A ma digitális fényképezőgépet vásárló emberek többsége a megapixeleket nézi, de a NASA technológiája is mutatja, hogy igazán az optika számít. A marsjáróban lévő fényképezőgép nagyjából a forgalomban is kapható Casio vagy Pentax készülékekben lévő technikához hasonlítható, persze jóval finomabb minőségű, mint a tömegtermelésben gyártott termékeknél. A legfőbb különbség a fényérzékelő lapka, a CCD nagysága. A félprofi kategóriába sorolható Sony DSC-F717-nél 5,2 millió érzékelőszem (azaz 5 megapixel) van egy 8,8x6,6 milliméteres lapkán. A Pancam CCD-je ezzel szemben egymilliót tartalmaz 12x12 milliméteren, tehát mindegyik közel négyszer akkora, mint a Sony érzékelője.
A fogyasztói piacon az 5 megapixeles fényképezőgépek fényérzékeny chipje gyakran ugyanakkora mint a 3 MP-es változatoké - egyszerűen több pixelt zsúfolnak össze azonos méretű helyre. Mivel a kisebb pixel kevésbé fényérzékeny, ez meglátszik a minőségen is. A fény pontos fókuszálásához jobb minőségű lencse kell, és ha ez nem teljesül, hiába a sok érzékelő mivel az egymás melletti pontokba jutó információ megegyezik, ugyanazt érzékelik, mintha kisebb felbontású lenne a CCD.