Attól még én vagyok a ZÚR :P (amse)
ui: meg a Jenő
  • Lateralus
    #850
    Tikal:

    A DSLR (digitális tükörreflexes) gépek lényegében közelebb állnak a hagyományos gépekhez, mint egy kis, kompakt digigép.
    A gyárak a DSLR gépeknél inkább arra törekednek, hogy a hagyományos SLR gépek szolgáltatásait és kényelmét kapja meg a vásáró. A profi/hivatásos fotósok, nyilván akkor térnek át hagyományos tükörreflexes gépükről digitálisra, ha nem kell kompromisszumokat kötniük a működés terén.

    Felépítésre ezek a gépek szinte teljesen megegyeznek, vagy nagyban hasonlítanak a hagyományosakhoz. Ami fontos a vásárlók számára, hogy ugyanazt az objektívfoglalatot használják, mint egy hagyományos gép. Tehát pl. egy sportriporter, az évek során összegyűjtött, drága objektívparkját erre a gépre is fel tudja rakni (többnyire kis megszorításokkal).
    Működésükben, érzetükben szintén hasonlóak a hagyományos gépekhez. Ugyanúgy megvan bennük a tükörmechanizmus, a zárszerkezet. A keresőjük ugyanúgy a lancsén keresztül érkező képet látja, tehát pontosan azt, ami majd a végső képen lesz. Ugyanúgy, mint a hagyományos SLR gépeknél. A kezelőszerveik is hasonlóak, eltekintve a DSLR gépeken a kész képek tárolását, visszanézését segítő kezelőszervektől. Hátuljukon ugye egy színes LCD monitos van, amivel a kész kép azonnal visszanézhető. Ebből a szempontból már olyan, mint a többi digitális gép. Abban is nagy a különbség, ahogy Tovi mondta, hogy itt a képinformáció egy elektronikus képérzékelőre kerül, majd digitálisan tárolódik egy memóriakártyára. Ez hasonló, mint a többi digitális gépnél.

    Az, hogy a hagyományos jobb-e, vagy a digitális, nem lehet egyértelműen megmondani. Vannak területek, ahol az egyik, máshol a másik. Pl. a fotóriporterek, sportfotósok, főleg, akik újságoknak dolgoznak, előszeretettel használnak digitálisat, mert fontos, hogy mielőbb az újságba kerüljön a kép és ebben a digitálisnak nagy az előnye a filmhez képest, amit még elő kell hívni, stb. A fotóművészek már kevésbé vannak oda érte, mert ott inkább a fénnyel való játék a szempont, mint a digitális bűvészkedés. Persze biztos van, aki használja. A portré, vagy reklámfotónál is előfordul.
    A film/dia még mindig nagyobb felbontást ad, mint a digitális képek, bár ez főleg a minőségi igényeknél jön csak ki. A digitális kép pedig gyorsabb, jobban lehet vele kísérletezni. Ennyi a legfőbb különbség.