oka van 90%-ban én vagyok az oka... talán szar alak vagyok, talán túl válogatos, talán egy barom stb. meg ugye "ritka rendes lányt találni" de ezt már megbeszéltük a másik topikban...
Miért nem probálkozom többet? talán mert türelmetlen vagyok és mindig mindent elbaszok, vagy maguktol is el csesződnek a dolgok... igy mindig csak pofára esés a vége... ha pedig olyanal hitegetem magam hogy "talán nem igy kell hozzá álni stb. stb. " és beleélem magam a dolgokba... akkor nagyobb a pofára esés...
Egyszer basztat azért anyám mert nem nagyon járok, azaz hogy nem járok el bulizni... ilyen meg olyan barom vagyok stb. máskor ha véletlenül félévente egyszer elmegyek valahova akkor meg az a baja...
már ott tartunk hogy úgy akar elzavarni (persze nem azért mert jót akar, csak hogy ne legyek otthon aztán akkor nekik kurvajó). Ilyenkor a válasz om miért adnál rá pénzt? akkor jön a szöveg, hogy marha jó még azt is ő szponzorálja...
de közben azért takarodjak el bulizni...
na erre lépjetek valamit...
Ha egyévbe egyszer max. kétszer elmegyek bulizni akkor is csak beszélgetni meg sörözni megyek.
Ha tehetjük cimbivel elmegyünk sörözgetni azért. (itt az említett apró öröm pl.)
Egyrészt magányosnak érzem magam... másrészt örülök ha egyedül vagyok és nincs itthon senki. Megnézek egy filmet (nyugodtan, nem kell egyszer se lepause-lni mert valaki mondja a baromságait)
Marhára irritál, hogy belepofáznak a dolgaimba. Ha én azt a rohadt redönyt leengedem mert úgy érzem jó magam akkor miért baj? Ha a szabadidőm nagy részét gép elött töltöm akkor legyen az én bajom, ne az övék...
eddig akármit csináltam semmi nem tetszett nekik... bár ebből egy dolog jön le anyám is nőböl van... azokat meg aztán végkép nem lehet megérteni...
na de horgásztam, fociztam, egyiksem tetszett...
ha sose voltam otthon csavarogtam az volt a baj...
belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg... (meg lusta is vagyok)
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem őszinték...
Ezek az apró örömös dolgok is egyfajta képmutatás...
saját magunkat vágjuk át vele...
Miért? jó kérdés...
mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök...
igen az apró örömök melyek elfelejtetik velünk a sok szarságot, nem gondolunk semmi másra... közben attól még az élet nagyon is szar...
így egyfajta álomvilágban élünk...
...loál vagyok ... -
#362
"Igen ezek az apró örömök számítanak... de ha pont ezek nincsenek akkor ..."
akkor be vagy fásulva bazze, apró örömöket mindig lehet találni, csak keresni kell, nem otthon űlni a gép elött hanem kicsit kimozdúlni haverokkal, sétálni a jóidőben, megnézni a naplementét, annyi mindent lehet csinálni amivel eltereled kicsit a gondolataidat h mekkora egy baszott szar az élet, mert hidd, nem lesz jobb!!
életkor: 14-18 között
hmm, igazából te még azt sem tudod h mi is valójában az élet, akkor mit fogsz csinálni amikor heti 40 órákat gürcölsz lószar pénzért, a megélhetésedért?? most élj, mert ahogy öregedsz és felnőssz egyre nehezebb lesz, hidd el ez tapasztalat, pedig csak 21 éves vagyok, még sokmindent el kell érnem, de már most szopás az egész... mégsem siránkozom, megragadom a pillanatot amikor tudom h jól érezzem magam, ez csak rajtad múlik h feladod e vagy sem -
#361
" viszont vannak apró örömök. Ha szeretsz valakit. Ha meglátsz a fán egy aranyos mókust, vagy egy kedves kis virágot. Sörözni egyet a haverokkal. Ezekért érdemes élni. "
szivenből szóltál -
#360
Poe: Külön
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott -- gyermekkoromban -- a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs -- a jó s hamis
Mélyekből --, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
(fordította: Tellér Gyula) -
#359
már montam párszor hogy nem ismértek... mégis azt hiszitek...
pedig kurvára nem...
persze, biztos vannak de most kezdem még őket is sajnálni... most még azon is én aggódjak?
-
#358
Mi lenne, ha nem itt rinyálnál, hanem kimennél a levegőre?
