"...MASTER! MASTER!..."
-
#1754
nemtom, és fekete gatyában, fekete rövid szárú túrabakancscsal (amit nyáron lecserélek sportcipőre), hatalmas Sennheiser fejhallgatómmal (szabályosan üvölt a Metallicska, meg a hasonlók), dreadlock frizurámmal, és enyhe szakállal/bajusszal sztem nem néznek diszkósnak. remélem....
Sajnos én szintén nem a '80-as években voltam tinédzser ('88-as születésű vagyok), de (ha másért nem is) örökké áldani fogom a nagy rock/metálrajongó fateromat, aki megmutatta nekem mi is a LedZep, ki az az Ozzy Osbourne (ez poénos, mert mindenki Zozzynak hív), miről is szövegel Hobó meg a Blues Band, és miért is akkora ember Mike Oldfield, és jean Michel Jarre. Kölyökkorom óta, bárhová mentem a lakásban (sőt, még a kocsiban is), szólt a zene - Pink Floyd, Dire Straits, Supertramp, zeneileg kijutott nekem a krémből. Aztán tavaly karácsonykor megleptem magamat a Metallica S&M DVD-jével. Fater csak pislogott a Call of Cthulhu-ra. Azóta többször is elkérte :D
Szal, bár nem éltem abban a korszakban, faterom tett róla, hogy ott érezzem magam:)