Mi értelme ennek a rohadt életnek??
-
Vlala #136 Él még a topicnyitó?
Kisregény, depim története
(az orvos válaszol)
Először is, mi a depresszió? Fizikai vagy lelki betegség?
Hiszitek vagy nem: bizony fizikai, de lelki válság okozza.
Gyógyítható-e?
Egy depressziós ember már sosem fog teljesen kigyógyulni, max. a tünetek tűnnek el, de egy esetleges balsiker újra ki fogja hozni a borúlátást, az ürességet.
Normál körülmények között - beszélgetések, szórakoztatás, az élet értelmének bizonygatása - csak "helyi érzéstelenítés" érhető el, amennyiben a depressziós személy magára marad, újból előjönnek a kérdőjelek, amelyek megválaszolatlanul egyre nagyobbak és félelmetesebbek, a beteg helyzete pedig egyre kilátástalanabb lesz.
Depim története
Mindezek engem is érintenek, kb. 3-4 éve kezdtem érezni magamon az erőtlenséget, a kételkedést, az egyre jobban eluralkodó félelmet.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme bárminek, pénznek, jólétnek, ha egyszer nyom nélkül eltűnünk a sárgolyóbisról, és a helyünkre lépő generáció azt sem fogja tudni, hogy egyáltalán éltünk. Mi értelme gyűjtögetni, ha egyszer mindent, még a kölcsönkapott testünket is vissza kell adni a földnek, semmit nem vihetünk magunkkal oda, ahonnan nincs visszaút.
De talán... talán nem ok nélkül vagyok itt. Nem emlékszem, hol voltam ezelőtt, de valamiért csak ideküldtek a Földre. Ha az élet értelmetlen lenne, mit csináltak emberek milliói az előző néhány évmilliárd alatt? Céltalanul éltek? És most, ez a hatmilliárd ember is csak él, minden cél nélkül?
Egy kedves ismerősöm adta meg a választ: Isten.
Ő teremtett bennünket, és célunk, hogy "szaporodjunk és sokasodjunk, megtöltsük a Földet". Istennek mindannyiunk teremtésével célja van, még akkor is, ha nem hiszel benne.
Ezen felbátorodva újult erővel folytattam életemet, most már volt fegyverem a kérdőjelek ellen. Elolvastam a Bibliát, amely a legtöbb kérdőjelet keresztté változtatta, és furcsa dolgot tapasztaltam: mosolygok.
A depimre a végső csapást egy utazásom során mértem, amikor megláttam Őt. Csak leült mellém, és újságot olvasott a vonaton, majd a számomra azóta mindennapi ajándékká vált hangon hozzámszólt: "Te is Miskolcra mész?" "Igen" - válaszoltam, és aban a pillanatban jött a felismerés: Igazam volt Istennel kapcsolatban. Ha angyalok léteznek, többé nem vonhatom kétségbe Isten létezését sem.
Azóta nevetek akkori önmagamon, amikor még naplót is vezettem az élet kilátástalanságáról. Nemrég újra kezembe vettem - és egymás után húztam át akkor megrendíthetetlennek látszó gondolataimat.