Igen, szar az élet, és nemtudom hogy mihez szoktál hozzá, de hidd el nekem vannak olyan emberek, akik cserélnének veled.
Álszent vagy, és demagóg. -
#357
Igen ezek az apró örömök számítanak... de ha pont ezek nincsenek akkor ...
az élet ugyis szar, nem kell álomvilágban élni hogy majd jobb lesz... mert ugyis szarabb lesz csak. fogalmazunk ugy már hozászoktam a dolgokhoz, már amikor...
és az egészet le is szarom már magasról...
Hát bizonygatom.... lehet mert ti meg az ellenkezőt bizonygatjátok... de most se magatól jöttem ide irni a baromságaimat...
-
#356
Nem, nem tudjuk milyen depressziósnak lenni, de elhiheted, hogy ITT NEM FOGSZ megoldást találni a problémádra. Menj el orvoshoz.
Továbbá értékeld át az életed.
Nekem elhiheted, átestem jó pár olyan dolgon, ami nem volt kellemes, és más, aki ugyan ezt átélte depressziós lett, vagy drogos.
Nem kell sajnáltatni magadat, talpra kell állni, és küzdened kell.
Most azt várod tőlem, hogy azt mondjam jobb lesz?
Egy lófaszt, az élet kurvára nem tejjel-mézzel folyó, viszont vannak apró örömök. Ha szeretsz valakit. Ha meglátsz a fán egy aranyos mókust, vagy egy kedves kis virágot. Sörözni egyet a haverokkal. Ezekért érdemes élni. Nem szabad feladni.
És ezzel nem érsz el semmit, hogy bizonygatod nekünk, hogy neked milyen szar...
mozdulj ki a szobából. -
#355
"Én mondjuk se depressziós se semmi nem vagyok..."
akkor miért beszélsz igy? honnét tudod te, hogy milyen vagyok?
nem unalmambol vagyok én se az... az, hogy sokan márcsak poénbol is annak mondják magukat leszarom, ostobák az olyannak kéne az orvos...
-
#354
"Hát nem jelentettem be semmit se..."
"szerintem nem érdemes...
innen max wc-re megy ki, meg egy cigire de végleg..." <- -.-
"Nap mint nap irhatnák olyant amiket írtam...
van érteleme? elolvassa valaki, vagy szol hozzá? nem nagyon..."
Milyen igazad van, éppen most nem-reagál senki.
"Nem teszek szinte semmit, mert nem tudok mit tenni a problémák egy részével a másik részével talán lehetne valait kezdeni de mégis félek bármit is tenni... hátha mégroszabb lesz..."
Az önsajnálatnál sokkal rosszabb nem lesz.
"baszogat emg rugdal minden faszságért,"
Ha hiszed ha nem, azt akarja hogy ne ilyen valami legyél mint ami most vagy.
Bár igazából tudom, hogy tök fölösleges írogatni, neked orvos lenne való, és két baszottnagy pofon, csak érdekes, hogy mostanában a 16-18 évesek között egyre gyakoribb ez a "depresszió". Ez ilyen modernkori trend? Legyünk EMO-k mert az jó? Vagdossuk az ereinket?
Ne vagdosd az ereidet, #348... -
#353
:DDDDDDDDDD ez kurvajó:D:D:DD
Ja hát némelyik kicsit durva de jók a leírások jókat lehet röhögni egy csomón:D
Én mondjuk se depressziós se semmi nem vagyok, de még ha az lennék kb az öngyilkosságnál szánalmasabb dolgot nem is tudok elképzelni. -
Phat Smoker #352 jah..hát elég ijesztő egy oldal az biztos :) -
xxxpaulxxx #351 De azért megkérhetnélek, hogy szépen összeszedve leírnád a problémádat? Ok látom hogy már nagyon régóta írogatsz csak én a mostani, friss állapotra vagyok kiváncsi -
xxxpaulxxx #350 Nah végre újra megtaláltam én is ezt az oldalt... nagyon jó de tényleg... és nem a tanácsadásai miatt, hanem mert elég drasztikusan leírja, hogy mivan, ha nem sikerül... volt olyan amikor én is azért olvasgattam ezt, mert ihletet akartam meríteni... de aztán rájöttem, hogy azért annyira talán nem kéne elfutni... és tényleg nem. Mindenre van megoldás és mindenből van kiút... lényeg, hogy az ember merjen segítséget kérni és azt ne interneten tegye.